A bejegyzést 2022.04.03-án frissítettük, erről bővebb információ az írás végi megjegyzésben található.

A magyarországi szélsőjobboldali szereplők többsége jól bejáratott gondolkodási sémái és érvrendszere mentén értékeli az Ukrajna elleni orosz agressziót. A magyarázatokban jellemzően visszaköszön az összeesküvés-elméletekre épülő liberalizmus-, Nyugat- és főleg Amerika-ellenesség, a kárpátaljai magyarok sérelmeiért érzett elégtétel, a Kreml narratívája iránti kritikátlan fogékonyság, valamint a nemzeti érdekek kizárólagos igényű, nacionalizmuson alapuló meghatározása, de átszűrődik rajtuk a rasszizmus és az antiszemitizmus is. A témában a legaktívabban megnyilvánuló szereplők a Mi Hazánk Mozgalom, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a hozzá erősen kötődő hírportál, a Szent Korona Rádió, valamint Bódi Ábel, az Identitás Generáció egyik vezetője, de kifejtette álláspontját Budaházy Edda, a Betyársereg, a Magyar Önvédelmi Mozgalom és Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője is. Megszólalásaikból az alábbi fő narratívák kristályosodnak ki:

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

• Ukrajna rászolgált az orosz támadásra.
• Oroszország jogosan cselekedett, fenyegetésre reagálva.
• A háborúért leginkább az USA a felelős, az ő érdekeit szolgálja.
• Az orosz csapatok humánusan próbálnak viselkedni, de legalábbis az ukránok is követnek el háborús bűnöket.
• A Nyugat kettős mércét alkalmaz Oroszország elítélésekor.
• Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, és nem kell (annyit) foglalkoznia Ukrajna területi integritásával.
• Szemben a 2015-ben jövő migránsokkal, az Ukrajnából érkező „valódi menekülteknek” segíteni kell, akik elsősorban a kárpátaljai magyarok.

Ahogy azonban más országokban is megosztja a szélsőjobbot Putyin háborúja, Magyarországon is vannak a szélsőjobboldali fősodortól eltérő kivételek: a Légió Hungária és a hungarista Zöldinges. Ők, feltehetően kisebbségi nézeteik és a várható kritikák miatt, keveset kommunikálnak a háborúról, próbálnak minél kevésbé állást foglalni. Ugyanakkor a Zöldinges, egyedüliként a szélsőjobboldalon, kijelentette, hogy nem tartja jogosnak az orosz agressziót. Egyensúlyozó álláspontjuk mögött az orosz támadás elítélése és a putyini rendszerrel való szembenállás húzódik meg, aminek a fő oka Putyin „nácitlanító” narratívája. Ezt egyrészt magukra is értelmezik, másrészt szolidárisak a rendszerellenes orosz és a hazájukat védő ukrán szélsőjobboldaliakkal, akik a Kreml szerint a háború kiemelt célpontjai. Emellett úgy látják, hogy a Kreml saját céljaira használja fel a szélsőjobboldali ügyeket és szereplőket, ahogy ezt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székházának 2018-as felgyújtása is példázza.

