Bezárás
cikksorozat

Orosz befolyás Magyarországon (3. rész): Nyugat-ellenes külpolitika

A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval számos tanulmányban részletesen foglalkoztunk. Sorozatunkban területenként tekintjük át Magyarország Oroszországnak való kitettségét. A harmadik részben a Kremlnek geostratégiailag több szempontból is kedvező magyar külpolitika terítékre.

Sorozatunk korábbi részeiben kitértünk már a Fidesz 2010-es kormányalakítása utáni éles, oroszbarát külpolitikai fordulatára. Orbán Viktor 2007. januári évértékelőjében még úgy fogalmazott, hogy az akkori Gyurcsány-kormány a túlzott orosz befolyás irányába halad. „Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt, mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot – mondta ellenzékben Orbán, hozzátéve, hogy az akkori kormány Oroszország gazdasági bástyájává akarja tenni Magyarországot, a magyarok azonban nem akarnak „a Gazprom legvidámabb barakkja” lenni. Ehhez képest a második és a harmadik Orbán-kormány nemhogy tovább növelte Magyarország energiakitettségét Moszkva felé, de Paks II bővítése további lehetőségeket biztosít majd a Kreml-nek a magyar külpolitika befolyásolására.

A 2014-es tusnádfürdői beszéd óta deklaráltan illiberális államot építő Orbán mindenkinél nyíltabban beszél és tesz is a liberális demokrácia meghaladásáért, a keleti autoriter rendszereket (Oroszország, Törökország, Kína) nyíltan magasztalja. Orbán úgy véli, hogy „az európai elit megbukott”, mert az ő értelmezése szerint az európai kormányok többsége szembekerül a bevándorlás kérdésében a társadalmi többséggel. Az Orbán-kormány eddig jelentősebb gazdasági eredményeket felmutatni nem képes „Keleti Nyitása” stratégiája is túlmutat a külkereskedelmi dimenzión, és sokkal inkább az autoriter politikai-gazdasági modellek követéséről szól.

EU-ellenes, antiliberális szuverenitás-harc,

Bár az Orbán-kormány Magyarország szerepét az európai-orosz kapcsolatok újraindításának egyik „pilléreként” jelölte meg, valójában a magyar kormány szerepe egyelőre nem több, mint az orosz érdekek kiszolgálása az Európai Unióban. A Kreml számára nagyban felértékeli az Orbán-kormány regionális súlyát, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta egyre konfrontatívabb retorikát folytat nyugati partnerei irányában. Ennek legláthatóbb bizonyítékai az Európai Unió elleni destruktív kampányok, amelynek jegyében Orbán Viktor nem ritkán valótlanságokra alapozva hergeli a magyar lakosságot Brüsszel ellen. Eszerint a Bizottság Soros Györggyel együtt a nemzetállami szuverenitás felszámolására és „illegális migránsok betelepítésére” törekszik. A magyar rezsim egyben azt is hangsúlyozza, hogy magának az EU-nak is „vissza kell nyernie” saját szuverenitását Soros Györgytől. Mindez több ponton is egybevág a Kreml zavarkeltésre játszó, az európai integrációba vetett bizalom aláásására irányuló dezinformációs törekvéseivel. A Fidesz EU-ellenes kampányai ugyanis összetett jelentőséggel bírnak az integráció jövője szempontjából: nyíltan aláássák az EU jog- és intézményrendszerének legitimitását, figyelmen kívül hagyják a nemzetek feletti problémák összefüggéseit, illetve lehetővé teszik a kormányoknak, hogy a tagállami szuverenitásukra hivatkozva könnyebben lépjenek fel a közösségi döntések, jogszabályok ellen.

Fókuszban a migráció

A Fidesz kitartó bevándorlás-ellenessége elsősorban amiatt fontos, mert az orosz dezinformációs törekvéseket illetően a migráció kiemelt geopolitikai jelentőséggel bír: a menekültválság alkalmas platformot teremt az EU gyengeségeinek és belső megosztottságának hangsúlyozására, azzal a céllal, hogy megingassa az uniós lakosság európai intézményekbe vetett bizalmát. A Kreml és az oroszbarát oldalak hamis kontrasztot ábrázolnak a befogadó bevándorláspolitkát követő, „önsorsrontó” Nyugat, illetve a békés szigeteként megjelenített, migrációellenes Oroszország kapcsán. Az eurázsiai ultrakonzervatív ideológia jegyében Putyin a dekadensnek bélyegzett Nyugattal szemben hirdeti a keresztény-konzervatívnak definiált autokráciája morális felsőbbrendűségét. A Kreml stratégiájának lényege, hogy a politikai intézményekbe és a mainstream médiába vetett alacsony bizalomra építve a Nyugat-ellenes narratívák közvetve bizonytalanítják el a nyilvánosságot.

A magyar kormányzati propaganda a menekültválság kezdete óta nagy szerepet tulajdonított az eleinte még csak oroszbarát fringe-oldalakon megjelenő, a Soros György nemzetközi migrációban játszott állítólagos szerepére épülő összeesküvés-elméleteknek, amit mára szinte központi ideológiává emeltek Magyarországon. Hovatovább a magyar kormány a Nyugat-ellenes szabadságharcot kiterjesztette a multilaterális szintre, amely messze túlmutat az ENSZ egyik tervezetét támadó hazai kampányplakátokon. Bár a magyar kormány úgy döntött, hogy Donald Trumppal ellentétben mi nem szállunk ki az ENSZ migrációs egyezményéből, mára valójában akadályozzuk az EU egységes fellépését ebben az ügyben.

Az oroszbarát radikálisok mintaképe

Orbán Viktor tehát Putyinhoz hasonlóan a „magatehetetlen Nyugattal” szemben pozícionálja saját keresztény-konzervatívnak definiált politikáját, s így tetszeleg a keresztény Európát és Magyarországot fenyegető iszlám terjeszkedése elleni „védőbástya” szerepében. A fenti szerepfelfogás legszélsőségesebb értelmezése egyenesen háborút vizionál a keresztény és az iszlám civilizáció között, melynek következtében Orbán a Kreml által támogatott európai szélsőjobboldal hivatkozási pontja lett. Európában olyan radikális politikusok nyilatkoztak elismerően a magyar kormányfőről, mint Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője, vagy Tomio Okamura, a cseh bevándorlásellenes, euroszkeptikus párt vezetője. Az Orbánt méltató politikusok közül Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke és Heinz-Christian Strache, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt elnöke nyíltan Kreml-pártiak, intézményes kapcsolatot tartanak fent Putyin Egységes Oroszország pártjával.

Miközben az EU nyugtalanul figyelte az euroszkeptikus bevándorlás-ellenes populisták előretörését Ausztriában, Németországban és Olaszországban, addig a Fidesz olvasatában a legutóbbi „olaszországi választáson is azok az erők szerepeltek jól, amelyek a migrációs politikában kínáltak alapvető változást”. Továbbá a szóban forgó oroszbarát szélsőséges pártok megerősödésével a magyar kormány újabb európai szövetségessel gazdagodott az Oroszország elleni uniós szankciók fellazításáért folytatott harcban.

Orosz szankciók és a Krím

Bár Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint Magyarország nem fogja megbontani a szankciók mögötti uniós egységet, a magyar kormány minden lehetséges fórumon megkérdőjelezi a szerinte hatástalan büntetőintézkedések létjogosultságát. Noha a magyar miniszterelnök az orosz-magyar viszonyt pragmatikusnak próbálja beállítani, amely csak a kölcsönös érdekek kiaknázásról szól, illetve Orbán Oroszországot ellensúlyként „felhasználni” az EU-val és nyugati partnerekkel szemben (pl. rendszere finanszírozásra), Magyarország valójában a Kreml eszközévé vált az EU és a Nyugat gyengítését célzó putyini stratégiában. Vagy ahogy a Sputnik News nyíltan megfogalmazta: „Oroszország arra készül, hogy faltörő kosnak használja Magyarországot a szankciók ellen”.

Ennek kapcsán szintén a Kremlnek kedvez, hogy a magyar kormány rendre figyelmen kívül hagyja Oroszország agresszor szerepét az orosz-ukrán háborúban, felelősségét a gazdasági szankciókban. Orbán Viktor nem sokkal a Krím annektálása után, 2014 májusában hozta fel például az ukrajnai magyarok autonómiájának kérdését, majd szeptemberben a Gazprom vezér Alexej Miller budapesti látogatását követően a magyar kormány átmenetileg leállította a gázszállítást Ukrajnába irányában. A magyar miniszterelnök Putyin tavaly februári látogatása során Ukrajnát egyenesen a gazdasági prosperitás gátjának nevezte. Putyin ennél is tovább ment: azzal vádolta Kijevet, hogy az Európai Uniótól próbál pénzt kicsikarni egy „agresszió sértettjeként”.

Kemény magyar vétók

Mindeközben az ukrán oktatási törvény reformja miatt 2017 végére fagypontra kerültek az ukrán-magyar kapcsolatok, és Szijjártó Péter jelezte, hogy Magyarország az Európai Unióban blokkolni és vétózni fog minden olyan lépést, amely a keleti partnerség program jegyében Ukrajnának újabb előrelépést jelenthetne az európai integrációs folyamatban. S bár a Velencei Bizottság is megállapította, hogy szomszédjai joggal bírálják a tavaly szeptember 5-én elfogadott új ukrán oktatási törvényt, feltűnő volt, hogy Magyarország mindegyik más tagállamnál keményebben reagált. Első lépésként uniós szinten szorgalmazta az ukrán társulási szerződés felülvizsgálatát, majd tavaly december elejére már a NATO-Ukrajna tanácsülést is blokkolta. Ennek következményeként tizenegy NATO-tagállam (beleértve Németországot) levélben tiltakozott a döntés ellen.

A Kreml ezt követően többször is Budapest erőteljes diplomáciai fellépésével igazolta a kijevi intézkedések elfogadhatatlanságát, Budapest vétóját pedig széltében-hosszában méltatta az orosz média. Szijjártó Péter, aki tavaly decemberben Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel egy asztalnál ülve szorgalmazta az EBESZ-megfigyelők kárpátaljai jelenlétét, mintha szándékosan nem vett volna róla tudomást, hogy utólag kiderült: éppen oroszbarát lengyel szélsőségesek gyújtották fel a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) irodáját. Ehelyett arról beszélt, hogy Ukrajna “a hamis propaganda eszközeivel” is él, folyamatosan próbálja megosztani a magyarságot, manipulálni a nemzetközi közvéleményt. Ugyanakkor a magyar kormány a visegrádi országok közül egyedüli módon annak ellenére sem hajlandó elismerni el a Kreml jelentette dezinformációs fenyegetettséget, hogy 2014-ben az orosz külügyminisztérium egy aktív intézkedés keretében azzal vádolta meg Magyarországot, hogy T72-es tankokat szállít Ukrajnának. Mindezt az első látásra magyar szélsőjobbos portálnak látszó, de egyértelműen oroszpárti Hídfő.ru weboldalon közzétett fényképre hivatkozva. Az ukránellenes hecckampány nem áll távol a baloldali magyar ellenzéktől sem: a Demokratikus Koalíció legfontosabb kampánytémájává az úgynevezett ukrán nyugdíjak ügyét tette meg. Azon felül, hogy az mindezt összemosták a csalással kettős állampolgárságot szerző ukránok és oroszok ügyével, a nemzetiségi alapon történő gyűlöletkeltéssel a kárpátaljai magyarok érdekeit is veszélyeztetik. Arról nem is beszélve, hogy mekkora szívességet tehetnek a kormánynak a határon túli  bizonytalan magyar szavazók esetleges mozgósításával, akik ennek hatására segíthetik plusz mandátumhoz a Fideszt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom