Az amerikai szélsőjobboldali pártok sajátossága, hogy jellemzően elutasítják az állam gazdasági szerepvállalását, sokszor végletesen szabad piacban gondolkodnak. Más természetű ügyekben ugyanakkor – például a szexualitás vonatkozásában – hajlamosak lennének akár a törvényekkel is beavatkozni a magánszférába. A poszt szerzője Zágoni-Szabó Bella.

A tengerentúl egyes szélsőjobboldali eszmék már az államok egyesülése idején is fontos szerepet játszottak: a rasszizmus meghatározó volt a fekete rabszolgák és a fehérek kapcsolatában. Az általános hiedelemmel szemben az amerikai polgárháború sem vetett véget azonnal a rabszolgaság intézményének. Amikor egy-egy új állam csatlakozott a föderációhoz, fontos döntés volt, hogy engedélyezzék-e ott a rabszolgaságot vagy sem. Ha engedélyezték, akkor a nagybirtokosok hatalmas ültetvényeket hoztak létre, ellehetetlenítve ezzel a helyi kisbirtokosokat; végül az így okozott érdeksérelem pecsételte meg a nagybirtokok sorsát, nem a rabszolgák felszabadításáért zajló küzdelem.

Az afro-amerikaiak egészen a 1960-as évekig súlyos szegregáció áldozatai voltak. A polgárjogi mozgalmaknak köszönhetően a megkülönböztetés ma már nem annyira direkt, ám az esélyegyenlőséget tekintve még a mostani felmérések szerint is jelentős a szakadék a fehér és a fekete lakosság között. Az FBI éves jelentése szerint az előítéleteken alapuló szélsőséges támadásoknak közel felét teszik ki a rasszista incidensek. Ezek elszenvedői legnagyobb részt afro-amerikaiak és mexikóiak, de az ázsiai, illetve az indián lakosság is érintett. A szélsőséges eszmék által motivált erőszakos cselekmények körén belül 20-20 százalék körüli arányban követik a rasszista eseteket a szexuális és a vallási különbségekre visszavezethető atrocitások. A szélsőséges támadások 83 százalékát magányos elkövető hajtja végre, ezt követik szerény 4 százalékos arányban a hivatali visszaélések.

 

(forrás: americannaziparty.com)

Az Egyesült Államokban ezzel együtt is gyenge a szélsőséges eszmék politikai képviselete. Hat jelentősebb szélsőjobboldali párt is létezett az idők során, de sem a Kongresszusba, sem a Szenátusba nem küldhettek tagokat, jelöltjeik viszont időről-időre indulnak a választásokon. A legrégebbi az Amerikai Náci Párt volt, amely különböző neveken 1959-1977-ig létezett, tagságának egy részét az egykori – szintén szélsőséges – Amerikai Szocialista Párt volt tagjai alkották. 1984-től 1996-ig létezett az Amerikai Populista Párt, amely fehér nacionalista és konzervatív elveket vallott. Érdekesség, hogy első elnökjelöltjük az a Bob Richards atléta volt, aki rúdugrásban és dekatlonban is olimpiát nyert. Azok a szélsőjobboldali pártok, amelyek a 1980-as és 1990-es években születettek, ma is működnek: ilyen a Fehér Patrióta Párt, az Amerikai Szabadság Párt (amely csak Virginiában tudott eddig jelölteket állítani) és az Alkotmány Pártja. Utóbbi rendkívüli népszerűségnek örvend Colorado államban, de jelölteket tudott még állítani Tennesseeben és Észak-Karolinában is. Az amerikai szélsőjobboldali pártok sajátossága, hogy – az európai eszmetársakkal szemben – jellemzően elutasítják az állam gazdasági szerepvállalását, sokszor végletesen szabad piacban gondolkodnak. Más természetű ügyekben ugyanakkor – például a szexualitás vonatkozásában – hajlamosak lennének akár a törvényekkel is beavatkozni a magánszférába.

Egy-egy ilyen elszólás időről időre botrányhoz vezet még a két uralkodó pártot tekintve is, leginkább a republikánusok házatáján. Nemrég például Ken Cuccinelli virginiai kormányzójelölt jelentette be, hogy ő bizony betiltaná az orális és az anális szexet az államban. A jelölt később úgy próbálta menteni a helyzetet, hogy szűkítette a büntethetőség körét: törvényjavaslata ezután is mindenkire vonatkozna, csak a „nem pedofilok” nem lennének büntethetők, ha orális vagy anális szexszel élnek. Ez viszont azért bizonyult értelmetlen válságreakciónak, mert a pedofília természetesen eddig is bűncselekménynek számított.

Ken Cuccinelli (forrás: tricities.com)

Az ügy nem tett jót a republikánusoknak. A sajtó azonnal az ugyancsak republikánus Herman Cane esetével vont párhuzamot, akinek tavaly azért kellett elállnia az elnökjelöltségtől, mert éttermében szexuálisan zaklatta több alkalmazottját (az étteremlánc neve egyébként stílusosan Nagypapi Pizzázója).