A Political Capital folytatja tanulmánysorozatát az európai szélsőjobboldal orosz kapcsolatrendszerének feltárásában. Az Oroszország és Ukrajna közötti háborús konfliktus egy olyan robbanásveszélyes helyzetet eredményezett, amelynek fő aktorai a Kreml érdekeit nyíltan képviselő szélsőjobboldali pártok: egyszerre belülről bomlasztva az Európai Uniót, a NATO-t és támogatva Oroszország újdonsült területi és geopolitikai igényeit. A francia Nemzeti Front (Front National) a Kremltől bizonyíthatóan anyagi támogatást kapott, Moszkvában magas szintű diplomáciai fogadtatásban részesült, Vlagyimir Putyin pedig interjúkban dicsérte Marine Le Pent. A Front National cserébe megfigyelőként legitimálta a Krím-félsziget elcsatolását és az azt követő választásokat a kelet-ukrajnai szeparatista területeken. Emellett Marine Le Pen már régóta nyíltan Vlagyimir Putyin személyes csodálója, az euroatlanti közösséggel való szakítás szorgalmazója, egy Oroszország dominálta „Páneurópai Unió” ötletének támogatója.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A teljes tanulmány angol nyelven itt olvasható.

A Nemzeti Front kapcsolatrendszere orosz nacionalista körökkel az 1990-es évekig nyúlik vissza, amikor a pártalapító Jean-Marie Le Pen a francia Új Jobboldalon keresztül moszkvai fasiszta és neonáci politikai körökkel érintkezett. Képviselőik közül kiemelkedik Alexander Dugin, akit az eurázsiai ideológia, egy Moszkva által dominált, „Párizstól Vlagyivosztokig” terjedő gazdasági térség szellemi atyjának tekinthetünk.

A párt orosz irányultsága 2000 után vett fordulatot, amikor az emelkedő olaj árára hatalmat építő Vlagyimir Putyin európai szövetségeseket keresett Oroszország új „birodalmi” törekvéseinek támogatásához, míg a Nemzeti Front önmaga „normalizálásán” ügyködött a francia elnöki pozíció megszerzéséért vívott harcban. A jó viszony kialakítását konzervatív orosz oligarchák és a Franciaországban aktív orosz emigrációs miliő egyaránt segítette.

Közvetlenül a krími válságot megelőző pár évben Marion Maréchal-Le Pen, Marine Le Pen unokahúga, Bruno Gollnisch, a párt alelnöke és a Jean-Marie Le Pent a pártelnöki székben követő lánya, Marine Le Pen egyaránt tiszteletét tette Moszkvában. Az oroszbarátság még gyümölcsözőbbé vált a krími háború kitörése után, hiszen a párt elismerte Oroszország jogos igényét a területre. A Kreml adminisztrációjának nyilvánosságra került levelezése alapján ezért Marine Le Pen és pártja összesen 40 millió eurós bankhitelt kapott cserébe egy orosz tulajdonban lévő banktól és egy másik offshore szervezettől.

A Nemzeti Front az európai szélsőjobboldali pártok közül a legfontosabb a Kreml számára. Belföldön jelentős orosz érdekeltségekkel összefonódó, oroszbarát médiaháttérrel rendelkezik, nemzetközileg pedig mégiscsak az Európai Unió egyik vezető tagállamának egyik meghatározó politikai erejéről van szó. A Front National mutathatja fel a legtöbb képviselőt az Európai Parlamentben a szélsőjobboldali pártok közül.

A párt politikai súlyát a 2015-ös regionális francia választás eredményén túl az új európai parlamenti frakció is növeli. A 2015 júniusában Marine Le Pen vezetésével létrejött „Nemzetek és Szabadság Európája” (Europe of Nations and Freedom, ENF) elnevezésű politikai csoportosulás szinte kivétel nélkül oroszbarát nyugat-európai pártok képviselőiből áll. A Nemzeti Fronton túl az olasz Északi Liga, az osztrák Szabadságpárt, a belga Nemzeti Érdek, a holland Szabadságpárt képviselői még az ENF-frakció megalapítását megelőzően is 91%-ban (ebből a Front National képviselői 100%-ban) Oroszország érdekeit képviselték olyan fontos kérdésekről szóló szavazásokon, mint az EU-ukrán csatlakozási szerződés, vagy éppen a Krím annexiója.

Bár Marine Le Pen esélye az elnökségre továbbra is csekély, befolyása Franciaországban egyértelműen növekszik, és ezzel együtt csökken a francia közép-jobb hajlandósága, hogy a közép-ballal „összezárjon” a Nemzeti Front ellen.