Tanulmányunk két dezinformáció alakulását mutatja be, és azok terjedését járja körül. Az első, ukrajnai háborúval kapcsolatos esettanulmány arról szól, hogy az amerikai vállalatok Ukrajna földjeinek jelentős részét felvásárolták, mintegy gyarmatosítva az országot, a második pedig azzal kapcsolatos, hogy a Pfizer-oltást egyfajta „emberkísérletként” használták.

Bevezetés

A magyarországi dezinformációs közeget – Sergey Guriyev és Daniel Treisman nyomán – egyfajta „információs autokráciaként” jellemezhetjük, amelyben a kormányzat elsősorban az információ manipulációja révén tudja ismétlődően újratermelni saját politikai támogatottságát.

Korábbi tanulmányainkban mélyrehatóan foglalkoztunk mind a Coviddal kapcsolatos, mind a háborús dezinformáció hazai terjedésével és társadalmi beágyazottságával. Már korábban is láthattuk, hogy az erős kormányzati szerepvállalással működő hazai dezinformációs ökoszisztémában nagyon eltérő volt a Coviddal, illetve a háborúval kapcsolatos téves, illetve manipulált információk kezelése. Míg az oltásellenesség, illetve a koronavírussal kapcsolatos dezinformáció elsősorban a mainstreamen túli, szélsőséges szereplőkön keresztül jutott a médiatérbe, addig a háborúval kapcsolatos, oroszbarát dezinformációs narratívákat kormányközeli szereplők is kiemelten terjesztették, és terjesztik a mai napig. Ez a különbség meg is látszott a közvélemény-kutatási adatokban. A háborús dezinformáció témája a Covidnál sokkal erőteljesebben átpolitizálódott: míg a kormánypárti szavazók a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletek terén inkább a hatpárti ellenzék szavazóihoz álltak közel, a háborúval kapcsolatos összeesküvés-elméletek terén inkább a Mi Hazánk szavazóival vannak egy platformon.

Jelen elemzés két olyan, a tényellenőrző partnerünk, a Lakmusz által már ellenőrzött (és cáfolt) esettanulmányt mutat be, amelyen keresztül jól megmutatható az a kettősség, amely a hazai post-truth univerzumot – és azon belül is elsősorban a kormányzati irányítású online média ökoszisztémáját – jellemzi.

Vezetői összefoglaló, konklúzió

Az európai dezinformációs ökoszisztémában megfigyelhető volt, hogy a Coviddal, illetve az oltásokkal kapcsolatos dezinformációt terjesztő források később előszeretettel propagálták a háborúval kapcsolatos – főleg a Kreml szempontjait tükröző – összeesküvés-elméleteket és dezinformációkat. Ez a jelenség megfigyelhető volt a hazai egészségügyi álhíreket terjesztő, covidszkeptikus politikai szubkultúrában is. A magyar kormány által irányított offline, illetve online médiakörnyezetben már más logika érvényesül: míg az oroszbarát narratívák zöld utat kapnak, a Coviddal, illetve az oltásokkal szembeni összeesküvés-elméletek jóval kevésbé terjedhetnek.

Míg mind az ukrán földvásárlásokkal, mind a Pfizer-vakcinával kapcsolatos (nemzetközi) összeesküvés-elmélet megjelent a kormányzati irányítású felületeken, a két eset terjedése jelentősen különbözött: az amerikaiak ukrajnai földvásárlásával kapcsolatos narratíva egy jól azonosítható ponton, az ál-nemzetközi, valójában a magyar kormányhoz közeli V4NA „hírügynökségen” keresztül jutott be a hazai nyilvánosságba. A Pfizer-Small ügy ezzel szemben több, marginális forráson keresztül szivárgott be. Míg az előbbit gyorsan, intenzíven és koncentráltan terjesztette a kormányzati irányítású média (pl. az Origo), az utóbbi több, kis hullámban jelent meg. A Pfizerrel kapcsolatos összeesküvés-elmélet csak beköszönt a kormányzati nyilvánosságba (Fricz Tamás Magyar Nemzetre írt publicisztikájában), majd gyorsan kikopott onnan, az ukrajnai földvásárlással kapcsolatos teória azonban hatalmas médiakarriert futott be a kormánypárti online nyilvánosságban (politikai nyilatkozatokban ugyanakkor kampányszerűen nem terjedt). Ennek megfelelően az Ukrajnában zajló amerikai “gyarmatosítással” kapcsolatos cikkek több, mint háromszor annyi interakciót generáltak, mint a Pfizerrel kapcsolatos dezinformációt terjesztő írások.

Ez a kettősség rámutat arra is, hogy a hazai információs autokráciában a narratívák központi kontrollja milyen fontos hatással lehet azok nyilvános megjelenésére. Míg az oltásellenes narratívákat a központi politikai akarat igyekezett javarészt száműzni a nyilvánosság főáramából, a „háborúellenes”, „békepárti”, valójában az orosz érdekeket kiszolgáló narratívákat és az abból sarjadó összeesküvés-elméleteket viszont tudatosan vezette be a nyilvánosság (és egyes esetekben a kommunikáció) főáramába.

A két eset közötti különbségeket az alábbi táblázat mutatja be:

A két esettanulmány eredményei arra utalnak, hogy a média egy részében van következménye a tényellenőrzésnek.

A kormányzati irányítású média javarészt immunis a tényellenőrzésre: a Lakmusz fact-checkjét követően is vidáman terjedt például az amerikaiak ukrajnai földvásárlásáról szóló dezinformáció az online nyilvánosságban, és azt több Amerika-ellenes összeesküvés-elméletekre fogékony szereplő is előszeretettel osztotta meg, a tényellenőrzés nyilvánosságra kerülését követően is. Ez utóbbi közegben, illetve a kormánypárti nyilvánosságban általában is, a tényellenőrzők egyfajta közellenséggé, negatív azonosulási ponttá váltak. A kormánypárt álláspontja a tényellenőrzésről szóló magyarországi diskurzusban, – amelyet számos eszközzel és a kormányhoz nyíltan vagy átláthatatlan módon kötődő szervezeten keresztül képvisel –, hogy újságírói objektivitás vagy függetlenség nem létezik.

A média más szegmenseiben ugyanakkor feltételezhetően van hatása a tényellenőrzésnek. Az Agrárszektor és a Szabad Magyar Szó biztosan a tényellenőrzésnek köszönhetően törölte a más médiumtól átvett, hamis állítást tartalmazó cikkét az online nyilvánosságból. Azt is láthattuk, hogy a Lakmusz tényellenőrzését néhány kommentelő is átvette, és próbálta győzködni kommentelő társait a tényellenőrzés igazáról.

Míg a háborúval kapcsolatos tényellenőrző cikk jóval több emberhez jutott el (33500), az oltással kapcsolatos kevesebbhez (8800). Az első téma iránti fokozott érdeklődést jelzi az is, hogy a tényellenőrzés a Lakmusz indulás óta írt 350 cikke közül a 27-edik legolvasottabb, míg a Pfizerről szóló csak a 173-adik. Hasonló különbséget mutatott egyébként az eredeti, dezinformációt tartalmazó cikkeknek a terjedési dinamika alapján becsülhető elérése is.

A Facebook beépített tényellenőrző rendszere a magyarnemzet.hu és a pestisracok.hu egy-egy cikkét hamisként jelölte meg, hivatkozva az AFP tényellenőrzésére. Ez korlátozta ezen cikkek elérését, hiszen a cikkek csak a figyelmeztetés után, kattintásra nyílnak meg. A további, több tucatnyi cikk azonban minden akadályoztatás nélkül elérhető a Facebookon keresztül is.

A teljes tanulmány itt elérhető (pdf, 1,36MB).

A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült. A 30 hónapos projekt keretében a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, a francia AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát folytatnak, az Idea Alapítvány munkatársai a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak, a HDMO digitális infrastruktúráját pedig az Epresspack biztosítja. A projekt, az első fázishoz hasonlóan, az Európai Bizottság társfinanszírozásában működik. A HDMO-t alkotó konzorciumot nyílt pályázaton választotta ki az Európai Bizottság, amely minden tevékenységében teljes függetlenséget élvez.

A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A projekt során kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szerv nem tehető felelőssé.