A szlovák elnökválasztási kampány alatt a Kreml-barát média és a kormányzó Smer-SD is Soros György jelöltjének igyekezett beállítani Zuzana Čaputovát. Ahogy azonban a sorosozás kevés volt Robert Ficonak a szlovák miniszterelnöki szék megtartásához, úgy bizonyult ez a taktika elégtelennek Čaputová választási győzelmének megakadályozásához is. Mindez nem jelenti, hogy a szlovák társadalomnak ne lenne egy jelentős, a Soros-konspirációkra és az oroszbarát dezinformációra fogékony rétege.

Elnökválasztás: a Kreml-barát média álláspontja

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

2019 Szlovákiában eddig a választásokról szól: a márciusi kétfordulós elnökválasztás az első negyedévben érthetően háttérbe szorította a májusi európai parlamenti választást, amely azonban azóta egyre inkább a figyelem középpontjába kerül.

Az elnökválasztás komoly szerepet kapott a közbeszédben, és nemcsak a választási versengés kontextusában, hanem a Jan Kuciák oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kusnírová 2018. februári meggyilkolásával kapcsolatos nyomozás részeként is. (Az eset után, addig nem látott társadalmi tiltakozások indultak szerte az országban, amelyek a kormányzat fontos tagjainak, Fico mellett Robert Kalinak belügyminiszternek, illetve a rendőrség magasrangú vezetőinek lemondásához vezettek.) A közhangulat az esemény után alapvetően a bírósági rendszer megújítását, a Kuciak-gyilkosság és más brutális bűnügyek kivizsgálását és különösen a korrupciós ügyek felgöngyölítését követelte. A politikai folyamatokat is sikerült befolyásolnia ezeknek a követeléseknek: a 2018. novemberi önkormányzati választásokon a civil ellenzéknek és független jelölteknek sikerült elhódítania képviselői helyeket a nagyobb városok közgyűléseiben, míg a kormányzó Smer-SD számos polgármesteri pozíciót elbukott. Az elnökválasztáson a független ügyvéd és civil aktivista, az ellenzék által is támogatott Zuzana Čaputová gyorsan a legnépszerűbb jelöltté vált. A választás első fordulója előtt volt, hogy 50 százalékra mérték , végül a szavazatok 41 százalékával nyerte a választás első fordulóját.

A szlovák külpolitikával és az ország uniós tagságával kapcsolatos diskurzus meglehetősen sajátos formában jelent meg az elnökválasztási kampányban. Robert Fico igyekezett áldozatnak beállítani magát azzal az érveléssel, hogy az ellene szerveződő civil tüntetéseket valójában külföldi szervezetek és hatalmak indították el és vitték sikerre. A volt miniszterelnök a tüntetőket nyíltan pártoló Andrej Kiska elnök és Soros György közötti, 2017 szeptemberében New Yorkban megtartott találkozó felemlegetésével próbálta mindezt alátámasztani. Mivel Čaputová egyike volt azoknak, akik állampolgárok ezrei előtt szólaltak fel a tüntetéseken, Fico szóhasználatában ő is „Soros-gyermekké” vált.

A konspirációs-dezinformációs és baloldali-nacionalista média egységfrontja egyből Kiska, a tüntetések szervezői, illetve Čaputová ellen foglalt állást, aki időközben bejelentkezett az elnöki székért. Ezek a médiumok mindegyike oroszbarát, több közülük EU- és NATO-ellenes, elutasítja a liberális demokrácia értékeit, illetve nacionalista, rendszerellenes vagy szélsőséges politikusokat támogatnak. Az elnökjelöltek között is voltak ilyen beállítottságúak: a szlovák legfelsőbb bíróság volt elnöke, Stefan Harabin, a neofasiszta L’SNS párt elnöke, Marian Kotleba és a szélsőjobboldali Szlovák Újjáéledés Mozgalom elnöke, Robert Svec.

A dezinformációs-konspirációs oroszbarát média a Kreml-párti jelöltek mögé állt, Čaputová pedig támadásaik középpontjába került. A liberális jelöltet állítólagos zsidó származása, liberális álláspontja és az úgynevezett kulturális-etikai (LMBTQ-jogok, reprodukciós kérdések és családmodell) nézetei miatt próbálták hitelteleníteni. Ellenfelei szerint Čaputová pozitívan áll a bevándorlókhoz és menekültekhez, illetve megjegyezték, hogy külföldi erők – köztük azon uniós politikusok, akik állítólag ellenzik a hagyományos értékeket, amin Szlovákia alapul – eszköze.

Az Európai Bizottság alelnökének, Maroš Šefčovičnak a jelöltsége különleges kontextusba helyezte az elnökválasztási kampány uniós viszonyokkal foglalkozó részét. Šefčovičot a kormányzó Smer-SD támogatta, ami  különös helyzetet teremtett. Egyrészt a Kuciak-gyilkosság után a Smer-SD Fico „Soros gyermekei” narratíváját terjesztette (egy a Focus ügynökség által készített 2018. végi felmérés szerint a válaszadók 35 százaléka osztotta ezt a narratívát), ami abszolút dominánssá vált az EU-ellenes és Nyugat-ellenes tartalmakat közzétevő oroszbarát dezinformációs-konspirációs médiában. Másrészt, a hivatalos Smer-SD jelölt az EU egyik legfontosabb képviselője, aki mindig is az Unió, annak intézményei és politikái nyílt támogatója volt. Šefčovič azt is kijelentette, hogy nem hisz a Soros szlovákiai szerepéről szóló narratívában. Így a konspirációs média egy része őt magát is propaganda-célponttá tette. Olyan politikusként mutatták be, akinek idegenek a szlovák nemzeti érdekek, kizárólag „Brüsszel” érdekeit nézi. Összességében azonban végig Čaputová maradt a konspirációs média támadásainak fő célpontja.

Narratívák az EU-val kapcsolatban

A Kreml-barát média propagandisztikus narratívája az EU-t alapvetően negatívan ábrázolta, egy olyan államközösségként, ahol a tagok közötti kapcsolatok egyenlőtlenek, és ami a közép-európai államokra ráerőszakolja az előbbiek érdekeivel ellentétes akaratát. Az Uniót gyakran a „Brüsszel”, „európai elit”, „a valóságtól való eltávolodás” szavakkal, kifejezésekkel jellemezték – ezek mindegyike ellenérzéseket vált ki. A szerzők ironikusan írtak az „európai értékekről” és rámutattak az EU orosz-ellenes politikájára (de az Egyesült Államok Európával szembeni magatartását is bírálták).

Az oroszbarát konspirációkat terjesztő Infovojna (Információs Háború) portálon tette közzé egy cikkét a szélsőjobboldali L’SNS párt képviselője, Milan Mazurek, ahol Szlovákia uniós tagságát „megrendezett demokráciának” írta le. A szerző szerint ebben a rendszerben az „állampolgárok által demokratikusan megválasztott képviselők helyett az Európai Bizottság senki által meg nem választott bürokratái döntenek”.

A portálon publikált cikkek közül több is élesen kritizálta az uniós integráció elmélyítése mellett érvelő szlovák és európai politikusokat. Néhány cikk azt állítja, hogy e politikusok egyetlen motivációja egyszerűen az, hogy szembe menjenek Oroszországgal. Az egyik írás szerint Soros György, aki igyekezett felhívni a figyelmet az euroszkeptikus erők megerősödésének veszélyeire a közelgő EP- választásokon, egy „bűnöző”. Ezzel ellentétben a migrációt ellenző uniós politikusok minden esetben pozitívan jelentek meg ezekben az orgánumokban.

Az Infovojna több olyan cikket is közölt, amelyek az EU „dezinformáció” elleni erőfeszítéseivel foglalkoztak (a szót idézőjelbe tették, ami hallgatólagosan a jelenség létezését is megkérdőjelezte). A portál szerint az EU dezinformáció elleni akcióterve „cenzúrát” vonhat maga után. A szerző szerint az EU épp a választások közeledtével növeli erőfeszítéseit a dezinformáció elleni harcban, mikor az „eurobürokraták nem csak cenzúrának és befolyásolási kísérleteknek tesznek ki minket a szabad információáramlás és véleménynyilvánítás jogának felhasználásával, de teljes mértékben elkötelezettek az EP-választások eredményeinek számukra kedvező irányba történő befolyásolása mellett is”. Egy másik írásban ugyanez a szerző az EP-választásokat megelőző dezinformációs kampányok veszélyeire figyelmeztető Miroslav Lajčák külügyminisztert „vadliberális gonosznak és perverznek” titulálta.

