Bezárás
cikksorozat

A „párthus Jézus” megalkotói

Vendégszerzőnk SÁRKÖZY MIKLÓS, ókortörténész, iranista segítségével cikksorozatot indítunk a rendkívül népszerű magyar őstörténeti áltudományról. A teljesség igénye nélkül kiragadunk néhány elméletet és rámutatunk azok szakmailag tarthatatlan állításaira, illetve rávilágítunk az adott elmélet mozgatórugóira is. Első írásunkban a ‘párthus-magyar Jézus’ tévtan forrásaival foglalkozunk.

Az alternatív őstörténet népszerűségének okai

A magyar őstörténeti tévtanításoknak, az ’alternatív őstörténetnek’ számos leágazása létezik. Némi túlzással a mai Magyarországon szinte mindenki érteni szeretne olyan kérdésekhez, melyek nem kevés szakértelmet, speciális nyelvismeretet, felkészültséget követelnek meg. De még mielőtt ebből a szempontból is egyedinek gondolnánk magunkat, nem árt, ha tudjuk, más országokban is léteznek ilyen mozgalmak. Politikai okokból nálunk talán csak a dákoromán kontinuitás tarthatatlan nézetrendszere kapott szélesebb nyilvánosságot, kevéssé ismert a horvát-iráni vagy bolgár-iráni, az azeri-szkíta-sumer stb’elméletek’ rendszere, és e sort még bőven folytathatnánk. Elmondható, hogy a posztszovjet régióban az ’alternatív’ történelemfelfogás általában virágzik. A Lajtán túl ez a szellemi vonulat jóval kevésbé befolyásos, de természetesen ott sem ismeretlen. Ám meglátásunk szerint e mozgalom hatása Nyugaton meg sem közelíti az egykori keleti blokkban, így Magyarországon érzékelhető mértéket.

A robbanásszerű és olykor valóban széles tömegeket megmozgató siker okai címszavakban az alábbiakban foglalhatóak össze: történelmi frusztráció és kudarcélmény kompenzációja (főleg Trianon); széleskörű elszegényedés és ebből fakadó csodavárás-vigaszkeresés; a társadalom bizonyos részeiben meglevő erős elitellenesség; melyhez az ‘akadémikus tudós irányvonal’ támadásának gyakorta antiszemitizmussal kevert retorikája társul; tudatos megtévesztés – ’szittyabiznisz’; elégtelen mennyiségű, jól megírt tudományos népszerűsítő szakirodalom.

A ’párthus Jézus’ megalkotói

Jézus – úgymond – ’párthus származásának’ széles rajongótábora létezik a mai Magyarországon, vallásos és kevésbé vallásos emberek között egyaránt érzékelhető tévtanról van szó.

E kérdésnek van egy szélesebb és egy szűkebb kontextusa. A szélesebb kontextust Jézus és úgy általában a Biblia dejúdaizálásának teológiai kísérlete jelenti. Minderre már a 19. század során is akadtak példák, főleg német nyelvterületen, mely írások szerzői erősen antiszetmiták voltak, s ilyen nézeteiket megpróbálták a múltba is visszavezetni a legkisebb tudományos felkészültség híján. A magyarországi ‘párthus Jézus’ dejúdaizált alakjának irodalma egyfelől ebből az antiszemita teológiai irodalomból merít. A másik szellemi forrás pedig a 19-20. századi magyar dilettáns őstörténeti irodalom, mely rögeszmésen tagadta és habsburg-zsidó tudományos-politikai összeesküvésnek kiáltotta ki a magyarság tudományosan bizonyított finnugor nyelvrokonságát és a turanizmus jegyében törekedett minél illusztrisabb nyelvi és/vagy etnikai rokonságot verbuválni a magyarság számára. Ennek jegyében a 19. század elejétől felbukkant a párthus-magyar rokonság tévtana is.

A párthusok ókori iráni népcsoport voltak mind nyelvileg, mind etnikailag, de ez számos dilettáns szerzőt egyáltalán nem zavart, hogy a párthusokat a magyarok rokonainak nyilvánítsa. (E nézetekről és azok tudományos cáfolatához hasznos oldal a www.tenyleg.com).

A párthus Jézus alakját három szerző neve fémjelzi a 20-21. századi dilettáns irodalomban magyar nyelvterületen: Zajti Ferenc, Badiny-Jós Ferenc és Tábori László.

