A kormányoldal és a szélsőjobb által terjesztett dezinformációs narratívák közismerten meghatározó jelenséggé váltak a 2022-es választási kampányban, különösen Oroszország ukrajnai invázióját követően. A Political Capital és a GLOBSEC a választást megelőző két hónap dezinformációs narratíváinak terjedését nemcsak az állami média és a KESMA-birodalomban, hanem a szürkezónás felületeken is vizsgálta.
A hivatalos választási kampány Magyarországon ötvennapos, tehát csak február 12-én indult volna, valójában mivel semmilyen jogszabály nem korlátozza az ezen kívül eső időszakban történő kampányolást, legkésőbb 2010 óta permanens kampányban élünk. A minden alapot nélkülöző dezinformáció évek óta a mindennapjaink része, a február 24-én eszkalálódott orosz-ukrán háború mégis szintlépést jelentett, megváltoztatva a választási kampány fókuszát. A korábbi, alapvetően gazdasági témákra és az ellenzék lejáratására fókuszáló kampányüzenetek helyét több hétre teljesen átvették a háborús narratívák.
Miután a komplett kormánypárti nyilvánosság hetekig magabiztosan állította, hogy Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, amikor ez mégis bekövetkezett, átmeneti zavar volt érzékelhető. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor hetekkel az invázió megindulása előtt találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Moszkvában, az utat pedig sikeres „békemisszióként” állította be. Orbán még az Ukrajna határán sokasodó orosz csapatok ellenére is a „kudarcos” szankciók ellen érvelt, további orosz gáz vásárlását jelentett be, 2021-et pedig a magyar-orosz együttműködés legjobb évének nevezte. A kormány a háború kitörése után kénytelen volt irányt váltani. és elítélni az orosz agressziót, háttérbe szorítva a Kreml-barát hozzáállását. A magyar diplomácia óvatosan korrigált, ugyanakkor a „keleti nyitás” évtizedes politikájának tehetetlenségi ereje miatt azóta is ellentmondásos lépések jellemzik a kormány külpolitikáját és kommunikációját is.
Mivel a Fidesz szavazóbázisa a háború kapcsán megosztott, egy differenciált kampány keretében igyekezett a kormány korábbi oroszbarát külpolitikája és az aktuális kommunikációja közötti különbségeket elsimítani. A Fidesz kampánystábja néhány nap hezitálás után megtalálta a békepártiság narratíváját, az ellenzéket pedig – Márki-Zay Péter egy kiforgatott nyilatkozatára alapozva – azzal vádolták, hogy Magyarországot bele akarják rángatni a háborúba. Ez lett a kulcsüzenet, ami a választói bázis figyelmét újra az ellenzék által jelentett „fenyegetésre” irányította. Ezzel a narratívával kapcsolódott később össze a kampánygépezet korábbi üzenete, miszerint az ellenzék tönkre akarja tenni a kormány vívmányait, eltörölve a rezsicsökkentést, a 13. havi nyugdíjat és a családi adókedvezményt. A gazdasági témák mellett a legfontosabb üzenetté tehát a „békepárti jobboldal és a háborúpárti baloldal” küzdelme vált, hasonlóan az „oltásellenes ellenzék” tavalyi – szintén szándékosan eltorzított – narratívájához.
A választásokkal kapcsolatos dezinformáció legfőbb terjesztői a magyar állami, valamint a hagyományos és szürkezónás kormánypárti médiaorgánumok voltak. Az állami média hagyományosan elfogult a mindenkori kormány irányába, de Magyarországon ez sokkal magasabb szintre lépett. Legkésőbb 2015 óta az állami tévé- és rádiócsatornák nyílt kormánypropagandát folytatnak, a legalapvetőbb szakmai normáknak sem felelnek meg. Amikor Oroszország megkezdte az ukrajnai inváziót, a híradásaiknak egy részében a magyar állami csatornák viszonylag kiegyensúlyozottan tudósítottak az eseményekről, háttérműsoraikban viszont fennakadás nélkül az Oroszország narratíváit terjesztették. Így miközben a kormánypárti politikai elit részéről volt egy „központi”, nagyrészt Ukrajna-barát narratíva, a kormánypárti médiában pedig jelen volt az objektív tudósítás is, addig a Kreml-barát, Ukrajna-ellenes narratívák közvetítését „kiszervezték” a Fidesz köré csoportosuló szakértőkhöz és véleményvezérekhez – majd ezek a vélemények és elemzések megjelentek a kormány által ellenőrzött sajtó hasábjain.
Mivel a magyar média elsöprő többsége felett befolyása van a kormánynak, a magyar lakosság egy jelentős részétől képes elzárni az alternatív értelmezéseket, többek között az ellenzék narratíváját is. Az ellenzéki szereplők hangja kevés kivétellel a független média megmaradt orgánumaiba szorult vissza az utóbbi évtizedben. A magyar médiatér leuralása pedig egy országos méretű echo-chambert hozott létre, ahol a kormánypárt nagyságrendekkel több felülethez jut hozzá, mint bárki más.
