A Marine Le Pen vezette friss szélsőjobboldali, Nemzetek és Szabadság Európája (Europe of Nations and Freedom, ENF) képviselőcsoport létrejöttével egy új, Kreml-párti frakció alakult az Európai Parlamentben. Az ENF tagjai konzisztensen Moszkvai érdekeit képviselik a parlamenti üléseken és a bizottságokban egyaránt, miközben ezt leplezendő európai érdekeket hangoztatnak.

Az ENF-frakció 8 tagországból 38 képviselő összefogásából alakult ki, azonban egyértelműen nyugat-európai dominanciát tükröz, hiszen megalapításánál elsősorban a francia Nemzeti Front (FN) és a holland Szabadságpárt (PVV) bábáskodott, hozzájuk csatlakozott a belga Flamand Érdek (VB), az osztrák szabadságpárt (FPÖ) és az olasz Északi Liga (LN). Marine Le Pen már 2014-ben is tett egy elvetélt frakció-alakítási kísérletet, azonban akkor a „moderáltabb” nyugat-európai szélsőjobboldali pártok egy része Nigel Farage mérsékeltebb csoportját támogatta, míg a Jobbik vagy a görög Arany Hajnal bevonását éppen a Nemzeti Front utasította el utóbbiak  neonáci mivolta és rasszizmusa miatt. Idén azonban Le Pen sikeresen megnyerte magának a lengyel – a korábbi radikális vezetőjétől, Janusz Korwin-Mikke-től, megszabadult – Új Jobboldali Kongresszust, a brit UKIP-ből csalás miatt kizárt Janice Atkinsont, illetve a szocialista S&D frakció korábbi román képviselőjét Laurenţiu Rebegát, aki korábban a romák és románok egyértelmű megkülönböztetéséért szállt síkra.

Noha a korántsem makulátlan, frissen megalakult ENF csoportosulás alig a képviselők 5%át tömöríti (a 751 tagú parlamentben – ld. 1. ábra) és a jövője is bizonytalan, mégis áttörést jelent az európai szélsőjobboldal, azon belül különösen Marine Le Pen számára, aki személyesen soha nem rejtette véka alá a Vlagyimir Putyin orosz elnök iránt érzett csodálatát. A politikai elköteleződés tavaly meg is hozta gyümölcsét a pártnak juttatott 9.4 millió euró értékű kölcsön formájában az Első Cseh-Orosz Banktól, hozzásegítve a Nemzeti Frontot az első hely elnyerésében a 2014-es franciaországi európai parlamenti választásokon.

 

1. ábra Az Európai Parlament frakciói vagy csoportjai 2015. június 29-e után

Az új szélsőjobboldali frakció pedig még több erőforrást nyújt Marine Le Pen és képviselőtársai számára, és feltehetőleg Moszkvának is az Unión belüli lobbizásra. Az új formáció elsősorban nagyobb (20 millió eurót elérő) büdzsével fog gazdálkodni, másodsorban 5%-os parlamenti arányának köszönhetően nagyobb törvényhozási szerephez jut, amely több felszólalási időt, több bizottsági helyet, saját titkárságot, s legfőképpen több ún. raportőri lehetőséget jelent, utóbbi a plenáris elé jutó határozatok kidolgozásában játszik kulcsszerepet. A jövőbeni lehetőségekből azonban már ízelítőt nyújt az ENF-tagok múltbeli tevékenysége, rámutatva, hogy a képviselőcsoport a szélsőjobboldali pártok és képviselők már meglévő, jól bejáratott intézményi befolyását fókuszálja az európai intézményrendszer különböző szintjein.

Moszkva-pártiság a plenáris üléseken és a bizottságokban

Az új ENF-frakció potenciális lobbierejét az egyes képviselőik múltbeli parlamenti és bizottsági szavazatai alapján (ld. 2. és 3. ábra) tudjuk szemléltetni. Hat Oroszország számára kiemelt téttel bíró európai parlamenti szavazása alapján (ld. 2. ábra) elmondható, hogy a jelenlegi ENF-tagok 93%-a szavazta le korábban a Kreml érdekeit sértő határozatokat, amelyek között az EU és Ukrajna közötti társulási szerződés ugyanúgy szerepelt, mint az emberi jogi aktivista, Borisz Nyemcov haláláért az orosz hatóságokat felelősségre vonó parlamenti javaslat. (A számítások nem tartalmazzák az ENF új román képviselőjét, mivel többi társától eltérően nem független volt, hanem az S&D frakcióból ült át az ENF soraiba.)

 

2. ábra A „nem” szavazatok aránya meghatározott Oroszországról szóló európai parlamenti határozatok esetében frakciónként. (Ez minden esetben Oroszországgal szemben kritikus – pl. a Nyemcov gyilkosság- vagy a Kreml érdekeit közvetlenül érintő – pl. EU-Ukrajna Társulási Megállapodás – határozatok leszavazására jelenti.)

1. A Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása után (2015. június 11.)
2. Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzetéről (2015. június 10.)
3. Borisz Nyemcov, orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről (2015. március 12.)
4. Az Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás (2015. március 19.)
5. Az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási megállapodás (2014. szeptember 17.)
6. Az ukrajnai helyzetről (2014. július 17.)

Az új ENF frakció azonban csak egy az orosz lobbisták európai parlamenti csoportjában, jelenleg ugyanis összesen a képviselők 20%-a voksol időről időre Putyin szájízének megfelelően. A 2.ábra alapján látható, hogy az ENF mellett az érdekkijárók sorában megtalálhatjuk az erősen oroszpárti szélsőbaloldali GUE-NGL (European United Left – Nordic Green Left), a brit Nigel Farage elnökölte euroszkeptikus EFDD (Europe of Freedom and Direct Democracy) frakciókat, nem beszélve számtalan független képviselőről és egyéb pártról (pl. a Jobbikról) a parlamentben.

Az új frakció tagjai által űzött oroszbarát „kettős-játékot” a bizottsági szavazások korábbi elemzése (ld. 3. ábra) leplezi le. Míg a bizottságokban meghatározó pozíciókat betöltő képviselők európai gazdasági csoportok érdekképviselőiként tűnnek fel pl. az Oroszország elleni európai szankciók esetében, a parlamentben már nyíltan a Kreml geopolitikai-gazdasági érdekeit képviselik – ezáltal leleplezve, hiteltelenítve szakpolitikai érveiket. Ezek közé a képviselők közé tartozik pl. a nemzeti frontos Edouard Ferrand, aki a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjaként az európai gazdálkodók érdekeire hivatkozva érvelt a plenáris ülésen a szankciók ellen,  elegánsan megfeledkezve az Unió által a mezőgazdaságnak juttatott hatalmas agrártámogatásokról. Az egyik legnyíltabb Putyin-párti nemzeti frontos európai parlamenti képviselő, Aymeric Chauprade még csak pontatlanságot rótt föl a korábban idézett EU-Oroszország viszonyáról szóló, a Kremlt a szeparatisták támogatójaként elítélő, európai parlamenti határozattal kapcsolatban a plenáris ülésen, azonban a Russia 24 tévének adott interjúban az európai képviselők többségét már az Egyesült Államok érdekeinek képviseletével vádolta meg az EU-Oroszország konfliktusban. Matteo Salvini szintén nem visszafogottságáról híres, az Európai Parlamentben olasz Északi Liga vezetőjeként azért szavazott az Ukrajnának uniós pénzügyi segítség nyújtó határozat ellen, mivel az „kereskedelmi háborút” indít, sőt „háborút kezdeményez” Oroszországgal szemben. Salvini hasonló indokokkal nem szavazta meg a Kremlt  Borisz Nyemcov emberi jogi aktivista haláláért felelőssé tévő határozatot, mondván, hogy Európa maga is antidemokratikus, „háborút és erőszakot elősegítő” tevékenységet folytat.

 

3. ábra Intézményi lobbizás a Kreml érdekében meghatározott bizottságokban jelenlegi ENF-tagok által a frakció-alapítást megelőző időszakban

A „nem” politikája

Az ENF oroszbarát politikája csak részben magyarázható ezen pártok általános euroszkeptikus ideológiájával, amelynek következtében rendkívül sokszor szavaznak az európai politikai mainstream és az európai „status quo” ellen. Valójában ezek a pártok és frakciók még könnyebben befolyáshoz juttatják Putyint, miközben a Kreml és hatalmi köre „húzó-faktorok” széles körét alkalmazza az ENF, a szélsőbaloldali GUE-NGL és az EU-ellenes EFDD vonatkozásában: a magas szintű moszkvai találkozóktól kezdve, a pénzügyi juttatásokon át az orosz diplomáciai támogatásig.

A Putyin támogatását élvező ENF és társai veszélyessége abból fakad, hogy meglovagolva az általános európai euroszkeptikus érzületet, magát az európai projektet vonják kétségbe, bizalmatlanságot keltenek a közös európai intézményekkel szemben az orosz rezsim érdekeinek és ideológiájának kiszolgálásával. Görögország kitűnően példázza mindezt;ha az európai gazdasági fundamentumok megrendülnek, a pénzügyi mentőcsomag feltételei kemények, a görög kormányt és választókat új gázvezetékkel és befektetésekkel kecsegtető Oroszország kedvezőbb színben tűnik fel a görög választók előtt, mint az EU. Legalábbis erről tanúskodik a Gallup egyik felmérése, miszerint görög választók az Európai Uniónál nagyobb mértékben támogatták Oroszország vezető szerepét a világban.

Az írás az Institute of Modern Russia oldalán 2015. augusztus 3-án megjelent elemzés szerkesztett és rövidített változata. Az elemzés az Institute of Modern Russia és a Political Capital közös projektjének része, a számításokat a Political Capital szakértői végezték.