Szeptember 8-án Oroszország mind a 85 körzetében összesen több mint kétezer, különböző szintű választásra került sor. Tizenhét helyen választottak kormányzót, máshol a helyi törvényhozásba, illetve önkormányzatokba választottak képviselőket, négy régióban pedig az orosz parlament alsóházába, a Dumába is választottak egyéni képviselőket. Minden kormányzóválasztást a hatalom pártjának, az Egységes Oroszország Pártnak (Jegyinnaja Rosszija, JeR) jelöltjei nyertek, második helyre pedig mindenhol a parlamenti – gyakran rendszeren belülinek is nevezett – ellenzék pártjaihoz kötődő jelöltek futottak be, kisebb részben az Igazságos Oroszország párt, nagyobb részben pedig az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának jelöltjei.

A legnagyobb figyelem természetesen Moszkvára, a Moszkvai Városi Duma választására irányult. A 45 fős testületben korábban kényelmes többsége volt a hatalom pártjának 28 saját képviselővel és további tíz, névleg független, de valójában a JeR-hez kötődő képviselővel. A Moszkvai Városi Duma tagjai belelátnak a főváros költségvetésének részleteibe is, ideértve az állami beruházásokat, közbeszerzéseket, stb. emellett jogszabályokat is kezdeményezhetnek. A széles jogkör miatt nem volt meglepő, hogy a Kreml minden eszközzel igyekezett korlátozni a parlamenten kívüli, tehát a rendszer által nem kooptált, hanem valódi ellenzékként működő ellenzék szereplését.

A moszkvai dumaválasztásra összesen 225 jelöltet vett nyilvántartásba a választási bizottság, viszont a parlamenten kívüli ellenzék összesen 57 jelöltjétől megtagadták a részvétel lehetőségét, adminisztratív hibákra hivatkozva. Ez a döntés vezetett a nyári moszkvai tiltakozás-sorozat kirobbanásához is. Mivel a JeR népszerűsége évek kritikusan alacsony (mostanra országosan csak a lakosság 28%-a szavazna rájuk), Moszkvában a hatalom pártjának jelöltjei nem pártszínekben, hanem névleg függetlenként indultak a választásokon.

Emellett a nyári hétvégéken tartott tüntetésekkel szemben szokatlanul keményen lépett fel a hatalom, ezreket tartóztattak le, és sor került néhány, demonstratívan súlyos ítéletre is: a fiatal aktivisták, Konsztantyin Kotovot négy év (!) börtönre  ítélte a bíróság azért, mert egynél több ilyen tüntetések is részt vett. A parlamenten kívüli ellenzék számos vezetőjét is letartoztatták hosszabb-rövidebb időszakokra, így Alekszej Navalnijt, Ljubov Szobolt, Ilja Jasint és másokat is.

Navalnij csoportja a tiltakozás mellett kifejlesztett egy „Okos szavazás” (Umnoje goloszovanyije) nevű applikációt is, amely segített abban, hogy Moszkvában koncentrálni lehessen a JeR-rel szemben leadott protest-szavazatokat a legesélyesebb alternatív jelöltre. Ez lehetett éppen valamelyik parlamenten belüli ellenzéki párt jelöltje is; a stratégia lényege az, hogy a JeR-t a lehető legjobban meggyengítsék.

A Moszkvai Városi Dumában a végleges eredmények szerint a JeR, tehát a hatalom pártja csak 25 helyet szerzett meg, míg húsz mandátumot ellenzéki képviselők nyertek. Utóbbi húszból 13 fő a kommunista pártból kerül ki, további három pedig az Igazságos Oroszország pártból, tehát a parlamenten belüli ellenzék képviselői közül. Az igazi változást az jelenti, hogy négy mandátumot szerezve visszajutott a Moszkvai Dumába a liberális Jabloko párt, ami utoljára 2005-ben tudott képviselőket szerezni; másképp fogalmazva tehát a parlamenten kívüli, valódi ellenék erői is be tudtak jutni a Dumába. Jelenleg még korai megbecsülni, hogy a gyakorlatban mit jelent majd a Duma összetételének ilyen jellegű átrendeződése, különös tekintettel arra, hogy a rendszeren belüli ellenzékhez kötődő szereplők hogyan politizálnak majd, de a JeR látványos gyengülése, illetve a liberálisok visszakerülése mindenképpen komoly változás.

Az „Okos szavazás” stratégia roppant sikeres volt. A program sikeresen segített koncentrálni a JeR-rel szembeni protest szavazatokat: mind a húsz ellenzéki jelölt olyan politikus, akinek támogatását az „Okos szavazás” rendszer javasolta. Bár a közvetlen kauzalitás nehezen igazolható, az eredmény ezzel együtt látványos. Olyan, egészen meglepő eredmények is születtek, mint például a JeR moszkvai vezetőjének, a veterán politikus Andrej Metyelszkijnek a veresége a kommunista Szergej Szavolsztjanovval szemben. Veszített egy másik emblematikus JeR politikus is: Valerija Kaszamara, az egyik moszkvai elit egyetem rektorhelyettese az Igazságos Oroszország párthoz tartozó, nem mellesleg muszlim Magomet Jangyijevtől kapott ki. Mindezen sikerek alapján valószínűsíthető, hogy a parlamenten kívüli ellenzék a jövőben szélesebb körben is alkalmazza az „Okos szavazás” eszközt – ebből pedig az is következik, hogy a hatalom minden bizonnyal megpróbál majd fellépni a platform ellen.

A mostani választási eredmények önmagukban nem jelentik a putyini rendszer egészének strukturális meggyengülését, az ellenzék látványos moszkvai sikere ellenére sem. Látni kell ugyanis, hogy az orosz társadalom többsége továbbra is vagy a hatalom pártjára, vagy legalábbis valamelyik rendszeren belüli ellenzéki pártra szavazott. Viszont mindazok a belső gazdasági és társadalmi problémák, amelyek a hatalom pártjának, a kormánynak és magának Vlagyimir Putyin elnöknek a népszerűségét is kikezdték, továbbra sem oldódnak meg, és továbbra is feszültségforrást jelentenek majd. Az ellenzék által a Moszkvai Városi Dumában elért eredmények azért jelentősek, mert a megszerzett pozíciókon keresztül az eddiginél sokkal hatékonyabban, több információ birtokában tudják majd kritizálni a putyini rendszert a korrupció és a gazdasági nehézségek miatt. Nem zárható ki, hogy a történtekre a Kreml a pártstruktúra valamiféle átalakításával reagál majd, már a 2024-es elnökválasztást is szem előtt tartva.

Rácz András

(A kiemelt kép forrása: kremlin.ru)

További elemzéseinkért látogasson el a Political Capital honlapjára.

A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel: