Szeretlek is, meg nem is-kapcsolat a magyar és a szlovák szélsőjobb között. A legszélsőségesebbek már tudnak barátkozni.

A címben feltett kérdésre keresi a választ a magyar Political Capital Institute és a szlovák Inštitút pre medzikultúrny dialóg közös tanulmánya, amely a magyar és a szlovák szélsőjobboldal szervezeteinek párhuzamos leírását is tartalmazza.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A tanulmányban alkalmazott tipológia szerint a szlovák és a magyar szélsőjobboldal három szintre tagolható. Az első szinten helyezkednek el a professzionális pártok, amelyeknek célja, hogy a politikai rendszer keretein belül maradva érvényesítsék politikai céljaikat, és ennek előfeltételeként, illetve leghatékonyabb eszközeként mandátumokat szerezzenek a nemzeti parlamentekben. Ebbe körbe tartozik például a Jobbik illetve SNS.

A második szinten olyan civil mozgalmak azonosíthatók, amelyek formális vagy informális kapcsolatot tartanak fenn a szélsőjobboldali pártokkal, és általában azok céljait közvetlenül és közvetetten is szolgálják tevékenységükkel. Ezek a szervezetek nem indulnak ugyan a választásokon, de szerepfelfogásukat tekintve egyértelműen politikai szervezeteknek minősülnek, tagjaik időként a pártok soraiban is feltűnnek. Ilyen például Magyarországon a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Szlovákiában pedig a Slovenská pospolitosť.

Kép forrása: barikad.hu

Végül a szélsőjobboldal harmadik szintjén azok a többségében neonáci szervezetek és csoportosulások foglalnak helyet, amelyeket többek között a nemzetiszocialista Németország és annak ideológiája iránti nosztalgia és az erőszak alkalmazásának nyílt propagálása jellemez.

Az első két szinten található szervezetek között az együttműködés elképzelhetetlen, hiszen önmeghatározásuk szerves részét képezi a nemzeti történelem nacionalista, soviniszta értelmezése, amely szükségszerűen szembeállítja őket egymással. A szélsőjobboldal ezen pártjai és szervezetei tanulhatnak tehát egymástól, lehetnek közös ellenségeik, témáik és ideológiai vonásaik (mint például az antiszemitizmus vagy a romaellenesség), de szervezett formában nem tudnak összekapcsolódni, mert az alapvetően ellenkezne a politikai identitásukkal.

Ugyanakkor a harmadik szinten található szervezetek esetében létezik egyfajta együttműködés, mivel ezen csoportosulások számára lényegesen fontosabb ideológiai alapvetést jelent a nemzetiszocialista eszmerendszer, amelyben a magyar és a szlovák neonáci szervezetek megtalálják a közös hangot egy nemzetközi hálózat részeként. Ez a sajátosság azonban a harmadik szint szervezeteit a fennálló politikai paradigmán kívülre, végső soron teljesen marginális szerepbe helyezi. Ebből következően ezek a szervezetek nem minősülnek jelentős politikaformáló tényezőnek.

(A tanulmányt június 19-én, Pozsonyban mutatták be a PC és az IPMD szakértői.)