A Political Capital európai szélsőjobbról szóló sorozatának friss tanulmánya a szlovák szélsőjobboldali szcéna oroszbarátságát járja körül. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) parlamentből való 2012-es kiesésével számos kis párt és paramilitáris szervezet próbál Moszkva kegyeibe férkőzni.  A különféle extrém formációk orosz kötődése sokszor látványos. Egyes extremista szervezetek, például a Szlovák Sorkatonák Mozgalom, tagjai az orosz különleges erők (Specnaz) volt instruktoraitól kapnak kiképzést, paramilitáris katonai táborokban vehettek részt Oroszországban. Sőt, pár szélsőjobboldali szereplő a kelet-ukrajnai orosz szeparatisták oldalán is harcol. Szlovákia a jó példa arra, hogy a krími krízis létrehozta „robbanékony” geopolitikai helyzet ténylegesen veszélyes fordulatot vett Kelet-Európában: katonai kiképzéssel és harci tapasztalatokkal bíró szlovák szélsőjobboldali paramilitáris alakulatok közvetlenül is eszközei a régió destabilizálását célzó orosz törekvéseknek, és igazolhatóan nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek. 

A teljes tanulmány angol nyelven itt olvasható.

 

2009-ben a Political Capital az elsők között hívta fel a figyelmet a kelet-európai szélsőjobboldali pártok oroszbarát irányultságára, 2014-es elemzésünkben pedig rámutattunk, hogy Oroszország politikai és geopolitikai érdekeinek érvényesítéséhez egész Európában, így Nyugat-Európában is, hasonló pártokra támaszkodik.

Szlovákia tökéletesen beleillik Oroszország ilyesfajta törekvéseibe, hiszen az ország tradicionálisan jó kapcsolatokat ápol Moszkvával a pánszlávizmus és a közös ortodox kulturális és történeti tradíciók okán. A meglehetősen oroszbarát szlovák közvélemény ezért ambivalenciával reagált a krími háborúra, egyszerre támogatva Ukrajna területi szuverenitását és elítélve az orosz agressziót, illetve ellenezve a Moszkvával szembeni keményebb szlovák diplomáciai fellépést. Ennek megfelelően Robert Fico miniszterelnök a politikai pragmatizmus meglehetősen vékony jegén járva hangosan elítélte az Oroszország elleni uniós szankciókat, európai szinten mégis vonakodva támogatta azokat, sőt, humanitárius és katonai segítséget is nyújt Ukrajnának.

A pánszlávista hagyományokból fakadóan is oroszbarát szlovák szélsőjobboldali és  média azonban már nem ennyire visszafogott: nemcsak megvédték Moszkva jogát a Krím bekebelezéséhez, az Ukrajna feletti gyámkodás fenntartásához, hanem az Európai Uniót és a NATO-t igyekeznek háborús agresszorként beállítani. Az SNS korábbi alelnöke 2014 áprilisában deklarálta, hogy „vélhetőleg az Európai Unió jelenlegi központosító vezetése provokálta ki és támogatja az ukrajnai konfliktust, politikai, gazdasági és talán katonai konfliktust is kockáztatva Oroszországgal.” A szélsőjobboldal jelenlegi üdvöskéje, a neonáci eszmékkel szimpatizáló Marian Kotleba, a Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) vezetője a volt ukrán elnök, Viktor Janukovics elnöknek küldött levelében az ukrán ellenállást az Unió piacszerző törekvéseiként és a „terrorista NATO” akciójaként jellemezte. A nacionalista pánszláv Szlovák Újjáéledés Mozgalom (SHO) az orosz hadviselést a Nyugat provokálta geopolitikai szükségszerűségként prezentálta, amely nélkülözhetetlen Oroszország szuperhatalmi szerepének és nemzeti érdekeinek védelmében

A szlovák extremista jobboldal még hangosabb EU- és NATO-ellenes oroszbarát nyilatkozatainak különös hangsúlyt ad az orosz paramilitáris mozgalmakkal fenntartott bensőséges viszonyuk. A Szlovák Újjáéledés Mozgalom  tagjai az orosz nacionalista Stjag által szervezett katonai kiképzésben részesültek, a Szlovák Sorkatonák (SB) paramilitáris alakulat 2012-ben az orosz különleges alakulatok (Specnaz) volt tagjai által tartott három hetes kiképzésen vett részt, a korábbi oroszországi „táborozások” mellett. Az SB 2015 elején került a médiafigyelem középpontjába, amikor egyik tagjával, Martin Keprtával az orosz Első Csatorna készített interjút a kelet-ukrajnai Donbasszban, ahol Keprta a szeparatisták oldalán harcolt a donyecki repülőtér megtartásáért a „15. nemzetközi brigád” tagjaként. Krepta mellett igazoltan három másik szélsőjobboldali személy található a felkelők soraiban, emellett Szlovákiában a „Békés Harcosok” szerveznek adománygyűjtést az oroszbarát szeparatistáknak.

Szlovákiában a nyílt oroszbarátság mind a politikai, mind az extremista-paramilitáris szélsőjobboldalt jellemzi. Az utóbbi években a politikai szélsőjobboldal háttérbe szorulásával a befolyás az erőszakos tettek végrehajtására képes extremista jobboldalon erősödött meg, ami a szlovák állam számára már nemzetbiztonsági fenyegetést jelent. A jövőben ugyanakkor a politikai fronton is újra felerősödhet a befolyás, hiszen a Szlovák Nemzeti Párt (melynek korábbi vezetője Medvegyevtől kapott kitüntetést az orosz-szlovák kapcsolatok ápolásáért) várhatóan visszakerül a parlamentbe a jövő évi országgyűlési választásokon.