A fő narratívák

1. Ukrajna rászolgált az orosz támadásra

Az Ukrajnát felelősnek tartók legfőbb érve az ukrán kisebbség- (vagy „kisebbségellenes”) politika, amit a Nyugat szerintük még bíztatott is (HVIM1, HVIM2, Zöldinges). Toroczkai még a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székházának 2018-as felgyújtásáért is Ukrajnát teszi felelőssé, holott arról már régóta bebizonyosodott, hogy orosz titkosszolgálati provokáció volt. (Ezt a tényt még Incze Béla, a Légió Hungária egyik vezetője is kiemelte, amikor a „soviniszta” ukrán vezetés magyar, de főleg orosz kisebbség elleni politikájáról beszélt.) De a háború előzményének tekintik a Majdan téri tüntetések és Janukovics megbuktatása óta eltelt „nyolc” év számos eseményét is (Bódi Ábel, Incze Béla). Toroczkai László szerint például már maga „a külföldről irányított forradalom és puccs” sem volt legitim, mert a korrupt Janukovicsot ugyanolyan korrupt vezetés követte. Ukrajna szemére vetik továbbá a NATO és EU felé történő közeledést és a Budapesti Egyezményre állítólag fittyet hányó fegyverkezést. Toroczkai visszhangozza a Kreml azon narratíváját is, miszerint Ukrajnában biofegyver laboratórium létesült a Pentagon támogatásával. Incze Béla szerint Ukrajna 2014 utáni vezetői csak „bábok” voltak, Toroczkai szerint pedig a zsidó családból származó Zelenszkij kiszolgálja az egypólusú világrendet. A Zöldinges szerint az is hozzájárult a háború kiprovokálásához, hogy Ukrajna nem tartotta be a Minszki Egyezményt. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és Toroczkai hivatkoznak továbbá a Donbaszban elkövetett állítólagos népírtásra is, amelyet még a Kreml sem támasztott alá, a konfliktust a helyszínen megfigyelő EBESZ-misszió pedig nem talált erre utaló nyomokat.

Gyakran megjelenő érv a Nyugat Ukrajna iránti elfogultsága, ami megmutatkozik Ukrajna támogatásában, a nyugati média egyoldalú riportjaiban, valamint az ukrán szélsőségesekkel szembeni elnéző álláspontjukban. A HVIM-hez szorosan kötődő újság, a Szent Korona Rádió például többször is szemlézte a csecsen elnök, Ramzan Kadirov Telegram csatornáját, hogy kiegyensúlyozza a „teljes mértékben az ukránok oldalán álló nyugati médiát”, a HVIM pedig a budapesti ukrán nagykövetnek írt nyílt levelében támogatását fejezte ki Csecsenföld EU-s integrációja iránt, Ukrajnáéval ellentétben.

2. Oroszország jogosan cselekedett, mert fenyegették

E szerint a narratíva szerint Oroszország jogosan cselekedett, mert nem volt más választása (Betyársereg). Fenyegetve érezte magát, és be akarja tartatni a NATO „ígéretét”, hogy nem terjeszkedik keleti irányba (HVIM). Toroczkai László szerint gazdaságilag is semmibe vették Oroszország érdekeit, amikor a nyugati országokban nem engedélyezték az orosz koronavírus elleni vakcinát, és így meggátolták, hogy Oroszország is kivegye a részét a koronavírus nagy üzletéből. Bódi Ábel valósnak és jogosnak ismeri el Oroszország célját Ukrajna „nácitlanítására” és demilitarizálására, illetve „semlegessége” megteremtésére.

László Attila, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője szerint nem Ukrajna vív szabadságharcot, hanem Oroszország egyedüliként folytat háborút az új világrend ellen. Bár Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője szerint az orosz invázió nemzetközi jogot sértene, ha nem az önvédelmet szolgálná, csakhogy a támadás nem volt előzmények nélküli: a 2014-es „puccs” után, a NATO-hoz és az USA-hoz közeledő Ukrajna miatt Oroszország fenyegetve érezhette magát. A HVIM társvezetője, Barcsa-Turner Gábor szerint Oroszország számára most jött el az idő, hogy kihasználja a gyengülő EU helyzetét, amelynek legfőbb problémája szerinte „a buzeránsok és aberráltak jogai”, az USA-t pedig „egy demens vénember vezeti”.

A háború jogosságát támasztja alá az az érvelés is, amely szerint Ukrajna nem is teljesen legitim állam. Toroczkai szerint például Ukrajnát „adományokból”, lengyel, orosz és magyar területekből rakták össze, a HVIM pedig „csak egy íróasztalnál kreált országról” beszél. Gaudi-Nagy Tamás szerint pedig Kárpátalja csak az 1947-es párizsi „békediktátum” során került Ukrajnához. Barcsa-Turner Gábor szerint „Ukrajna (…) mindig is Oroszország (…) befolyási övezete volt. A Krím szintén. Nem véletlenül nem hagyják az oroszok veszni… Ők nemcsak reménykednek a “revízióban”, hanem tesznek is érte.”