Zajti Ferenc (1886-1961), eredeti foglalkozása szerint festő, valamint műkedvelő, orientalista képzettség nélküli író volt. Zajti az első világháború után terjedelmes munkásságot fejtett ki és fő érdeklődési területe az ’iráni-turáni’ kapcsolatok újraértelmezése volt – mindenfajta tudományos felkészültség nélkül.  Mindezeken túl, de részben a turanizmushoz kapcsolódan is Zajti terjedelmesen írt Jézus ’nem szemita’ származásáról is. Mostani ismereteink szerint Zajti volt az első magyar szerző, akinek műveiben a ’párthus Jézus’ tévtana megjelenik. Zajti két művében fejti ki Jézus származásáról nézeteit, az 1921-ben megjelentetett Jézus gyermekkora valamint az 1936-os Zsidó volt-e Krisztus? (reprintben Zsidó volt-e Jézus? 1999) című munkái kapcsolódnak a párthus Jézus alakjának megkonstruálásához.

Badiny-Jós Ferenc (1909-2007) katonatiszt, amatőr dilettáns nyelvész és vallásalapító, sokáig a magyar dilettánsok doyen-je, ikonikus alakja volt. Emigrációs és itthoni munkásságának középpontjában a sumer-magyar rokonság bizonygatása állt. Badiny-Jós élete alkonyán 1998-ban jelentette meg Jézus király – párthus herceg című művét, mely nagy vonalakban Zajti munkásságát követi és Jézus párthus (dilettáns átírásban pártus, pártos) arisztokrata származását ismételgeti. Mindeközben erősen zsidó és keresztény, és különösen katolikus-ellenes nézeteket is papírra vet nemkevés szinkretizmussal keverve (ami Badiny-Jós életpályája fényében nem meglepő, hiszen évtizedekkel e műve megírása előtt szakított a katolikus egyházzal, azt ‘júdaistának’ tartva és önálló Magyar Egyházat alapított argentínai emigrációjában).

pcblog_20141001_a

(a kép forrása: muzeumantikvárium.hu)

Tábori László író a párthus-magyar Jézus nézetrendszer jelenkori legfőbb magyarországi képviselője. Ő a Kőrös Csoma Buddhológiai Intézetben, az ELTÉ-n és Jénában végezte tanulmányait, ám tudomásunk szerint ebbe iráni nyelvi és filológiai képzések nem tartoztak bele. Több művében (melyeket olykor feleségével, Kiss Irén irodalomtörténésszel együtt jegyez) is utal Jézus párthus eredetére (Egy alig ismert ókori birodalom Párthia, Gilgamestől Jézusig, Zarathustrától Jézusig stb.). Emellett Tábori több alkalommal bizonygatta nyilvános előadásokban, hogy a torinói lepelen szereplő alak párthus hercegi frizurát visel, mely szerinte újabb bizonyíték Jézus párthus eredetére. Tábori kevésbé radikálisan fogalmaz, mint Zajti vagy Badiny-Jós, de konklúziói hasonlóak a korábban említett két szerzőhöz. A szinkretizmussal kevert dejúdaizáló nézetei egyértelműek Jézussal kapcsolatban. Tábori tézisei a korábbi áltudományos eredményekre építenek, Jézus párthus származása mellett számos tárgyi tévedést tartalmazó, iráni nyelvek ismeretét teljesen nélkülöző munkáiban rendszeresen utal a párthus-magyar rokonság tévtanára is.

Emellett a párthus-magyar rokonság és Jézus párthus (=magyar) származása elterjedt nézet az interneten elérhető számos alternatív honlapon is, ahol a korábban említett személyekre vagy hivatkozva vagy nem hivatkozva, lényegében ugyanazokat a tanokat ismétlik meg a gyakran névtelen honlapszerzők. A fő üzenet a zsidóság elleni kérlelhetetlen küzdelem, a ‘meghamisított’ magyar őstörténet elleni harc, ’az igazi magyar történelem’ feltárása és egyfajta turáni szupremácia, amelybe Jézus párthus (=magyar) származása ugyanúgy beletartozik, mint esetenként Buddha vagy Zarathustra magyar eredetének végnélküli és áltudományos bizonygatása.

Tegyük hozzá, hogy a párthus Jézus-tévtanra időről időre történnek hivatalos reagálások, főleg katolikus berkekből. Így dr. Nemeshegyi Péter tudós jezsuita szerzetes és Jelenits István professzor, piarista szerzetes teológiai igényességgel készült írásait kell itt elsősorban megemlítenünk. Ők több alkalommal pontokban szedve cáfolták ezeket a teológiai és tudományos téren is tarthatatlan nézeteket. De erről bővebben majd a következő bejegyzésben írunk.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom