Az európai szélsőjobboldal legerősebb pártja görög, a legfiatalabb képviselője francia. A görög neonáciknak az erőszak sem ártott.

(Fotó: AFP / DIMITAR DILKOFF)

Jellemző módon az első pillanatokban az EU és a tagállamok vezetői, valamint az Egyesült Államok elnöke is pozitívan reagáltak az újabb görög parlamenti választás eredményeire. Azok alapján ugyanis matematikai lehetőség nyílt arra, hogy a EU/IMF-megállapodás mellett kiálló pártok, a jobbközép Új Demokrácia és a balközép PASZOK alakítsanak kormányt. A PASZOK taktikai felvetése, hogy a koalícióba a megállapodást elutasító baloldali Szirizát is be kellene venni, már módosíthat az optimista várakozásokon, de az igazi kérdés az, hogy mi történik, ha minden a „helyes forgatókönyv” szerint alakul és a Szamarisz miniszterelnök-jelölt nyilatkozatai szerinti „konszenzusos” kormány jön létre.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Érdemes megnézni a folyamatokat abból a szempontból is, hogy miként változott a pártok mandátumaránya a májusi választáshoz képest.

Valóban erősödött az Új Demokrácia, mely az EU szemében leginkább garanciája lehet a megállapodás fenntartásának, az újabb kölcsönök folyósításának, valamint a várakozások szerinti megszorító intézkedések végrehajtásának. Erősödött ugyanakkor a Sziriza is, amely része a szimmetrikus radikalizálódásként leírható folyamatnak, és mint a legerősebb lehetséges ellenzéki párt, az EU-, és euró-párti kormány leghatékonyabb kritikusa lehet.

Még kérdés azonban, hogy vajon a leghangosabb is a Sziriza lesz-e. Némileg visszaesett ugyanis, de valamivel 10 százalék alatti támogatottságával a törvényhozás tagja lesz az Arany Hajnal is, amely a két választás között leginkább erőszakos tv-szereplésével hívta fel magára a nemzetközi nyilvánosság figyelmét, de a parlamenten kívül ennél jóval nagyobb hatása is lehet. Tanulságos, hogy sem a televízión látható, sem az utcákon korábban tapasztalható erőszaknak nem volt számottevő negatív hatása a szélsőséges pártokra nézve.

A parlamenti üléstermen kívül, a szavazatokat tekintve továbbra is többségben vannak azok, akik elutasítják a megállapodást, így ha meg is alakul a kormány, stabilitás aligha várható tőle. A parlamentben ráadásul kifejezetten nehezen kezelhető, hárompólusú rendszer jöhet létre: a centrumpártok a kifejezetten erős szélsőbaloldal és a szélsőjobb között kellene, hogy végrehajtsák népszerűtlen terveiket.

Nem mellékes ezért, hogy komolyan veszik-e az EU vezetői azokat a felvetéseket, amelyek immár az euró megtartását támogató pártok körében is elhangzanak a megállapodás feltételeinek enyhítése kapcsán. Egy megállapodáspárti kormány és az IMF-EU feltételeket élesen elutasító ellenzéki oldal, benne több radikális, köztük egy szélsőjobboldali politikai erővel ugyanis nyilvánvalóan legfeljebb az alapkonfliktus elhalasztását jelentheti, feloldását nem.

A leendő görög kormány enyhítés iránti kérései ráadásul újabb konfliktusokat, törésvonalakat támaszthatnak a vezető EU-tagállamok között is. A francia nemzetgyűlési választáson az elnökválasztás győztese, Francois Hollande stabil szocialista többséget tudhat maga mögött. A nemzetközi sajtó máris felruházta a növekedéspárti párti címkével, ami adóztatást és állami költekezést egyaránt jelent majd. Az 1980-as évek óta először szerzett mandátumot a Nemzeti Front. Igaz, a párt csak két helyet szerzett, ráadásul Marine Le Pen pártelnök ki is kapott a körzetében, de unokahúga, a 22 éves Marion Marechal-Le Pen mandátumot tudott szerezni, annyit azért biztosan jelezve, hogy erősödött a bevándorlás-ellenes és EU-kritikus politikai erők hatása a válságtól leginkább sújtott déli államoktól nyugatabbra és északabbra is.