3. A háborúért az USA a fő felelős

A magyar szélsőjobboldal hagyományos Nyugat- és USA-ellenessége, valamint a Kreml narratívájának hosszú évek óta tartó képviselete fényében nem meglepő az a gyakorlatilag általános vélemény, hogy a háborút az USA robbantotta ki, az ő érdekeit szolgálja. A fő magyarázat szerint ugyanis ez valójában az USA és Oroszország harca (Bódi Ábel). Az USA egyik célja továbbra is saját „bábkormánya” helyén tartása (Szent Korona Rádió), a távlatibb pedig Európa destabilizációja (Zöldinges), illetve az európai-orosz kapcsolatok lerombolása. Egy, a Betyársereg és a Szent Korona Rádió által is megosztott írás szerint Ukrajna csak „csalétek, amelyet Washington arra használ, hogy csapdába csalja Oroszországot, és lerombolja a gazdasági kapcsolatokat Oroszország és Európa között”. Budaházy Edda is úgy látja, hogy az USA célja az európai országok „összeugrasztása” és a fegyvereladásokból származó bevételek növelése. Toroczkai egyenesen az egész bolygó legfontosabb kontinensének, Európának a kivégzését jelöli meg Amerika céljaként, amit már az I. világháborúban megkezdtek, majd a másodikban folytattak. A Szent Korona Rádió által is idézett Bogár Lászlóval együtt ő is úgy véli, hogy a cél kifejezetten az orosz-német gazdasági kapcsolatok tönkretétele. Toroczkai szerint ugyanis a német tőke és az orosz nyersanyag, illetve munkaerő párosulása egyesítené az „északi civilizációt”, ami a Kamcsatkától a kelta kultúrkörig terjed, szívében a magyarokkal, és így a legerősebb hatalom lenne. Amerika célja egy új, egypólusú világrend kialakítása, de erre törekszik szerinte a Világgazdasági Fórum is. Ennek a tervnek voltak már a részei a 2014-es kijevi és krími események, de ennek az eszköze a koronavírus is. Ezt igazolja az is, hogy a Világgazdasági Fórum tagja az a Bill Gates is, aki a vakcinák mögött is áll, és ezért zárták ki Oroszországot a koronavírus-üzletből is azáltal, hogy Nyugaton nem engedélyezték az orosz vakcinákat.

Az Amerika-ellenes érvelés egyik leágazása Biden elnök kifigurázása és alkalmatlanként történő feltüntetése. E narratíva Bódi Ábelnél jelenik meg a legvilágosabban, aki szerint más nyugati politikusokkal egyetemben Biden gyenge vezető, és elmarad Donald Trump mögött. Bódi szerint nem lett volna háború, ha Trump marad az elnök, mert ő képes lett volna kompromisszumot kötni Oroszországgal.

4. Értelmetlen testvérháború dúl, amiben életerős fehér, európai fiatalok halnak meg

Több szervezet is fájlalja a háborút, ami szerintük értelmetlen „testvérháború”, két hasonló vallású (MHM), „fehér európai nép” között (HVIM), amiben kiváló, életerős fehér, európai fiatalok vesztik életüket, közülük „is a legjobbak” (Zöldinges, HVIM). Érdekes ugyanakkor, hogy az önfeláldozásra, hősiességre, katonakultuszra egyébként nagy hangsúlyt helyező szervezetek – a Légió Hungária és a HVIM-hez kötődő Szent Korona Rádió kivételével – nem beszélnek az ukrán hadsereg és civilek hősi ellenállásáról, egy nagyhatalom elleni önfeláldozó küzdelméről.

5. Az orosz csapatok humánusan próbálnak viselkedni, de legalábbis az ukránok is követnek el háborús bűnöket

A HVIM/Szent Korona Rádió, a Mi Hazánk és Bódi Ábel tűnnek ki leginkább abból a szempontból is, hogy jellemzően az ukránokat hibáztató, Kreml-párti egyoldalú narratívát fogalmaznak meg a háborús történésekről, jogtalanságokról, civilek elleni incidensekről. A HVIM társvezetője és a Szent Korona Rádió szerint az ukránok is követnek el háborús bűncselekményeket, például azzal, hogy civileket fegyvereznek fel, és hogy szándékosan állomásoztatnak katonákat közintézményekben, hogy utána Oroszországot vádolják civilek elleni támadással. Bódi Ábel is „palesztinkodással” vádolja Zelenszkijt, vagyis azzal, hogy élő pajzsnak használja a lakosságot, hogy később Oroszországot vádolhassa háborús bűnök elkövetésével. Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke szerint pedig az ukránok a kárpátaljai magyarokat használják golyófogónak. A Szent Korona Rádió még állítólagos helyi romákkal, oroszbarát „árulókkal” és orosz katonákkal szembeni állítólagos ukrán kegyetlenkedésekről is mutat fotókat. Forrásokat ugyanakkor nem jelölnek meg, és a feltehetően Telegram-csatornákról származó képek nem adnak lehetőséget az ellenőrzésre, amit valószínűsíthetően ők sem végeztek el. Miközben ukránok által állítólagosan elkövetett bűncselekményekről gyakran ad hírt a portál (pl. 1, 2, 3), azok ellenőrzése nélkül, keveset írnak oroszok által elkövetett bűnökről, mert indoklásuk szerint „szinte mindegyikükre azonnal jött egy cáfolat”.

Az oroszok által elkövetett (bűn)cselekményekről vagy nem, vagy pozitívan számolnak be. Toroczkai László szerint például míg az ukránok gyilkolták a civil orosz lakosságot Donbaszban, az oroszok humánus módon próbálnak viselkedni az ukrán városokban, a 2014-es krimi népszavazás pedig legitim volt, hiszen az emberek döntöttek, és a Krím történelmileg amúgy is Oroszország része. Toroczkai számon is kéri a nyugati médián, miért nem mutatják be, hány civilt öltek meg az ukránok a donbaszi és a luhanszki régióban 2014 óta, és miért titkolják el, hogy az orosz hadsereg próbál humanitárius folyosókat nyitni Ukrajnában. A Szent Korona Rádió kétségeit fejezi ki azzal a hírrel kapcsolatban, hogy orosz katonák Herszonban az ellenük tüntető tömegbe lőttek, és arra a következtetésre jut, hogy „legfeljebb az első tüntetőket lőhették lábon”, ami egy háborús helyzetben, amikor bárkinél lehet fegyver, „még egy humánus eljárás”. A szervezetet jellemző antiszemitizmussal hozzáteszik: „Legalábbis annál humánusabb, mint amikor a zsidók lövik le ténylegesen a kődobáló palesztinokat”. Ugyanakkor részben kivétel is a Szent Korona Rádió, amely cikkünk eredeti megjelenése után beszámolt egy orosz katonák által elkövetett háborús bűncselekményről, hozzátéve azonban, hogy „ez a típusú kegyetlenkedés nem felsőbb parancsra történik, mert nem tömegesen fordul elő”, miközben egyre több bizonyíték jelenik meg ennek ellenkezőjéről.

6. A szankciók kettős mércét tükröznek, Ukrajna területi integritása nem magyar érdek

A szankciók megítélésében két fő narratíva vonul végig: a Nyugat kettős mércéje, illetve Magyarország állítólagos érdeke. Az első jellemzően az USA és Izrael ellen fogalmazódik meg. A HVIM és a Szent Korona Rádió többször is foglalkozott azzal, hogy míg például az USA vagy Izrael esetében korábbi háborús bűnök felett szemet hunytak a liberális-nyugati országok, Oroszországot most elítélik. Izraelről különösen lesújtó a véleményük: a zsidó állam szerintük büntetlenül „nyomoríthat meg népeket” csak mert az „USA kutyája”. A Mi Hazánk jellemzően a szociális és gazdasági félelmek keltésével érvel a szankciók ellen. A párt nem támogatja a „magyarellenes Ukrajna” feltétel nélküli befogadását az Európai Unióba és az Oroszország elleni szankciókat, mert szerintük az utóbbiak miatt máris emelkednek az árak és ellátási zavarok várhatóak, Ukrajna EU-s csatlakozása pedig óriási gazdasági terhet jelentene, és Magyarország magára vonná Oroszország dühét. A Mi Hazánk ezért petíciót indított a honlapján, hogy a kormány ne támogasson olyan szankciókat, amelyek kárt okoznak a magyar embereknek, és felszólították a kormányt, hogy „ne a magyarokkal fizettesse meg az amerikai-orosz háború árát, szolgalelkűen teljesítve Brüsszel és a NATO elvárásait”. A Mi Hazánk szerint Magyarország egyik érdeke, hogy kimaradjon a háborúból, ezért elutasítják a fegyveres erők Ukrajnába történő átcsopotosítását, ahogy azt is, hogy amerikai vagy más nyugati csapatok érkezzenek Magyarországra „egy esetleges támadás előkészítéséhez”. Sőt, Toroczkai szerint a magyaroknak fontos feladata, hogy szövetségeseik szemét is felnyissák, hogy az európai nemzetek ne engedjék belerángatni magukat egy olyan háborúba, amelynek célja pont Európát gyengítése.

Ugyanakkor a párt szerint az egyetlen magyar érdek az, hogy a kormány eljuttassa az ENSZ-hez az önrendelkezésről szóló 1991-es kárpátaljai népszavazás dokumentációját, hogy ha az oroszok és ukránok ENSZ felügyelettel kívánják rendezni Ukrajna jövőbeli státuszát, akkor a terület valamiféle autonómiát kapjon. De a Mi Hazánk más politikusai ennél nyíltabban is beszéltek Ukrajna területi integritásának semmibe vételéről. Novák Előd szerint nem kell annyit foglalkozni Ukrajna területi integritásával, Toroczkai szerint pedig Ukrajna területi integritásával való foglalkozás helyett a magyar kormánynak inkább azt kellene megakadályoznia, hogy golyófogónak használják a kárpátaljai magyarokat. A párt köztársaságielnök-jelöltje, Popély Gyula pedig arról beszélt, hogy az ukrán állam területi sérthetetlenségéhez semmilyen magyar nemzeti érdek nem fűződik. Bódi Ábel, az Identitás Generáció egyik vezetője is úgy nyilatkozott, hogy nem törődik az ukrán állam szuverenitásával vagy azzal, hogy Ukrajna egyáltalán „létezik-e”, és Budaházy Edda szerint is az a magyar érdek, hogy „visszaszerezzük Kárpátalját”, és „megszabaduljunk” az EU-tól. Egyedüliként a Zöldinges jelentette ki, hogy nem látnak reális esélyt Kárpátalja visszacsatolására.

 7. A „valódi menekülteknek” segíteni kell

A háború kitörését követően minden szervezet szinte napokon belül segélyakcióba kezdett az érkező és lakhelyükön maradó kárpátaljai magyarok számára. Több szervezetnél (pl. Betyársereg, Magyar Önvédelmi Mozgalom) ugyanakkor megjelent a cigány- és idegenellenes narratíva is. Egyrészt azt sugallták, hogy az adományokból romák akarnak nyerészkedni, másrészt sérelmezték, hogy az adományok egy része nem a kárpátaljai magyarokhoz, hanem a határon túli romákhoz és „színesbőrű menekültekhez” kerül. A határnál járva a Betyársereg tagjai is azt állapították meg, hogy az érkezők nagy része ukrajnai roma, illetve „pakisztáninak, afgánnak kinéző” férfiak. Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke is, miközben felszólított „a nemzettársainknak, a valódi menekülteknek” történő segítésre, konstatálta, hogy „mindenféle afrikaiak, ázsiaiak és nem magyar nemzetiségű emberek jönnek, meglehetősen különleges körülmények között”.

A most érkező „valódi menekülteket” a szereplők szembeállítják a 2015-ben érkezett migránsokkal. A különbséget számukra egyrészt az bizonyítja, hogy az Ukrajnából jövők szerintük az első biztonságos országba érkeznek. Arra ugyanakkor nem térnek ki, hogy a Románián át érkező, illetve a Magyarországról továbbutazó ukránok is migránsnak minősülnek-e már. Feltehetően azért nem, mert számukra a valódi menekültségnek kulturális, illetve faji kritériuma is van, vérmérsékletüktől függően. A hungarista Zöldinges például hangsúlyozza, hogy az Ukrajnából érkezők „az europid nagyrassz fehér ágába tartozó menekültek”. Bódi Ábel, az Identitás Generáció egyik vezetője és kormányzati médiumok gyakori szereplője ugyanakkor „csak” arról beszél, hogy az „ukránok elsősorban az európai kultúrához állnak közelebb”. Lantos János, a Mi Hazánk Mozgalom politikusa és az újnyilas Pax Hungarica Mozgalom korábbi vezetője is a korábbi években Afrikából vagy Dél-Ázsiából érkezetteket állítja szembe a valós menekült kárpátaljai magyarokkal. A HVIM-hez kötődő Szent Korona Rádió a menekültek kérdését is a rá jellemző antiszemita, Izrael-ellenes keretbe helyezi, arról adva hírt, hogy Izrael Ukrajnából menekülő zsidókkal próbálja a megszállt palesztin területek etnikai képét megváltoztatni.

Akik kilógnak a sorból: Légió Hungária és Zöldinges

Két szereplő lóg ki a sorból az ukrajnai helyzet megítélésében: a 2018-ban nagyrészt a HVIM-ből kivált, militáns szélsőjobboldaliságot képviselő, és ideológiailag is igen szélsőséges Légió Hungária, valamint a hungarista hagyományt követő szellemi műhely, a Zöldinges. Feltehetően a szélsőjobboldali „fősodortól” eltérő véleményük az oka annak, hogy mindkét szervezet keveset kommunikál a háborúról, és próbálnak minél kevésbé állást foglalni, több magyarázatot is lehetségesnek elismerni. Ugyanakkor mindkét szervezet részéről érződik negatív hozzáállásuk az orosz államhoz.

A Zöldinges szerint a konfliktus egyáltalán nem fekete vagy fehér, ahol „a csúnya gonosz Oroszország” áll szemben a „jó és igaz Nyugattal, amihez szegény Ukrajna csak csatlakozni akar”. Nem tartják kizártnak, hogy a Nyugat teremtett ürügyet a háborúra, de ennek ellenkezőjét sem. Valószínűnek tartják, hogy a Nyugat számára nem Ukrajna területi integritása a fontos, hanem Oroszország Fekete-tengeri kijáratát akarják megakadályozni. Ugyanakkor határozottan kijelentik, nem tartják jogosnak az orosz agressziót, és nem látnak reális esélyt Kárpátalja visszacsatolására.

A Légió Hungária (LH) a háború kezdetén szintén óvatosan fogalmazott, igyekezett szervezetileg nem állást foglalt sem Oroszország, sem Ukrajna mellett, és azóta is keveset kommunikál a témában. Álláspontjukat még az orosz támadás előtt néhány nappal tisztázták egy szentpétervári focicsapat graffitijének megosztásával, amelynek felirata: „Mondj nemet a testvérháborúra!”. Ettől kezdve kerülik a háború témáját, annak okairól, a felelősség kérdéséről mindössze egyszer, egy podcast keretében beszéltek, egyébként a menekülteket célzó segélyakciójukra szorítkoztak. A podcastban Incze Béla kifejtette, hogy egyik fél mellett sem tud kiállni, mert nem tud azonosulni sem az ukrán „maffiaállammal”, sem a „szovjet típusú” Oroszországgal. Elmondta, hogy az ukrán államról alkotott véleményüktől függetlenül elismerésre méltónak tartják az ukránok ellenállását, Oroszországgal kapcsolatban pedig azt, hogy egyrészt ott is vannak no-go zónák a különböző „tajgai kotvadék népek” miatt, másrészt ott nem csak „buzifelvonulást” nem lehet tartani, de semmilyen olyan rendezvényt, ami nem egyezik meg az állami narratívával. Incze véleménye egybecseng német szövetségesük, a neonáci III. Weg (Harmadik Út) álláspontjával, akik elutasítják az orosz imperializmust, amely vissza akarja állítani a Szovjetuniót.

