Dezinformáció

Putyin alternatív valósága: dezinformációs támadások Ukrajna ellen

A csapatok visszarendelésével a Kelet-Ukrajna körüli orosz katonai mozgósítás ugyan véget érni látszik, a hét éve tartó orosz-ukrán háború közel sem. Az orosz eszkalációval kapcsolatban az Ukrajna elleni dezinformációs műveletek is felerősödtek, miközben a nyugati sajtó félreérthető beszámolói is táplálhatják a Kreml által propagált dezinformációs narratívákat.

Három héttel azután, hogy a Donyec-medencével határos orosz területeken és az orosz megszállás alatt álló Krím-félszigeten Moszkva a kelet-ukrajnai háború 2014-es kezdete óta példátlan mértékű katonai mozgósítást hajtott végre, Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter parancsára április 23-án az orosz hadsereg elkezdte visszarendelni az átirányított csapatok jelentős részét Kelet-Ukrajna környékéről. A művelet várhatóan hetekbe telik, így továbbra is kérdés, pontosan hogyan alakulhat át permanensen a térségbeli orosz katonai jelenlét, mindenesetre a konfliktus eszkalálódására (egyelőre) nem került sor. Az orosz-ukrán háború azonban kisebb intenzitással, de továbbra is folytatódik, a hét éve tartó és a Kreml által táplált fegyveres konfliktusnak pedig továbbra sem látni a végét. Sőt, az eszkaláció visszaszorulásának lehetőségét jelentősen beárnyékolja, hogy az orosz Fekete-tengeri flotta lényegében átvette az irányítást az Azovi-tenger felett, megbénítva az ukrán kikötői forgalmat. A kelet-ukrajnai fronton továbbra is feszült a helyzet: csak az orosz „visszavonulás” napján a megszálló erők 17 alkalommal szegték meg a 2020. júliusi tűzszüneti megállapodást.

 

Régi-új narratívák a dezinformációs térben

Az orosz katonai mozgósítással párhuzamosan – és nem mellékesen azt megelőzően – jelentősen felerősödtek az Ukrajnát célzó dezinformációs támadások, mind az orosz állami médiában, mind a Kreml-párti propaganda európai, köztük magyar felületein. A Kreml erődemonstrációjával összefüggésben álló legfontosabb dezinformációs narratívák az elmúlt két hónapból a következők:

  • Ukrajna offenzívát készít elő a Donyec-medencében. Ez az egyik legsűrűbben visszatérő állítás a Kreml-párti propagandamédiumok körében. Az orosz titkosszolgálati felügyelet alatt a Krímből működtetett és Magyarországon is aktív News Front például nemcsak áprilisban, de 2021 első negyedévében is több tucat írásában próbálta felerősíteni azt a narratívát, amely szerint az ukrán kormányoldal „egyoldalú” és „indokolatlan” agresszióra készül az általa csak népfelkelőknek titulált, valójában Oroszország által közvetlenül irányított donyecki és luhanszki szakadárok ellen. A Kreml-párti médiumok állításaival ellentétben azonban a kijevi kormány megközelítőleg sem hajtott végre olyan arányú mozgósítást, mint amekkorát az orosz hadsereg a márciusi-áprilisi időszakban. Jelzésértékű ebben a kontextusban, hogy Dmitrij Kozak, a Kreml Ukrajnáért felelős főtárgyalója és Vlagyimir Putyin kabinetfőnök-helyettese is PR-fogásnak – nem pedig tényleges katonai fenyegetésnek – minősítette az ukrán hadsereg kritizált, februári csapatmozgásait. Kozak április 8-án azt is elismerte, hogy Ukrajna nem készül teljes körű támadásra a Donbasz ellen.
  • A Nyugat akarja háborúba lökni Ukrajnát. Ezzel a régóta propagált dezinformációval három légy is leüthető egy csapásra: (1) Ukrajna nyugati orientációját igyekeznek gyanússá tenni az ukrán közvélemény szemében, (2) a NATO-val való riogatással az orosz közvélemény kormánypárti részét próbálják melegen tartani, nem mellesleg fontos (3) az euroatlanti szálak további lazítása. A narratívát alapul véve az egyik leginkább légből kapott állítás, amely szintén a News Fronton jelent meg március közepén, hogy az Egyesült Államok le akarja cserélni Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt egy Oroszországgal sokkal inkább konfrontatív ukrán politikusra, például Zelenszkij elődjére, Petro Porosenkóra. Ez utóbbi jól illeszkedik a Kreml-párti médiumok Ukrajnával kapcsolatos kommunikációjába, amely lényegében arra épül, hogy Ukrajna csupán egy „bábállam”, az országot „valójában” az USA, az EU, a NATO és Soros György irányítja. Hasonlóan meghökkentő állítás volt egyes orosz és magyar nyelvű alternatív „híroldalakon”, hogy a Nyugat a háború elindításáért cserébe menedéket ígért Zelenszkijnek és családjának az Egyesült Államokban.
  • Ukrajna népirtásra készül a Donbaszban. A nemzetiségi alapú ellentétek kiélezése régóta eszköz a Kreml és a Kreml-párti médiumok dezinformációs eszköztárában, amelyre Moszkva a kárpátaljai magyarság esetében, de Ukrajna más szomszédaival összefüggésben is bőven szolgáltatott példát. Ukrajnát és az ország vezetését az orosz állami média – gyakran az egyébként valóban ellentmondásos 2017-es oktatási törvényre és a 2019-es nyelvtörvényre hivatkozva, valamint az Ukrajna és Oroszország közötti második világháborús és hidegháborús töréspontokat kihasználva – visszatérő jelleggel állítja be Ukrajnát olyan államnak, amely potenciálisan képes népirtás végrehajtására, ha visszaszerzi a Donbasz feletti irányítást. Gyakran azt is sejtetik, hogy épp ez a kijevi vezetés „titkos célja”. Ennek igazolására gyakran vonnak párhuzamot az ukrán fenyegetés és a srebrenicai mészárlás között. (Az állítás más médiumok mellett az orosz állami Rosszija 24 hírcsatorna főműsoridős esti talk show-jában is elhangzott.) Abszurditásán túl ennek az állításnak amiatt is különösen nagy a jelentősége, hogy az orosz állam az elmúlt hét év során minimum több százezer Donyec-medencei ukrán állampolgárnak adott útlevelet, egyúttal orosz állampolgárságot. Ezzel pedig Oroszország hivatkozási alapot teremtett arra, hogy „beavatkozzon” a kelet-ukrajnai háborúba, ha úgy látja, hogy Ukrajna a helyi oroszajkú lakosság ellen lépne fel.
  • Kijev háborúval akarja megőrizni tranzitországszerepét. A Kelet-Ukrajna körüli orosz eszkaláció hatására és a lehetséges nyugati válaszlépések részeként rögtön az események középpontjába került az Északi Áramlat 2 (NS2) gázvezeték, amely továbbra is Európa egyik legellentmondásosabb energetikai projektje. A vezeték, amely Ukrajna megkerülésével, a Balti-tengeren keresztül szállítana orosz gázt Németországnak, hamarosan elkészül, az azon keresztül történő gáztranzitot viszont – a projekt geopolitikai kockázataiból kiindulva – Ukrajna mellett valamennyi közép-kelet-európai uniós ország is ellenzi, ahogy az Európai Parlament többsége és több NATO-tagállam, köztük az Egyesült Államok is. Párhuzamosan azzal, hogy az orosz-ukrán feszültség hatására ismét veszélybe került a Kreml projektje, több orosz állami és közép-kelet-európai alternatív médium is azzal érvelt, hogy valójában az Egyesült Államok akar háborút, mégpedig azért, hogy így ellehetetlenítsék az NS2-gázvezetéket. Érdekesség, hogy az állítás Alekszej Navalnij megmérgezése kapcsán is előkerült, azt állítva, hogy a Nyugat egy része ezen keresztül folytat lejárató kampányt az orosz-német energiaügyi együttműködés ellen.