A kampány egyik új eleme volt, hogy a közösségi médiában terjesztett politikai üzenetek elsöprő többsége a szürke zónán keresztül érte el a választópolgárokat. A közösségimédia-platformokat, különösen a Facebookot és a YouTube-ot elárasztották a célzott politikai hirdetések, főként rövid videók formájában, a platformok beavatkozása nélkül. A Telex számításai szerint csak a hivatalos kampányidőszakban a Facebookon több mint háromszor annyi hirdetési pénz áramlott a szürke zónába, mint az olyan felületekre, ahol el kell számolni a kampányköltésekkel.
Ennek a folyamatnak a fő támogatottjai kormányoldalon a Megafon Központ és környéke, az Aktuális és a Budapest Beszél nevű Facebook-oldalak, az Alapjogokért Központ, feltehetőleg több milliárd forint közpénzt felemésztve. Ezekhez a nagy oldalakhoz hasonlóan több tucat kisebb, hasonlóan kormánypárti, névtelen vagy átláthatatlan tulajdonosi és szerkesztőségi struktúrájú oldal csatlakozott a kampányhoz, diverzifikálva a kormánypárti álláspontok terjesztését.
A Fidesz tehát maximálisan kihasználta médiafölényét azáltal, hogy az állami forrásokat, a GONGO-kat, a hagyományos és a szürkezónás médiát felhasználva tényszerűen hamis vagy más módon félrevezető állításokat és narratívákat terjesztett politikai ellenfeleiről, gyakorlatilag külső kontroll nélkül. A kormánypárti médiumok rendszeresen menedéket nyújtottak a Kreml-barát álláspontoknak is, amelyek általában a Fidesz kampányüzeneteit erősítették.
A Fidesz tehát maximálisan kihasználta médiafölényét azáltal, hogy az állami forrásokat, a GONGO-kat, a hagyományos és a szürkezónás médiát felhasználva tényszerűen hamis vagy más módon félrevezető állításokat és narratívákat terjesztett politikai ellenfeleiről, gyakorlatilag külső kontroll nélkül. A kormánypárti médiumok rendszeresen menedéket nyújtottak a Kreml-barát álláspontoknak is, amelyek általában a Fidesz kampányüzeneteit erősítették.
Az állami szervek a felettük gyakorolt informális politikai kontroll miatt tétlenül nézték végig a választási kampány alatt terjedő dezinformációs narratívákat, ezzel pedig teljesen kiszolgáltatta a társadalmat politikai hazugságoknak és a háborús propagandának, ezzel vélhetően hozzájárulva a Fidesz újabb kétharmados győzelméhez. A külföldi nagyhatalmak által terjesztett dezinformációval szembeni fellépés – különösen egy háborús időszakban megtartott választás során – az ország biztonsági érdeke lenne, de a magyar állami szervek mégsem tesznek semmit.
Tekintve, hogy Magyarországon az állami szervek tétlensége szabad kezet adott a kormánynak a háborúval kapcsolatos dezinformációs üzenetek terjesztéséhez, és továbbra sincs kötelező érvényű uniós jogszabály, a hamis hírek elleni küzdelem feladata a független médiára és a civil szektorra hárul. A közösségi média aktívabb, de körültekintő uniós szabályozása ugyan segítene, de a hamarosan elfogadásra kerülő digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályjavaslat (DSA) is csak legkorábban 2024-ben lesz alkalmazható, ezért a dezinformáció elleni küzdelmet felvállaló civil kezdeményezések támogatása nélkülözhetetlen az elkövetkező években.
Számos kelet-európai országban, így Magyarországon is indultak civil kezdeményezések például az online trollkodás visszaszorítása érdekében. Ezeknek a hatása egyelőre eltörpül, elsősorban az óriási erőforrásbeli aránytalanságok miatt. A független állampolgári szerveződéseket az anyagiakon túl érdemes képzésekkel, toborzással és hálózatépítéssel támogatni. Még ha ezek a kezdeményezések nem is tudnak ellensúlyt biztosítani az elsöprő állami erőforrásokkal szemben, legalább egy alternatívát tudnának nyújtani azok számára, akiket továbbra is a minőségi és tényeken alapuló újságírás érdekel. Hosszabb távon ugyanakkor az aktív állami szerepvállalás és a közösségi média erőteljesebb, de megfontolt szabályozása jelentene hatékony eszközt a dezinformáció elleni küzdelemben.
A teljes tanulmányunk itt érhető el magyar nyelven (pdf): A dezinformáció szerepe a magyar választási kampányban
A teljes tanulmány angol nyelven itt érhető el: Disinformation in the election campaign – Hungary 2022
Kiemelt kép forrása: 24.hu
További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.
A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel:
A V4-országokban a civil szervezetek működését az orosz-ukrán háborúhoz kapcsolódó társadalmi kifáradás, a szervezetekkel szembeni közöny vagy az erőforrások általános...
Nem lankad a közösségimédia-platformok ereje, ezt a 2024-es európai parlamenti választások is világossá tették. A Lakmusz, a Mérték Médiaelemző Műhely és...
A 2024-es év az első olyan, amikor a mesterséges intelligencia forradalom komoly hatást gyakorol(hat) akár kétmilliárd ember választói viselkedésére is....
A helyes klímakommunikáció olyan, ami mutatja ugyan a helyzet súlyosságát, de nem a pánikoltatásra helyezi a hangsúlyt, hanem pozitív cselekvésre...
