Három és fél éves késéssel hajlandónak mutatkozik a kormányoldal az általa megalkotott kampányfinanszírozási törvény módosítására. A részletek egyelőre ismeretlenek, de átfogó reformra aligha számíthatunk.

Friss hír, hogy „az egyéni jelölteknél érvényes korlátozáshoz hasonlót vezetnek be a pártoknál az állami támogatásra vonatkozóan. Vagyis amennyiben egy párt nem ér el majd bizonyos százalékot, vissza kell fizetnie az államtól kapott pénzt.”

Ha minden jól megy, jövő hétfőn már láthatjuk is a törvénymódosítás szövegét. Addig is be kell érnünk ezzel a sajtóhírrel, ami mindössze egyetlen konkrétumot tartalmaz, miközben a választási rendszer ezer sebből vérzik (itt foglaltuk össze elég részletesen).

Ha csak a kampányfinanszírozásnál maradunk, akkor sem várhatjuk kizárólag a visszafizetési kötelezettség pártokra való kiterjesztésétől a rendszer megtisztulását. Már 2013-ban, az új kampányfinanszírozási törvény elfogadása után, a Transparency Internationallel közösen jeleztük, hogy az új rendszer kamupártok burjánzásához vezet, úgy, hogy közpénzmilliárdok tűnhetnek el, teljesen feleslegesen. A prognózis sajnos beigazolódott: 5,5 milliárd forintot kaptak kampánytámogatás címén a parlamenti jelenléthez szükséges támogatottságot megközelíteni sem képes formációk, közülük jó néhány nyilvánvalóan csak a pénzre hajtott, és szép számmal akadtak köztük a választók megtévesztését célzó „pártok” is.

2013 óta jó párszor (például itt és itt) megfogalmaztuk, mi mindennek kellene változnia ahhoz, hogy a kampánytámogatás (akkor új) intézménye ténylegesen azt a célt szolgálja, amiért létrehozták.

„A törvénynek rendelkeznie kell arról, hogy

• a pártok kincstári kártyán kapják meg a központi kampánytámogatást;
• a pártok az egyéni képviselőjelöltekhez hasonlóan, csak a kincstári kártyán költhessék el az állami kampánytámogatást;
• a pártok az egyéni képviselőjelöltek kampányköltéseire vonatkozó szigorral számoljanak el kampányköltéseikről;
• a pártok, ha a választáson nem szerzik meg a szavazatok legalább egy százalékát, a teljes központi kampánytámogatást legyenek kötelesek visszafizetni (a minimálisan szükséges szavazatarányt az egyéni jelöltek esetében is 1%-ra kell leszállítani).”

Az utolsó pont mértékén lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a felsorolt kritériumok együttes hatásától várható csak, hogy ne a kamupártok további szaporodását ösztönözze a rendszer. A mai hír kizárólag erről az utolsó pontról szól.

Gulyás Gergely egy másfél évvel ezelőtti konferenciánkon tett ígéretet arra, hogy a kampányfinanszírozás körüli anomáliákat rendbe teszik, illetve arra is, hogy megoldják azt a nem éppen bagatell problémát, hogy az elhunyt külhoni magyar állampolgárok nevében, a jelenlegi jogszabályi környezetben jóformán bárki leszavazhat. Későbbi nyilatkozatában 2016 őszére irányozta elő mindezt, most úgy tűnik, jövő héten kerül a csomag a parlament elé.

Optimizmusra legfeljebb az adhat okot, hogy a kormányoldalnak legalább két ellenzéki képviselő szavazatára is szüksége van a módosítások keresztülviteléhez. Nincsenek nagy várakozásaink, de talán még érdemi politikai vitát is szülhet a lépéskényszer. A legrosszabb forgatókönyv pedig az, hogy minden marad a régiben, kormány és ellenzék pedig egymást okolják ezért.