A kelet-közép-európai politikai kívülállókkal való találkozás nem fogja javítani a már így is problémás amerikai elnök megértését és nem fogja elősegíteni az EU-n belüli regionális érdekeltségeit sem – írja vendégszerzőnk, WOJCIECH PRZYBYLSKI szociológus, a Visegrad Insight főszerkesztője.

Az „Új Európa” az egykori Bush-adminisztráció által megalkotott kifejezés: mikor az USA eldöntötte, hogy megszállja Irakot, az „Új Európa” segített különbséget tenni az üggyel szolidáris új NATO-tagok, és a régi, vonakodóbb tagállamok között. Azóta a milliós nagyságrendű menekült és kivándorló, akik a háborúk és konfliktusok miatt hagyták el otthonukat, könnyű célpontokká váltak az olyan demagógok számára, mint Orbán Viktor, Donald Trump és Jaroslaw Kaczynski. Mindegy, milyen jó szándékkal gyűlnek össze és építenek ki kapcsolatokat, félő, hogy Jacques Chirac öreg, rosszindulatú kommentje kettős erővel fog visszaütni rájuk, miszerint „a régió el fogja veszíteni a lehetőséget, hogy befogja a száját”.

Július 6-án Donald Trump amerikai elnök Varsóba megy a Három Tenger Kezdeményezés (Three Seas Initiative, TSI) konferenciára, hogy találkozzon a kelet- és közép-európai országok képviselőivel. Az esemény Andrzej Duda lengyel elnök vitathatatlan diplomáciai sikere, aki egyúttal a mindössze tavaly augusztusban, a Dubrovniki Fórummal megalapított, 12 országot tömörítő kezdeményezés vezetője. Trump látogatása reflektorfénybe állítja a TSI-t, elősegíti továbbá, hogy a formáció működőképes maradjon.

A TSI tagjai (Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) azért gyűlnek össze, hogy koordináljanak bizonyos stratégiai fontosságú regionális projekteket az energia, a szállítmányozás, a digitális kommunikáció és a gazdasági szektorok területein. A kezdeményezés csak egy a sok közép-európai kezdeményezés közül, melyek fókuszában kifejezetten az EU-s politikák befolyásolása áll – más ilyen, többé-kevésbé számottevő csoport a Visegrádi Négyek (V4), a Weimari Háromszög és az Északi-balti Együttműködés (NB8). Míg a csoportok elsődleges célja az EU-n belüli együttműködés, az ilyen formációk egyre növekvő fontosságúvá válnak az olyan külső hatalmak számára, mint amilyen Kína és az USA.

Mindez nagyszerű a TSI-tagok szempontjából, de miért találkozik a világ elsőszámú katonai és gazdasági hatalmának izolacionista, az amerikai érdekek elsőbbségét hirdető vezetője a problémás európai sereghajtókkal? A TSI-országok gazdasága együttesen körülbelül a teljes EU gazdaságának 10%-át teszi ki, legnagyobb kereskedelmi partnerük Németország és egyéb EU-s tagállamok (tehát nem az USA), az átlagos egy főre eső GDP értéke pedig kevesebb, mint 50%-a az EU átlagának. Ha mindez nem a pénzről szól, akkor miről?

Lengyel oldalról a nagy horderejű találkozó dacára nincs olyan projekt az asztalon, ami azonnali vitára vagy döntésre szorulna. Az USA már megemelte a katonai jelenlétét a régióban, még többel is, mint amennyit az Obama-adminisztráció eredetileg ígért. A Świnoujście-be telepített LNG (cseppfolyósított földgáz) terminál nemrég ünnepelte az első amerikai szállítmány megérkeztét, és már várja is a következőt, többek között Katarból.

Lengyelország természetesen meg fogja ragadni a lehetőséget, hogy támogassa az Északi Áramlat 2 és más meghatározó orosz üzleti érdekeltségek ellen az Egyesült Államok Szenátusa által előző héten javasolt szankciókat. Nem valószínű ugyanakkor, hogy akár Trump, akár az Északi Áramlat 2-ben érintett Ausztria, akár az oroszellenes szankciók feloldását gyakran szorgalmazó Magyarország érdemben foglalkozna a témával.

Egy másik, a lengyel határtól messze délre lévő energiaprojekt foroghat kockán, amelyre Kolinda Grabar-Kitarovic elnök rengeteg személyes erőfeszítést fordított – az ő részvétele állítólag kulcsfontosságú volt az amerikai delegáció számára. Egy új LNG-terminál felállítása Horvátországban egyrészt javítaná a gázforrások sokféleségét (vagyis a függetlenedést az orosz beszállítótól), másrészt előremozdítaná az energiaügyi együttműködést a régióban.

Természetesen más témák is előkerülhetnek. A digitális gazdaság jövője a szakképzett és relatíve olcsó munkaerőben rejlik, ami már egy ideje felkeltette az amerikai befektetők érdeklődését. Hangsúly helyeződhet az egységes digitális piacra és a közös telekommunikációs infrastruktúra felépítésére, amely témák egyébként is uniós prioritásnak számítanak. Kérdés, milyen ajánlatot, változtatást tud Trump kidolgozni három hét alatt.