Egy az Extra Plus havilapban közzétett, „Európa megőrült” című írás, amelynek szerzője a radikális nacionalista szociokulturális Matica slovenská szervezet volt vezetője, Marián Tkac, azt állította, hogy az uniópárti politikusok véghez vinnék a globalisták álmát: „kicserélnék az európai népességet egy másik, különböző népességre, különböző, sötétebb és gyengébb intelligenciájú népességre”. Szerinte a tervnek ellenálló EU-tagállamokat az uniós források megvonásával és a schengeni övezetből való kizárással büntetnék.

Narratívák Oroszországról

Oroszország a Kreml-barát médiában leginkább a Nyugat támadásainak és igazságtalan politikájának célpontjaként jelent meg. Bármilyen üggyel kapcsolatban merült is fel Oroszország ezekben a médiumokban, a publikált cikkek szerzői a nyugati államokat és politikusokat kritizálták „oroszellenes” állításaik és tetteik miatt, ugyanakkor az Oroszország melletti érvek széles skáláját propagálták. Gyakran vettek át anyagokat közvetlenül az orosz médiából. Az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban egyértelműen az oroszok oldalára álltak. Emellett pozitívan nyilatkoztak az Oroszországgal baráti kapcsolatokra törekvő nyugati politikusokról is.

Az Extra Plusban is megjelentek Oroszországgal kapcsolatos kérdések. Egy hosszú, a történelemhamisítást taglaló cikk szerzője a Szovjetunió a nácizmus felett aratott második világháborús győzelemben játszott szerepének elmosását a Nyugat állítólagos oroszellenes érzelmeinek kontextusába helyezte (illusztrációként a Skripal-ügyet és Oroszország olimpiákról való kizárását hozta fel). Az Extra Plus a szlovák parlament az ország Nemzetbiztonsági Stratégiájáról folytatott vitát „Oroszország mellberúgásaként” írta le. Szerintük a dokumentum azt jelzi, „Szlovákiára nem a nyugati hatalmak jelentenek veszélyt, akiknek ki vagyunk szolgáltatva és minden diktátumukat teljesítjük, hanem az Orosz Föderáció”.

A Zem a Vek (Föld és Kor) havilap azt írja a France 4 francia köztévéről, hogy „azt tanítja a gyerekeknek, hogy Oroszország egy hatalmas hazugsággyár”. A Zem a Vek a szlovák köztelevíziót is megvádolta azzal, hogy nem objektíven számolt be az orosz-ukrán konfliktusról, mikor azt állította, Oroszország sérti meg a tűzszünetet a Donbasszban. A szerző úgy érvelt, hogy Oroszország nincs jelen katonailag a Donbasszban, nincsenek ott katonai egységei, és „mindkét oldalt [az ukránokat és a helyi szeparatistákat] felszólította, hogy őrizzék meg a nyugalmukat”. A cikkben előjöttek az orosz propaganda fegyvertárának népszerű érvei, miszerint „egy neonáci nacionalista rezsim, ami ma hatalmon van Ukrajnában, ez vette át az uralmat Kijev felett a véres puccs után és Bandera neonáci ideológiája hivatalos állami ideológiává vált”.

A havilap beszámolt Vlagyimir Putyin szerbiai látogatásáról is. A cikk üdvözölte, hogy Putyin cárként érkezett Belgrádba az „árulás lehetőségének” elhárításáért (szemben Aleksandar Vučić szerb elnökkel, aki a „Nyugat bábja”). A Zem a Vek dicsérte Markus Söder bajor miniszterelnököt, aki a német FAZ-nak adott interjújában azt mondta, támogatja a dialógus és a gazdasági együttműködés fenntartását az oroszokkal.

A Hlavné Správy [Fő Hírek] online portálon több közvetlenül vagy közvetetten Oroszországhoz kapcsolódó írás is megjelent. Az egyik szerint az amerikai haditengerészet admirálisa, John Richardson Oroszország (és Kína) megtámadása mellett érvelt. Valójában azonban Richardson mindössze az Egyesült Államok keményebb fellépését támogatta Oroszországgal szemben, leginkább a kercsi-szorosi incidens kontextusában. A Hlávne Správy kizárólag az incidens orosz értelmezését népszerűsítette. Egy másik Hlávne Správy-cikk, egy a Krím közelében végrehajtott amerikai felderítő misszióról szóló jelentés szintén kritikus volt az Egyesült Államokkal szemben. A portál csak az orosz véleményeket mutatta be, például Szergej Shogyu orosz védelmi miniszter álláspontját, amelyben felhívta a figyelmet az Oroszország elleni beavatkozás veszélyeire.

A Hlávne Správy több jelentést vett át az orosz médiából (például az állami és a „független”, nyíltan nacionalista orgánumokból), beleértve a Sputnik két cikkét a szlovákiai Kassán megrendezett B9 Csoport találkozóiról (ez azokat a nemzeteket tömöríti, amelyek 2004 után csatlakoztak a szövetséghez), ahol Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is tiszteletét tette. Az első írás az orosz Duma honvédelmi bizottságának elnökhelyettesét, Alexander Sherint idézi, aki úgy gondolja, a B9 Csoport tagjai „Washington csatlósaiként” viselkednek. A második cikk már Ján Čarnogurský volt szlovák miniszterelnököt idézi, akit a „NATO agresszív szlovákiai tevékenysége elleni mozgalom első vonalában” álló emberként jellemez. Čarnogurský gyanítja, hogy az ország védelmi képességei javításának leple alatt „titkos” amerikai katonai bázist hoznának létre Szlovákiában (ezeket a felvetéseket viszont mind az amerikai, mind a szlovák fél rendre elutasította). Čarnogurský azt állítja, „Szlovákia hagyományosan oroszbarát ország Közép-Európában, annak bevonása az Oroszország elleni agresszív műveletekbe nem váltana ki pozitív visszhangot”.

A Hlavne Správy átvett olyan cikkeket is az orosz médiából, amelyek Oroszország fegyverkezés terén elért eredményeit tüntetik fel pozitív fényben, míg ellenszenvet generálnak a Nyugat és főként az Egyesült Államok ellen.

Az Infovojnán számos Oroszországot nyíltan támogató cikk jelent meg, amelyek a Nyugat „oroszellenes” politikáját és a Nyugat-barát szlovák politikusokat hibáztatták. Ezek a cikkek az Oroszországgal kapcsolatos amerikai attitűdökről, a kercsi-szorosi incidens miatt kivetett Kreml elleni uniós szankciókról, az orosz családpolitikáról és a Szlovák Nemzetbiztonsági Stratégia elfogadásáról szóltak.

Narratívák Ukrajnáról

Az oroszbarát oldalak továbbra is instabil és antidemokratikus országnak írták le Ukrajnát, ahol a kormány legitimációja megkérdőjelezhető. Állításuk szerint a mai Ukrajnában a radikális ukrán nacionalizmus hagyományait hivatalos szintre emelték. Ezek a narratívák megegyeznek az ukrajnai események, illetve az ukrán-orosz konfliktus körülményeinek orosz értelmezésével.

A Slovo (szó) című baloldali-nacionalista, oroszbarát és Nyugat-ellenes online portál közölt egy cikket „Stepan Bandera kultusza és a banderisták dicsőítése” címmel, ahol a „Bandera-kultuszt” az „ukrán társadalmi trendek részeként” írták le, valamint olyan állami politikaként, amellyel átírnák a történelmet, sőt,  más államokkal (Oroszország, Lengyelország), nemzetekkel (lengyel, orosz, zsidó és szlovák) és nemzetközi intézményekkel (EU, ENSZ) szembeni konfliktusokat alapoznának meg. A szerző ezt úgy értelmezte, hogy Ukrajna az egész világgal konfliktusban áll történelmének megítélésével kapcsolatban. Erre a megállapításre egy a nácizmus dicsőítését elítélő ENSZ-határozat szavazása alapján jutott. Az ENSZ közgyűlése ezt 2018 decemberében fogadta el Oroszország javaslatára. Ukrajna és az Egyesült Államok ellene szavazott; az EU-tagállamok azonban tartózkodtak, amiről a szerző hallgat. A cikk arról sem tesz említést, hogy Oroszország azért nyújtotta be a javaslatot, hogy többlettámogatást szerezzen annak a jól ismert narratívának, miszerint a posztkommunista államokban végbemenő színes forradalmak közvetlenül a nácizmus dicsőítésébe torkolltak, ahogy azt Ukrajna példája is mutatja. A cikk úgy írta le az eseményeket, hogy abból úgy érződhetett, az Euromajdan egy banderista kormány megalakulásához vezetett és nem az ukrán civil társadalom sikeres lázadása volt a korrupt, oligarchikus oroszbarát rezsim ellen, illetve Ukrajna egy lépést sem tett az euroatlanti integráció útján.

A Zem a Vek weboldalán jelent meg egy írás Viktor Janukovics volt ukrán elnök sajtótájékoztatójáról. A korábbi vezető egy ukrán bíróság ítéletére válaszolt, ami távollétében 13 év börtönre ítélte őt árulásért és az oroszok agresszív Ukrajna elleni háborújában való részvételért. Janukovics érvelése szerint a Porosenko-rezsim „legális terrorizmussal” ér fel, aminek semmi köze a demokráciához; az ukrán politikai hatalom bűnözők kezében összpontosul. A cikk egyértelműen az események orosz értelmezését népszerűsítette. Ugyanezen a felületen jelent meg egy írás Porosenko éles konfliktusáról egy járókelővel, aki kellemetlen kérdéseket tett fel neki a Lvivben tartott elnökválasztási gyűlésén. A kommentár szerint az ukrán államfő vademberként viselkedett, Ukrajnát pedig hatékonytalan államnak írta le, amely képtelen teljesíteni feladatait az állampolgárok felé.

A Hlávné správy egyik cikke igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy az ukrán elnökválasztás előtt a helyzet kaotikus és kifejezetten konfliktusos. Az orgánum megírta, hogy Oleg Liasko radikális képviselő különböző bűncselekmények elkövetésével vádolta meg Porosenkot, beleértve az árulást, és golyó általi halált javasolt büntetésként. A Hlávné správy folyamatosan átvesz jelentéseket orosz forrásokból a kelet-ukrajnai helyzetről. Például az orosz PIK Inform egy cikkét közölte le, ami olyan „bűnöző” ukrán katonákról írt, akik a civil lakosságon vezették le dühüket hat szeparatisták által megölt társuk elvesztéséért. A szerző szerint az orosz-ukrán konfliktus az ukrán rezsim harca saját keleti lakossága ellen – ami megegyezik a Hlavné správy általános véleményével.

A szlovákiai oroszbarát média jövője: még több ugyanebből

Az elnökválasztásnak köszönhetően a szlovák média és politikai szereplők főként az ország belügyeire fókuszáltak, a külpolitikai témák háttérbe szorultak. Az oroszbarát média ugyanakkor továbbra is terjesztette szokásos Nyugat-ellenes üzeneteit, és igyekezett átterelni a vitát európai témakörökre az Európa-párti és Nyugat-barát jelöltek hiteltelenítésével. Várható, hogy ez a megközelítés marad a meghatározó az oroszbarát és konspirációs média részéről az EP-kampányban is, ugyanakkor ezek a trendek akkor még láthatóbbak lesznek, hiszen ebben az időszakban egyébként is uniós témák dominálják majd a közbeszédet.

Grigorij Meseznikov

A Political Capital a Friedrich-Naumann-Stiftung támogatásával megvalósuló projektje keretében vizsgálja az EP-választásba történő orosz beavatkozási kísérleteket a V4 országaiban. A projekt kiemelt célja az EU-ellenes és oroszbarát dezinformáció terjedésének feltérképezése, fő narratíváinak összefoglalása és a manipulatív információk elleni harcot elősegítő szakpolitikai javaslatok megfogalmazása. 

Címlapfotó: AP

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.