A gyakran koordinált jelleggel sulykolt dezinformációs narratívák mellett egészen egyedi esetekre is sor került. Az információs háború egyik legsúlyosabb példája az elmúlt hónapokban egy ötéves kelet-ukrajnai kisfiú halálához köthető. A Vlagyik Dmitrijev és Vlagyik Sihov néven is azonosított kisfiú április 2-án hunyt el egy olyan, az oroszbarát erők által irányított faluban, amely mindössze 15 kilométerre található a frontvonaltól. Az ügyet szinte azonnal felkarolta az orosz kormány és a kormánysajtó, amely „CIA-típusú dróntámadásokkal” vádolta meg Ukrajnát, holott ma sincs bizonyíték arra, hogy egy ukrán katonai drón volna felelős a haláláért. Ezeket az orosz beszámolókat már csak amiatt is érdemes a lehető legnagyobb fenntartással kezelni, mert az orosz-ukrán háború 2014-es kezdete óta, különösen annak korai szakaszában, több hasonló esetre került sor.

Az EBESZ kelet-ukrajnai monitoring missziója is vizsgálta az esetet, megállapítva, hogy a kisfiú robbanás áldozata lett, a robbanás valódi oka azonban továbbra is tisztázatlan. A Hromadske ukrán oknyomozó portál helyi beszámolók alapján készült riportja szerint pedig az oroszbarát katonaság helyszínre érkező erői nyolc órán keresztül akadályozták a helyi rendőrséget abban, hogy kivizsgálják az esetet.

 

Nem az volt a kérdés, hogy háború lesz-e

Az orosz mozgósításról készült nyugati (és magyar) beszámolók egy jelentős része arra a kérdésre kereste a választ, hogy a Kelet-Ukrajna körüli orosz események vajon háborúba sodorhatják-e Kijevet és Moszkvát. Ez a megközelítés azonban kifejezetten pontatlan, ugyanis Ukrajna és Oroszország már több mint hét éve háborúban áll egymással. A kelet-ukrajnai eseményeket gyakran interpretálják a kijevi kormányerők és a donyec-medencei szakadárok konfliktusaként, ugyanakkor a harcok valójában az ukrán hadsereg és az Oroszország által irányított, felfegyverzett, valamint katonailag és anyagilag támogatott donyecki és luhanszki erők között zajlanak.

Ezeknek a beszámolóknak és riportoknak az esetében természetesen nem szándékos dezinformációról, hanem jellemzően félretájékoztatásról van szó. Ugyanakkor a konfliktus valódi hátterét nemcsak amiatt érdemes kihangsúlyozni, mert az Ukrajna elleni orosz agresszió mind a mai napig folytatódik, hanem amiatt is, mert ez közvetetten táplálhatja a Kreml és a Kreml-párti médiumok dezinformációs narratíváit. Utóbbiak szerint a kelet-ukrajnai konfliktus nem több egy polgárháborúnál, amelyben Oroszország nem konfliktusviselő fél. A Kreml emiatt próbálja évek óta legitimálni az egyébként még az Oroszország által sem elismert és semmilyen demokratikus felhatalmazással nem rendelkező donyecki és a luhanszki szakadárok vezetőit a minszki (és legutóbb a normandiai) békefolyamat részeként.

Istrate Dominik

 

Kiemelt kép forrása: Alekszej Druzsinyin/Sputnik via AFP

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel:

Megosztás