A szlovák választások végeredménye több perspektívából is érdekes lesz: az egyik, hogy vajon a pozsonyi politika is afféle fordulatot vesz-e majd, mint a budapesti és a varsói, ezzel egyértelműbb arcélt adva a V4-nek. A kormányzó Smer jelenlegi támogatottsága nem elegendő az önálló kormányzásra, vagyis nagyon fontos kérdés lesz, hogy melyik párt lép koalícióra Ficoékkal – írja mai vendégszerzőnk, RAVASZ ÁBEL, a Bél Mátyás Intézet igazgatója. 

Az elmúlt néhány év geopolitikai konfliktusai ismét az európai közbeszéd fősodrába lökték a külpolitikát. A kétezres évek elejének Közép-Európáját jellemző „atlantista konszenzus” szertefoszlani látszik, és ez regionális szinten is komolyabb tétet ad az egyes EU-tagállamok parlamenti választásainak. Hasonló a helyzet Szlovákiában, amelynek március ötödikén rendezett választása arról is dönthet, hogy merrefelé billen a V4 egyensúlya a következő években. Sőt, az eredmény az EU agendájára is kihathat.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A szlovák belpolitikában bal- és jobboldalról a legjobb esetben is csak idézőjelek között beszélhetünk. A „baloldalt” a jelenleg maga kormányzó Smer jelenti. Robert Fico kormányfő vezetésével a párt a külpolitikai témákban pragmatikus kettős beszéd alkalmazása mellett döntött: belföldön keményebb szlogeneket fogalmaz meg, miközben a kormányközi tárgyalásokon Fico a hírek szerint sokkal józanabb álláspontot képvisel. Így volt ez Ukrajna kérdésében is, ahol a belföldi már-már oroszbarát retorikát a nemzetközi porondon a szlovák kormányfő általában pro-európai (vagy legalábbis középre játszó) kijelentésekkel egészítette ki. És így van ez a menekültválság esetében is, ahol miközben a Smer egyik fő kampányszlogene az volt, hogy „megvédik Szlovákiát” (erős áthallásokkal a magyarországi óriásplakátokra), Fico előbb több száz menekültet fogadott be ideiglenesen az osztrák táborok tehermentesítésére a magyarlakta Bősön, majd pedig bejelentette mintegy kétszáz iraki keresztény menekült érkezését is.

A Smer ma mintegy 35 százalékos támogatottsággal rendelkezik, ami szinte biztosan elég lesz az első hely megszerzésére a választásokon, azonban az önálló kormányzásra nem. Ha pedig így alakul, akkor nagyon fontos kérdés lesz az, hogy melyik párt lép koalícióra Ficoékkal. A legkézenfekvőbb válasz talán a szélsőjobbos Szlovák Nemzeti Párt (SNS), amely ugyan sokat változott a Magyarországon is hírhedt Ján Slota egykori pártelnök távozása óta, sok szempontból azonban változatlanul a megszokott vonalat viszi tovább. Ebbe a romaellenesség, a menekültellenesség és az oroszbarát külpolitikai irányultság egyaránt beletartozik. Az SNS sikeresen maga mögött tartotta a radikálisabb, fiatalabb generációt képviselő Mi Szlovákiánk Néppártot (ĽSNS), amelynek vezetője, Marián Kotleba ma a legmilitánsabb szereplő a szlovákiai politikai életben. Így a párt akár tíz százalék feletti eredményt is elérhet.

Forrás: HVG

Ha nem az SNS, akkor a politikai „jobbközép” valamely pártja lehet a befutó a Smer junior partnereként. A jobboldal legutóbb 2010 és 2012 között volt kormányon, akkor egy négypárti koalíció formájában. A jobbközép erők azóta csak tovább töredeztek, és jelenleg legalább hatjuknak van esélye a parlamentbe jutásra, nem beszélve az ezen pártok listáin elinduló ún. minifrakciókról. Ráadásul a spektrum a keresztény konzervatívoktól egy etnikai párton és egy gyengén integrált protestformáción át a libertáriusokig terjed. Bár ezek az erők fogadkoznak, hogy együtt kormányoznának a legszívesebben, korántsem biztos, hogy a választási matematika ezt majd lehetővé teszi. Az öt-hatpárti koalíció gondolata pedig nem sok jobboldali vezető (vagy választó) nyálképzését indítja be úgy igazán. Ha pedig nem jobbos kormány alakul, úgy valamelyikük kormányra léphet a Smerrel: a kereszténydemokrata KDH, az interetnikus Most-Híd, de a jelenleg legerősebb jobboldali pártnak számító, politikailag viszonylag amorf Háló (Sieť) egyaránt szóba kerül ebben a vonatkozásban.

Regionális szempontból nem mindegy, hogy ezen forgatókönyvek melyike valósul meg. Ha a Smer maga kormányozhat tovább, úgy maradhat a jelenlegi hintapolitika. Ha az SNS kerül kormányra, úgy mindenképpen oroszbarátabb irányultság várható. Ha pedig valamelyik jobboldali párt, úgy az euroatlanti elkötelezettség növekedhet, bár nem mindegy, hogy a konzervatív, a pánszlávizmustól sem teljesen elzárkózó KDH, a Smerhez hasonlóan pragmatikus Háló, vagy pedig a palettán talán legliberálisabb Híd lesz majd partner. Egy tisztán jobbközép kormány pedig európaibb irányt szabhat az ország külpolitikájának.

Magyar szempontból érdekes különmeccset jelent az etnikai alapon szerveződő Magyar Közösség Pártja (MKP) és az interetnikus Most-Híd közötti rivalizálás. A friss mérések szerint a Híd biztos bejutó, sőt akár kormánypárt is lehet, és rekordmennyiségű szlovák nemzetiségű szavazóra számíthat, az MKP pedig kétszeri kudarc után ismét csökkenő eséllyel küzd a bejutásért. Bár a két párt szavazótábora között erős szétfejlődés látszik – a „hidasok” nyitottabbak, jobban beszélnek szlovákul, kevesebb magyarországi médiát fogyasztanak és általában „szlovákiai magyarként” definiálják magukat, miközben az „emkápésokra” ezek fordítottja, és a sima „magyar” öndefiníció jellemző –, ez a meccs még nincs lefutva.

A szlovák választások végeredménye két perspektívából is érdekes lesz. Az egyik, hogy vajon a pozsonyi politika is afféle fordulatot vesz-e majd, mint a budapesti és a varsói, ezzel egyértelműbb arcélt adva a V4-nek. Erre leginkább egy masszív Smer-győzelem, vagy egy Smer-SNS koalíció esetén látszik esély. A másik pedig, hogy vajon mi lesz az EU soros elnökségét 2016 második félévében átvevő Szlovákia európai és külpolitikai agendája. Fico számtalanszor bizonyította már, hogy pragmatikus politikus, éppen ezért nem mindegy, hogy mely partnerrel, mely választókhoz kommunikálva fogja majd megszabni a szlovák elnökség irányvonalát. Egy jobboldali kormány pedig visszatérhetne az 1998 és 2012 közötti három jobboldali kormány erősen integrációpárti hagyományaihoz. Jelenleg azonban nem ez tűnik a legvalószínűbb variánsnak, hanem az, hogy Fico a választások után számos kérő közül választhatja majd ki magának következő koalíciós partnerét.

A szerző a Bél Mátyás Intézet igazgatója