Ha nem pénzről van szó, akkor píárról. Trump utolsó látogatásának emlékezetét beárnyékolja az akkor megválasztott francia elnökkel, Emmanuel Macronnal vívott esetlen háborúja, amelynek során a közösségi médiában folytatott kampány keretei között küzdöttek meg egymással a minél több kedvelés és megosztás érdekében. Ezt a kört Macron nyerte, Trumpot pedig széles körben nevetségessé tették. Ezen felül az amerikai elnök az elmúlt pár hónapot elszigetelve, az orosz kapcsolattal való vád ostromában töltötte, és jelenleg is védekezésre kényszerül, tekintve, hogy minden nagyobb jogalkotási kezdeményezését jogellenesnek ítélte az igazságszolgáltatás. Milyen nagyon el akarhatja sajátítani a Budapesten és Varsóban manapság hatékonyan alkalmazott politikatudományi módszereket! Vagy hogy végre megtapasztalhasson egy igazán nagy Amerika-barát és bevándorlásellenes tömeget, akik várhatóan nagyobb számban gyűlnek majd össze Varsóban, mint ahányan Washingtonban jelen voltak Trump beiktatásának napján.

A lengyel házigazdák a Trump-adminisztrációval karöltve várhatóan nagy hangsúlyt fognak fektetni a politikai kommunikációra, közösen fellépve a nyílt társadalom, a brüsszeli (már nem a washingtoni) elit, háttérben pedig az elmaradhatatlan muszlim terrorizmus ellen. Trump ezidáig egy alkalommal, Klaus Iohannis román elnök fogadásakor nyilvánította ki elkötelezettségét az Észak-Atlanti Egyezmény 5. cikkelye iránt, míg a májusi NATO-csúcson többnyire csak szövetségeseit támadta amiatt, hogy nem költöttek eleget a védelemre (Észtország és Lengyelország az egyedüli kelet-közép-európai  országok, ahol a védelmi kiadások elérik a GDP 2 százalékát).

Varsó egyike azoknak, akik érdemben reagáltak George W. Bush 5-ödik cikkelyre vonatkozó felhívásának 2001. szeptember 11. után. háttérben az ott állomásozó amerikai hadsereggel tökéletes helyszín lenne ennek megtárgyalására. Továbbra sem tiszta azonban, hogy Trump pontosan mit ért mindebből. Legvalószínűbb, hogy a látogatás kissé feldobja az elnök Twitter-fiókját új megjegyzésekkel és fotókkal, amelyek tovább táplálják majd nárcisztikus szükségleteit, illetve megerősítik az illiberalizmus rajongóit, mielőtt Trump elindul a G20-találkozóra Hamburgba, hogy a szabad világ elitjével tárgyaljon. Továbbra is kérdéses ugyanakkor, hogy vajon az adminisztráció képes lesz-e a helyszínen az amerikai érdekek hatékony érvényesítésére.

Az önmagát az „alkuk mestereként” aposztrofáló elnök hosszú listával rendelkezik a térségre vonatkozóan. Ezek:

• A Temelínben megszüntetett, amerikai ajánlattevőkkel rendelkező nukleáris energiaprojektek vagy éppen azok, amiket az oroszok nyertek meg magyar területeken.
• Az amerikai vállalatok kivonása a közép-európai palagáz-feltárásokból.
• A General Electric küzdelme bármilyen nagyobb energiaszerződésért Lengyelországban, miközben Varsó inkább az állami tulajdonban lévő vállalatokat, vagyis a technológia feletti ellenőrzést preferálva.
• A legnagyobb autóipari gyártósorok a V4 területén mind német kézben vannak, köztük a hírhedt Volkswagenében, ami nem segíti Trumpot az újraiparosítási narratíva megnyerésében.
• Egy budapesti székhelyű amerikai egyetem támadás célpontjává vált a helyi kormányzat által.
• Az amerikai cégeket is érintő hadi beszerzés (főként Lengyelországban) nem zajlottak az előzetes várakozásoknak megfelelő tempóban.

Végezetül kemény dió mind a lengyel, mind az amerikai diplomácia számára, hogy közvetlenül a varsói elnöki látogatás bejelentése után váratlanul Putyin is bejelentkezett Budapestre, ahol idén februárban már járt. Összevetve mindezt az orosz beavatkozásról szóló tudósításokkal, valószínűsíthető, hogy besározza majd az új közép-európai esemény ragyogását, és még inkább megosztottá teszi a régiót.

Bár valóban az Egyesült Államok biztosítja a védelemhez szükséges fizikai eszközöket, az orosz beavatkozással szembeni biztonságot az uniós struktúrák hosszú távú integrációja adja, beleértve az eurozónát. Donald Trump látogatása nem biztosít majd a meglévőkön felül többi eszközt, de hosszú távon elmélyíti a régi-új Európa megosztottságát, és végső soron ahelyett, hogy reflektorfénybe helyezné, homályba taszítja majd a Három Tenger Kezdeményezést.

A szerző szociológus, a Visegrad Insight főszerkesztője és a Res Publica Nowa alapítvány elnöke. Marcin Moskalewicz-csel közösen szerkesztett könyve, a „Megérteni Közép Európát” 2017 második felében kerül publikálásra.