Az LH álláspontja feltehetően összefügg azzal a meggyőződésükkel és céljukkal, hogy megteremtsék a különböző nációjú szélsőjobboldali szervezetek együttműködését, az ún. „Nemzetek Európáját”. Ugyanakkor szövetségesei a Karpatszka Szics ukrán szélsőjobboldali szervezetnek is, ami bizonyos fokú szolidaritásra is kötelezi őket. Az ukránok ügye iránti megértést, a Kreml-párti, ukránellenes fősodortól való eltérést feltehetően nem nézik jó szemmel a szélsőjobboldalon. Erre utal az LH egyik vezetőségi tagja, a kispesti szurkolói kemény mag egyik kulcsfigurája, Lipták Tamás március 2-ai posztja Telegram-csatornáján (Jobbszélső), amikor megosztotta a náci meggyőződését büszkén vállaló Militant Jugand Kispest írását, amelyben arra utalnak, hogy sokan kritizálják az ukránok hősiességét dicsérő és Putyin retorikáját elítélő tartalmaikat. Lipták több posztot is tovább osztott más csatornákról, amelyek pozitívan nyilatkoznak a hazájukat védő ukrán nacionalistákról és futball ultrákról. Emellett megosztotta a Zöldinges március 18-ai posztját is, amely „orosz bajtársaik” nemzetközi csatornáját reklámozta, akik a „putyini rendszer által hazájukban üldöztetve (…) kemény harcot vívnak, gyakran emigrációba kényszerülve, a valódi szélsőjobboldaliság térnyeréséért”. Ahogy Incze „szovjet típusú” Oroszországról beszélt az idézett podcastban, Lipták egy posztjában „kommunizmusba visszakanyarodó” putyini rendszert emleget.

Az LH és a Zöldinges egyensúlyozó, lebegtető véleménye mögött valójában inkább az orosz támadás elítélése és a putyini rendszerrel való szembenállás húzódik meg. Ennek fő oka Putyin „nácítlanító” narratívája, amit egyrészt magukra is értelmeznek, másrészt szolidárisak a rendszerellenes orosz és a hazájukat védő ukrán szélsőjobboldaliakkal. Lipták több posztban is kritizálja a „nácítlanítást”, ami szerinte a nacionalisták ellen irányul, akik közül „sokakat célzott támadásokkal likvidáltak is. Olyanokat, mint amilyen én is vagyok.” Ugyanakkor azt is nehezményezi, hogy Putyin stigmaként használja a „náci” jelzőt, önkényesen határozva meg, hogy kit tekint annak. Egy további ok „putyinellenességükre” az, hogy úgy vélik, a Kreml saját céljaira használja fel a nacionalista/szélsőjobboldali ügyeket és szereplőket, ahogy ezt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székházának 2018-as felgyújtása is példázza. Mivel az orosz támadással és rendszerrel kapcsolatos valós véleményüket feltehetően a várható erős kritikák miatt nem mondják ki világosan, konklúziójuk ezért a biztonságos közös nevező: egyik féllel sem tudnak azonosulni, és magyar nacionalistaként csak Kárpátaljáért aggódnak.

Megjegyzés cikkünk frissítéséhez:

Cikkünk eredeti megjelenése után, 2022. április 3-án a HVIM-mel kapcsolatos információkat a szervezet észrevételei alapján részben módosítottuk. A módosítások semennyire nem érintik az elemzés megállapításait, nagyrészt a HVIM és a Szent Korona Rádió közti kapcsolatot tisztázzák, illetve néhány új forrást adnak hozzá, amelyek még inkább  megerősítik az eredeti megállapításokat.

A HVIM és a Szent Korona Rádió közti kapcsolat világos tisztázásához szükséges lenne a Szent Korona Rádió szerkesztősége összetételének nyilvánosságra hozása, a cikkek szerzőinek feltüntetése. Az impresszum hiányának jogszerűségével kapcsolatban a Media1 médiaügyekkel foglalkozó hírportál nemrég kérdéssel is fordult a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz.

Az elemzés a Political Capital gyakornokainak alapos és kitartó kutatómunkája segítségével készült.

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára. 

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: