Példa nélküli politikai tisztogatás kezdődött Törökországban a 265 halálos áldozatot követelő, július 15-ei puccskísérlet bukását követően: őrizetbe vettek 6 ezer katonát, felfüggesztettek 3 ezer bírát és 15 ezer oktatási alkalmazottat. Az államcsíny megszervezésével és leverésével kapcsolatban továbbra is rengeteg a nyitott kérdés, a Political Capital gyorselemzésében a várható politikai, társadalmi következményeket veszi sorra:

• A puccskísérlet megerősítette, hogy Törökország továbbra is „kisajátított demokráciának” minősül, ahol egy jól körülhatárolható társadalmi csoport (a hadsereg) befolyást gyakorol a politikára. Erdogan paradox módon éppen a demokratikus berendezkedés megszilárdítása és az uniós csatlakozási tárgyalások elősegítésére hivatkozva igyekezett visszaszorítani a szekuláris értékek felett őrködő hadsereg hatalmát, miközben ő maga a demokrácia beszűkítésére törekedett az emberi jogok sorozatos megsértésével. A politikába 1960 és 1997 között négy alkalommal beavatkozó hadsereg mozgásterét az elnök éppen Fetullah Gülen hitszónok segítségével korlátozta, hatalmának stabilitását pedig először 2013-ban a Taksim téri tüntetések, majd a korrupciós botrányok ingatták meg. Az Erdogan-rezsim antidemokratikus mivoltát innentől a kormányzattal szemben kritikus szereplők nyílt megfélemlítése, a sajtó- és a szólásszabadság lábbal tiprása, a másként gondolkozó értelmiség bebörtönzése igazolta. Törökországban pillanatnyilag több újságírót tartanak fogva, mint Kínában, tavasszal pedig már több mint 1800 eljárás volt folyamatban sajtómunkások vagy magánszemélyek ellen az elnök inzultálásának vádjával. Ez a tendencia az államcsínykísérlet után tovább erősödik majd.

• Erdogan minden eddiginél autoriterebb vezetési stílust honosíthat meg, és egy lépéssel közelebb került a hatalmának megszilárdításához szükséges elnöki rendszer bevezetéséhez. Ehhez eddig sem alkotmányozó többsége, sem elegendő politikai támogatottsága nem volt. A tavaly novemberi előrehozott választásokon az AKP megszerezte ugyan a kormányalakításhoz szükséges többséget, de 13 szavazattal így is híján volt a lehetőségnek, hogy népszavazást írjon ki az elnöki rendszer bevezetéséről. Az ellenzék egyetértett abban, hogy az 1980-as katonai puccs által életbe léptetett alaptörvény módosításra szorul, de a prezidenciális államberendezkedést mindeddig elfogadhatatlannak tartotta. A mostani rendkívüli helyzetben azonban nem kizárt, hogy az AKP-kormány a belpolitikai rendszer megszilárdítására hivatkozva át tudja verni akaratát a török nemzetgyűlésen.

Fotó: CNN

• Bár a puccskísérletet közös nyilatkozatban elítélő török pártok ilyesfajta összefogása nagyon ritka, a török társadalom továbbra is erősen polarizált a vallásos, tradicionalista, illetve szekuláris tömbök mentén. Az elnök hívására péntek éjszaka utcára vonuló tömegek nagy része Erdogan nevét és vallási jelszavakat skandált, vagyis a puccskísérletet elítélő, illetve a vallástalan és/vagy kormányellenes társadalmi rétegek távol tartották magukat az eseményektől. Az AKP szavazóbázisának gerincét elsősorban a társadalom vallásos, tradicionalista rétegei adják (főként a közép-anatóliai szunniták), a legerősebb ellenzéki párt, a baloldali, kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) szavazói jellemzően a nagyvárosokban (főként Isztambulban, Ankarában és İzmirben) élnek. A keleti tartományokban erős kurd HDP-pártot a tavaly nyári választást követően igyekezett ellehetetleníteni a kormány, amikor az AKP a 13 százalékot elérő párt miatt nem érte el a kormánytöbbséget. A szóban forgó pártok értékrendje eddig is nehezen volt összeegyeztethető, a jelenleg fokozódó belpolitikai feszültség pedig valószínűleg tovább mélyíti a meglévő tőrésvonalakat és társadalmi feszültségeket. Egyelőre keveset tudni az eset körülményeiről, de ezt igazolja a június 19-i, ellenzéki alpolgármester ellen elkövetett isztambuli merénylet is.

• Törökország, amely 1987-ben nyújtotta be felvételi kérelmét az Európai Gazdasági Közösséghez, még soha nem állt ilyen távol a teljes jogú uniós tagság megszerzésétől. Az uniós külügyminiszterek hétfői közleményükben elítélték ugyan az államcsínykísérletet, önmérsékletre és a további erőszak mellőzésére szólították fel Ankarát. Eddig háromezer bírót vettek őrizetbe, és felmerült a halálbüntetés visszaállításának lehetősége, amelyet az EU-csatlakozások megkezdése érdekében az AKP-kormány vezetésével szüntetett meg a török törvényhozás 2003-ban. A külügyminiszteri nyilatkozat nyomatékosan emlékeztette a török vezetést, hogy az általa is aláírt Európa Tanács-i konvenciónak része a halálbüntetés eltörlése.Jelzésértékű volt mindemellett Johannes Hahn, bővítésért felelős biztos arra utaló nyilatkozata, hogy az igazságszolgáltatásban és a hadseregben véghezvitt tisztogatások előre elkészített lista alapján történnek.

• Bár Washington elítélte a katonai puccsot, és támogatásáról biztosította Erdogant, a jelenlegi helyzet alaposan próbára teszi a szíriai beavatkozás miatt egyébként is érzékeny török-amerikai kapcsolatrendszert. Az AKP és a török hadsereg egy része is Fetullah Gülent vádolja a puccskísérlet megszervezésével, sőt, a Pennsylvaniában élő hitszónok kiadatását követeli az Egyesült Államoktól, amelynek Washington bizonyítékok híján nem hajlandó eleget tenni. Binali Yildirim kormányfő azt mondta, amelyik ország Gülen mögött áll, „az nem barátja Törökországnak”, Süleyman Soylu török munkaügyi miniszter pedig egyenesen az államcsínykísérlet támogatásával vádolta meg Washingtont. John Kerry visszautasította a vádakat, és jelezte, hogy Ankara a puccskísérlet utáni leszámolásokkal NATO-tagságát kockáztatja. Törökország és az Egyesült Államok viszonyát egyébként is megterhelte, hogy a szíriai beavatkozás során Washington támogatta az Ankara által terrorszervezetként számon tartott Kurd Demokratikus Uniót. A nyugati hatalmak beavatkozására építő összeesküvés-elméletek eddig sem álltak távol az AKP-kormányzattól, amely harmadik ciklusára egyre Nyugat-ellenesebbé vált. Erdogan már 2013-ban idegen hatalmak beavatkozásával magyarázta a kormányellenes tüntetéseket és a kormányt érintő korrupciós botrányt is, azzal az indokkal, hogy a „külföld irigykedik Törökország gazdasági sikereire”.