Ha létezik egyáltalán olyan gondolat az idén 100 éve aláírt trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, amellyel minden magyar egyet tud érteni, az az, hogy a közéleti megosztottságunk részben itt gyökerezik. Bár a kerek évforduló okán a kormány 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította, nem lehetnénk ettől távolabb.  

„Minél jobbra, minél jobban” – A magyar (szélső)jobb 100 évvel Trianon után című tanulmányunk egyik kutatási hipotézise az volt, hogy a szélsőjobboldali témákat és üzeneteket egyre nagyobb mértékben veszi át a kormánypárt. Trianon centenáriumának évében adta magát, hogy ezt a békeszerződéssel kapcsolatos narratívákon keresztül vizsgáljuk meg. A következőkre jutottunk.

Összeesküszik a Nyugat és Budapest

Korábban még csak a szélsőjobboldalon virágoztak az olyan toposzok, mint hogy a békediktátum egy „világ-összeesküvés” eredménye, amellyel „belső ellenségek” kollaboráltak; mára ez átszivárgott a mainstream kormányzati narratívák közé. A miniszterelnök sátoraljaújhelyi ünnepi beszédében kifejtette: „Az ezeréves történelmi Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték. Hadseregét megbénították és szétzüllesztették, az egyetlen honmentésre alkalmas államférfit meggyilkolták, az országot az ellenségeink, a kormányt a bolsevikok kezére adták. A Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait és történelmét. (…)  Ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha.”

Összeesküsznek a szabadkőművesek

A szabadkőműves aknamunka narratívája is korábban csak a szélsőjobboldalon volt jelen, ma már a kormányoldalon is feltűnik. Semjén Zsolt csurgói beszédében például azt mondta, „ez a szabadkőműves hátterű propaganda hihetetlen intenzitással feketítette be Magyarországot, rágalmazott, hamisított, lázította a nemzetiségeket és készítette elő a Monarchia és Magyarország lerombolását.”

Ráront(anak) a baloldal(ra)

Talán a legerőteljesebb vadhajtás, a baloldal nemzetből való kiközösítése is már a mindennapi kormányzati retorika része. Eszerint a baloldal száz éve is és ma is, újra és újra „ráront a saját nemzetére”. A legtöbben az ennyire konfrontatív megnyilvánulásokat Kövér László felségterületének tartják, és valóban, a házelnök ezt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek június 3-án. Ugyanakkor ez a narratíva mára bevetté vált a kormányoldalon, aminek igazolására jó példa, hogy Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára miután ellentmondásosnak ítélte Karácsony Gergely főpolgármesternek azt a kezdeményezését, hogy a békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján 16 óra 30 perckor megállt Budapesten a forgalom, mintegy mellékesen hozzátette, hogy a főpolgármester olyan politikai erők támogatásával jutott hatalomhoz, amelyek „kifejezetten a nemzeti összetartozás ellen dolgoznak, és saját nemzettársaink ellen uszítanak”.

Nem lesz „mindent vissza”

Ha van olyan Trianon-narratíva, ami alapvetően megkülönbözteti a mai szélsőjobboldalt a kormányoldaltól, az a revízióhoz való viszony. A fokozatosan radikalizálódó kormányzati kommunikációban ez az egyetlen terület, amely ritka kivételektől eltekintve tabunak számít. Persze azért fel-felmerül, de reális szcenárióként nem beszélnek róla. Semjén Zsolt a már szintén idézett beszéde során így manőverezett: „szembe kell néznünk azzal, hogy az ezer év jogán »mindent vissza«: ma irrealitás; az EU-tól várni a megoldást: naivitás, a megváltozott etnikai arányokra hivatkozott belenyugvás: árulás”. Úgy utasítja el tehát a Trianonba való belenyugvást, hogy közben leszögezi azt is, hogy a revíziónak nincs realitása, és nem hagyja ki annak az ellenzéki oldalon bevett narratívának a hiteltelenítését sem, miszerint az EU-ban feloldódó államhatárok hozhatnának gyógyírt a Trianon-traumára.

Jó lenne a „mindent vissza”

A szélsőjobboldalon viszont a revízió nagyon is téma – de az nem igaz, hogy a szcéna egységes volna a kérdésben. Úgy tűnik, többen a revíziót is inkább botrány- és figyelemkeltésre használják, mint valós megoldások keresésére. Bár a Mi Hazánk (független) parlamenti képviselői például kezdeményezték a trianoni határokat rögzítő törvény hatályon kívül helyezését, a legtöbb szervezetvezetővel készült interjúnkból kiderül, hogy még ha a nyilvánosságban harciasan követelik is, nem látják a revíziót reális szcenáriónak. A szélsőjobboldali médiában mindenesetre kiemelten foglalkoznak vele; az egyhónapos időszakra kiterjedő médiaelemzésünk szerint ez a második leggyakoribb Trianon-narratíva, a mögött, hogy a szomszédos országok kormányai méltánytalanul bánnak a külhoni magyarokkal.

A Heinrich-Böll-Stiftung e.V. prágai irodájával együttműködésben készült tanulmányunk – ami a Trianon-narratívákon kívül friss látleletet is fest a szélsőjobb szcénáról – innen letölthető.