Információs hadviselés: Magyarország régiós kakukktojás

Fotó forrása: Sky News
Fotó forrása: Sky News

Miközben mind Nyugat-Európa, mind a közép-kelet-európai régió egyre inkább tudatában van az információs hadviselésből származó veszélyeknek, és tenni is hajlandó ez ellen, Magyarország ignorálni látszik a kérdést. Vendégszerzőnk, Tölgyesi Beatrix írása. 

A tavalyi amerikai elnökválasztás óta szinte minden európai választás alkalmával felmerül az orosz beavatkozás, elsősorban az információs műveletek lehetősége, és amint azt például a legutóbbi francia eset is mutatja, valószínűleg nem is alaptalanul. A régiónkban több ország konkrét lépéseket tett az információs támadások kivédésére, Magyarországon azonban semmilyen intézkedés nem történt. Eközben az Európai Külügyi Szolgálat East Stratcom munkacsoportja által hetente összeállított szemléből kiderül, hogy Magyarországot ugyanúgy érik információs támadások, mint a régió többi országát, illetve az orosz sajtó vizsgálatából az is megállapítható, hogy az orosz propaganda gyakran eszközként használja Magyarországot a Kreml geopolitikai céljainak megvalósításában. Az orosz információs befolyás veszélyeire először a balti államokban figyeltek fel, ami az orosz információs hadviselés számára jóval könnyebb, majdnem hazai terepnek számít, tekintve az ott élő nagyszámú orosz ajkú kisebbséget, illetve azt a körülményt, hogy a nem orosz nemzetiségűek jó része is ért oroszul, így ők is lehetséges célpontjai az orosz nyelvű üzeneteknek. A litván hatóságok 2014 óta több orosz tévécsatorna sugárzási jogát is felfüggesztették hamis információk és propaganda terjesztése, az újságírói objektivitás hiánya, illetve gyűlöletkeltés és háborús uszítás miatt. Az észt állami televízió 2015-ben orosz nyelvű adót indított, amelynek célja, hogy ellensúlyozza az oroszországi tévécsatornák befolyását az orosz ajkú lakosságra, illetve hogy alternatív hírforrást kínáljon fel számukra. A lett állami televízió pedig januárban olyan adást tűzött műsorára, amely dezinformációk leleplezésével foglalkozik. A NATO rigai Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központjának (Strategic Communications Centre of Excellence) létrehozása is a baltiak orosz információs befolyással kapcsolatos tudatosságának eredménye, azonban az intézmény nem kizárólag az orosz dezinformációra összpontosít, hanem kutatásai több területre is kiterjednek, például foglalkoznak az Iszlám Állam propagandájával és általános, a stratégiai kommunikációt, az információ fegyverként való használatát érintő kérdésekkel is. A központ 2015-ös alapításában hét ország vett részt: Lettország, Észtország, Litvánia, Lengyelország, Németország, Olaszország, Egyesült Királyság. Közben bekapcsolódott a munkájába az Egyesült Államok, Hollandia, Finnország, Svédország; jelenleg Franciaország csatlakozása van folyamatban, és állítólag Dánia és Norvégia is érdeklődik a lehetőség iránt. Magyarország részéről ez idáig nem merült fel ez a szándék, habár egy ellenzéki parlamenti képviselő kérdésére Hende Csaba honvédelmi miniszter 2015-ben nem zárta ki a csatlakozás lehetőségét.

Idén áprilisban finn kezdeményezésre kilenc ország (Finnország, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Svédország, Egyesült Államok) a NATO-val közösen egy hibrid fenyegetések leküzdésével foglalkozó európai kiválósági központ (European Centre of Excellence for Countering Hybrid Threats) létrehozásáról döntött, amelynek székhelye Helsinkiben lesz, és költségvetésének (1,5 millió euró) felét a finn kormány adja. Korábbi nyilatkozataikban a finn elnök és a külügyminiszter is hangsúlyozták, hogy országuk hibrid fenyegetések, többek között információs és kibertámadások célpontjává vált, ami szükségessé tette az ellenlépéseket. Az intézmény fő feladata a hibrid fenyegetések elhárításával kapcsolatos kutatásokon és elemzéseken kívül doktrínák kidolgozása és gyakorlatok szervezése, a kormányzati és nem kormányzati szakértők közötti párbeszéd ösztönzése. A központ az EU és a NATO közötti stratégiai együttműködést fogja szolgálni, és szorosan együtt fog működni a NATO rigai stratégiai kommunikációs és tallinni kiberbiztonsági együttműködési központjával (utóbbinak egyébként Magyarország is tagja). Júliusban várhatóan további hét ország fog csatlakozni.

Szűkebb régiónk, a visegrádi országok közül egyedül Lengyelország az, amely a rigai és a tervezett helsinki központ munkájába is bekapcsolódott. Csehországban viszont idén januárban megalakult a belügyminisztériumhoz tartozó, húszfős Terrorizmus és Hibrid Fenyegetések Elleni Központ, amely a terrorizmus és a radikalizáció elleni küzdelemmel is foglalkozik, és a korábbi átfogó nemzetbiztonsági ellenőrzés eredményeiből levont következtetések vezettek a létrehozásához. Hozzájárult ehhez a közelgő parlamenti és elnökválasztási kampányra történő felkészülés, amelynek során a cseh szakemberek szerint várható a Kremltől kiinduló információs támadás, bár a központ a dezinformáció forrásától függetlenül igyekszik azt leküzdeni. Elsősorban elemzéssel és monitoringgal foglalkozik, és a hasonló baltikumi és brit stratégiai kommunikációval foglalkozó intézmények mintáján alapul. Egy álhír vizsgálata során, amennyiben az bizonyíthatóan ellentmond a tényeknek és fenyegetést jelent a nemzetbiztonságra nézve, a központ saját honlapján és Twitter-fiókján keresztül közzéteszi cáfolatát. Jakub Janda, a prágai European Values think-tank igazgatója szerint a csehek kb. 25 százaláléka olvas álhíreket tartalmazó dezinformációs oldalakat, amelyek fő célja az orosz külpolitikát bíráló politikusok elleni támadás, az oroszbarát vonal támogatása a cseh politikában és a cseh EU-tagság aláásása. Ilyen oldalakból nagyjából negyven van. (A magyar olvasóban joggal merül fel a kérdés, hogy lehet-e lényeges különbség ebben a tekintetben a két igen hasonló ország között.) Érdemes megemlíteni, hogy többen egyfajta cenzurális intézményként tekintenek a központra, például az Oroszországgal szimpatizáló Miloš Zeman államelnök nagy ellenzője az intézménynek, szóvivője még paródiafiókot is létrehozott a Twitteren. (Bár a központ hangsúlyozza, hogy nem távolít el híreket, és az álhírek leleplezésében külső forrásokra támaszkodnak.)

Tavaly decemberi beszámolók szerint a német belügyminisztérium cseh mintára hasonló intézmény felállítását tervezi, illetve áprilisban elfogadott egy törvényjavaslatot, amely komoly pénzbüntetéssel sújtaná a közösségi médiumokat, amennyiben azok nem távolítják el 24 órán belül az álhíreket, gyűlöletbeszédet és más illegális tartalmakat tartalmazó bejegyzéseket. Ausztriában is hasonló bírósági ítélet született a 2016-os elnökválasztási kampány során megjelent álhírekkel kapcsolatban. Azt is megfigyelték, hogy Németországban és Ausztriában főleg a jobboldali populista pártok (AfD és FPÖ) azok, amelyek az álhíreket tematizálják.

Andrej Kiska szlovák elnök ez év márciusi, a szlovák külpolitikát értékelő beszédében már nem először hívta fel a figyelmet a dezinformációból származó veszélyre, és arra, hogy az ország semmit nem tesz ennek elhárítására. Valószínűleg ennek folyományaként jelentette be a belügyminisztérium még ugyanabban a hónapban, hogy 12 fős csoportot hoznak létre az orosz dezinformáció és a hibrid fenyegetések elhárítására. A szlovák belügyminiszter szintén elismerte, hogy valós problémáról van szó, egy belügyminisztériumi illetékes pedig úgy nyilatkozott, hogy a következő Nemzetbiztonsági Stratégia foglalkozni fog a kérdéssel, de azt nem konkretizálta, hogy ez milyen formában fog történni.

Lengyelországban szintén nincsen jelenleg intézményes megoldás a dezinformációk kiküszöbölésére, azonban a lengyel hatóságok felfüggesztették egy rádióadó működési engedélyét, amely a Sputnik hírügynökség híreit sugározta lengyel nyelven, illetve a Nemzetbiztonsági Iroda információs biztonsági doktrínán dolgozik. Ezenkívül Lengyelország uniós szinten is támogatja a dezinformáció elleni küzdelmet, például a már említett East Stratcom munkacsoportot, illetve egy orosz nyelvű európai médiaplatform, létrehozását.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mit tesz az ügyben Magyarország, illetve milyen magyar intézmény illetékes a dezinformáció elleni küzdelemben. Az Index januári utánajárása azzal az eredménnyel járt, hogy az általa megkeresett hét kormányzati intézmény (Kormányzati Eseménykezelő Központ, Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Információs Hivatal, Alkotmányvédelmi Hivatal, Belügyminisztérium, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) közül egynek a hatásköre sem terjed ki erre a kérdésre. A dezinformációs fenyegetéssel kapcsolatos magyar kormányzati inaktivitásból arra lehet következtetni, hogy a vezetés vagy nincs tisztában a veszéllyel – ami nehezen elképzelhető, tekintve, hogy biztonságpolitikai szakértői körök folyamatosan foglalkoznak a kérdéssel -, vagy úgy gondolja, hogy az saját céljait szolgálja. Az utóbbit látszik alátámasztani az, hogy Magyarországon nemcsak az alternatív média közöl orosz narratívákat, hanem a mainstream média is nyitott ezekre.

A szerző a posztszovjet és a kelet-közép európai térség szakértője, a Magyarország-kép az ukrán és az orosz médiában 2016-ban című elemzés szerzője

  • Péter István

    Valami konkrétum is kellene.

  • Pinabajusz

    Kicsit unalmas mar ez a folyamatos putyinozas. Ez is egyfajta informacios propaganda.

    Erdekes, hogy Putyinra mennyire ra vannak szalva, miota a 2000-re evek legelejen “belepiszkitott” az olajoligarhak dolgaba.

    Ami meg a hatalmak, hatalommal rendelkezok dezinformacios ugyeit illeti latjuk ezt sok oldalrol. Gondoljunk csak arra az egyik klasszikusra, hogy “Iraknak vegyifegyverei vannak”.

    De ket hettel ezelottrol az egyik CNN-es megrendezett demonstracio: https://www.youtube.com/watch?v=wB4RelW5M-c

    Vagy ez is Putyin?

    Mar anno Hitchcock is forgatott “koncentracios taborok szurnyusegeirol” megrendezett jeleneteket, vagy tucatni hirfotosrol derult ki, hogy beallitott kepeket csinal.

    Vagy hogy ne menjunk nagyon messzire, Magyarorszagon lassan mar 2,5 evtizede divat elhallgatni, ha ciganyok a bunelkovetok, illetve egyes ballib ujsagok meg kepszerkesztot is hasznalnak, hogy vilagositsak a bort a kepen.