A bolgár kormány a múlt héten nyújtotta be lemondását az erőszakossá váló tüntetések miatt. Ez sem vetett azonban véget az egyre nagyobb szegénység által táplált tömeges elégedetlenségnek, amely már a teljes politikai elit ellen irányul. Májusban előrehozott választás lesz. A szélsőjobbnak a rossz közhangulat ellenére sincsenek túl jó kilátásai, ettől függetlenül azonban az eddigi politikai rendszer egésze meginoghat.

Bulgáriában 1989 és 2001 között a két párt váltogatta egymást a hatalomban, a szocialisták (BSP) és jobboldali UDF. 2001 óta viszont minden választás alkalmával új populista pártok jelentek meg a bolgár politika színterén.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az első populista hullám Simeon Szakszkoburggotszki, az egykori bolgár cár 2001-es visszatéréséhez volt köthető. Az általa vezetett párt egyfajta puha politikaellenes populizmust képviselt: a jobb- és baloldalon úgymond átívelő, „nem politikai” koalíciót, „nemzeti egységet” kívánt létrehozni. Először, a török kisebbségi párttal (DPS) együttműködve kormányzott, de a rákövetkező választási ciklusban a két pártnak nem sikerült elegendő szavazatot begyűjtenie, ezért 2005-ben a kormányon maradás érdekében már a szocialistákkal léptek koalícióra.

Tízezrek tüntetettek Bulgária-szerte a magas áramdíjak, a korrupció és a szegénység elleni tiltakozásul (Fotó: MTI)

A második, radikálisabb populista hullám a szélsőjobboldali Ataka megjelenésével indult el. A párt az EU-párti Simeonnal, és a töredezett jobboldallal szemben határozta meg önmagát. Az Atakának sikerült egy sokak számára meggyőző, és egyben kellően provokatív, rendszerellenes hangnemet kialakítania. Volen Sziderov pártelnök Szimeon tökéletes ellentéte volt: a nép egyszerű gyermekeként pozicionálta magát, antielitista hangot ütött meg, első parlamenti napján például élő közvetítésben disznónak nevezte a képviselőket.

2009-re ráadásul a kormánykoalíció súlyos korrupciós botrányokba keveredett, ezért a szavazók meg akarták „büntetni” a baloldalt. A két jobboldali párt, az Ataka és a populizmus harmadik hullámát elhozó Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért GERB ennek köszönhetően győzelmet aratott a választásokon.

A GERB-nek az Ataka külső támogatásával lett többsége a parlamentben, miközben kinevezésekkel a radikálisok egyes képviselőit is magukhoz csábítottak, és sok mindent átvettek a szélsőjobboldali párt stílusából, retorikájából. Ennek következménye az lett, hogy a radikális eszmék akadály nélkül terjedhettek a bolgár társadalomban, ugyanakkor az Ataka lassan intézményesült, és már nem volt képes bombasztikus rendszerellenes retorikával fellépni, mivel önmaga is mélyen belebonyolódott a kormányzati politikába, így lassan forgácsolódni kezdett. Mára a párt népszerűsége a parlamenti küszöböt jelentő 4 százalék alá került, és az újonnan megjelenő szélsőjobboldali kezdeményezések sem tudnak jelentős támogatottságot felmutatni.

Maga társadalmi helyzet azonban rendkívül feszült, óriási mértékű a politikai szereplőkkel és az intézményrendszerrel szembeni általános bizalmatlanság. Mindez ráadásul egybefonódik a gazdasági válság hatásaival is, amit az is mutat, hogy a tömegtüntetések elsősorban a lakosságra nehezedő elviselhetetlen terhek csökkentésére irányulnak. A politikai követelések (pl. képviselők visszahívhatósága, pártok visszaszorítása) egyenesen a képviseleti rendszert kérdőjelezik meg. Minden jel arra mutat tehát, hogy az előrehozott választás kampánya a politikaellenes populizmus negyedik hullámát hozhatja el Bulgáriában.