Mai vendégszerzőnk, BUZÁS ERNŐ, a székelyföldi Morfondír portál Autonómia rovatának szerkesztője szerint Románia külpolitikai pozíciója annak ellenére is kedvező, hogy szomszédos országokhoz fűződő viszonya nem a legjobb, és nincs szoros együttműködése a Moldvai Köztársaságon kívül mással. Ennek egyik legfőbb oka, hogy Románia a Nyugat szemében stabil szövetségesnek számít, többek között az ukrajnai krízishez való viszonyulása miatt.
Románia – ha nem is olyan lendületű elszántsággal, de Lengyelországhoz hasonlóan – szigorúan elkötelezett az Európai Unió és a NATO mellett, ugyanakkor történelmi okokból bizalmatlan Oroszországgal szemben. Az orosz nagyhatalommal szembeni ellenérzések visszanyúlnak Besszarábia elcsatolásáig, és olyan, a kommunista rezsim alatt is látható hatást fejtettek ki, mint Bukarest eltávolodása Moszkvától. A rendszerváltást követően azonban mindennek jelentős orosz kisebbség és szomszédság hiányában nem volt különösebb jelentősége – egészen az orosz-ukrán konfliktusig. Utóbbi kapcsán nem nehéz viszont belátni, hogy Romániát nyugtalanítja, hogy a vele szomszédos Ukrajna etnikai alapú határrevíziót szenvedett el.
Nem volt tehát kérdéses, hogy az orosz-ukrán konfliktusban Románia látványosan a Nyugat oldalára áll. Klaus Iohannis győzelmének részben az is oka, hogy Romániában őt tekintették a Nyugat-barátabbnak, míg Victor Ponta megítélése az volt, hogy Oroszország és a korrupció felé fogja hajtani az országot – jellemző, hogy ennek kapcsán elrettentő példaként gyakran Orbán Viktort emlegették a romániai közbeszédben.
Külpolitikai téren részben a magyar kormánnyal szembeni bizalmatlanság volt az oka annak is, hogy míg 2010 után még Varsó-Budapest-Bukarest tengelyt tervezett Orbán Viktor, addig ilyet a román politikum vagy média nem is ismert. Amikor a román-magyar partnerség gondolata megjelent, például Teodor Meleșcanu volt külügyminiszter egy interjújában, akkor is mint Bukarest-Budapest-Brüsszel tengely került szóba. A román külpolitikában Budapest tehát legfeljebb csak út az áhított Nyugat felé– akárcsak később Oroszország, Azerbajdzsán vagy más államok számára, melyek nyitottak voltak Magyarország keleti nyitása iránt. Ami pedig a Varsó-Bukarest viszonyt illeti, Románia Lengyelországgal csak az ukrajnai válságot követően került valamivel közelebbi kapcsolatba, de ezt jelenleg túlzás lenne szoros kapcsolatnak, vagy akár tengelynek nevezni. Míg tehát a magyar külpolitika közép-európai összefogásban, majd Kelet és Nyugat közötti egyensúlyozásban gondolkodott, addig Románia kitartott EU- és főleg az Amerikai Egyesült Államok partnersége mellett, erősítve a szövetségi rendszeren belül fenntartott kapcsolatait.
Románia számára az is előnyt jelent, hogy a térség legnagyobb állama, amelynek fekvése is stratégiai jelentőségű. Eddig is otthont adott amerikai katonai bázisoknak, már elkezdte felmérni tartalékosait,és a lakosság számára is nyilvánvaló gyakorlatozásokba kezdett, így például Udvarhely környékén is. Nemrég román orvosokat küldtek Ukrajnába, és tíz sebesült ukrán romániai ellátása kapott zöld utat. A védelmi miniszter (Mircea Dușă, volt Hargita megyei prefektus) kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy civilekről van-e szó (“tíz megsebesült személy”). A gyakorlatozások folytatódnak, úgy hazai, mint nemzetközi alakulatokkal. A Wind Spring 15 nemzetközi gyakorlat helyszíne Konstanca megye, 2200 angol, amerikai, román és moldáv katona részvételével fog zajlani. Március 12-én Klaus Iohannis állmafő Bronislaw Komorowski lengyel elnökkel, másnap Ewa Kopacz kormányfővel találkozott Kelet-Ukrajna ügyében, ugyanakkor a Moldvai Köztársasággal is tárgyalásokat folytatnak és szorgalmazzák annak EU-tagságát. A harci repülőgépek számát pedig duplázni szeretnék, a jelenlegi 12-ről 24-re. Tehát Románia is igyekszik a térségben nagyobb súlyt szerezni
Klaus Iohannis és Bronislaw Komorowski, 2015. március 12. Varsó. (fotó: Alex MICSIK, Agerpres)
Az együttműködés azonban nem pusztán katonai téren erősödött. 2014. júniusában Chuck Hagel látogatott Romániába, 2015. januárjában Victoria Nuland. Míg Magyarország és az Egyesült Államok viszonyában a korrupció szó a kitiltási botránnyal kapcsolatban merült fel, addig az Egyesült Államok diplomatái szerint Románia jól halad a korrupció visszaszorításában.
Romániáról tehát, sarkítva, egyszerű a kép: a NATO és az EU elkötelezettje és a korrupcióellenes harc sikeres fenntartója. A belső viszályok nem terjedtek át a külpolitikára, így ezután sem várható pálfordulás. Ami elképzelhető veszélyt jelenthet az ország megítélésére nézve, az a gyakran emlegetett titkosszolgálatok esetleges megnövekedett befolyása. Míg a román titkosszolgálatok a rendszerváltás után nemzetközi illegális üzletekbe is belebonyolódtak (mint a belföldi Caritas és a hadsereggel együtt folytatott nemzetközi cigarettacsempészet, amely Ţigareta II néven híresült el), ma leginkább a korrupcióellenes harchoz kötik a SRI (a megmaradt belföldi szolgálatok közül a legnagyobb) nevét, főleg lehallgatások által. Mivel azonban a titkosszolgálat feletti civil ellenőrzés hiányzik, ezért nehéz megkülönböztetni, hogy mi alaptalan vád és mi valós ellenvetés, illetve mennyi a valós politikai ereje, de kétségtelen, hogy a politikai indíttatás több esetben is megvan. Egyelőre viszont épp a külvilág figyelme miatt nem tűnik valószínűnek, hogy látványosabb túlkapások történjenek.
Szót érdemel az is, hogy Románia már csak azért sem mozog olyan kényszerpályán, mint sok kisebb kelet-európai állam, mert felmért gáztartalékai világszinten a 30., az Európai Unión belül pedig a 3. helyet biztosítják a legnagyobb gáztartalékkal rendelkező országok között. Igaz, ennek ellenére Románia teljes gázfogyasztásának úgy 30 százalékát importálja, és ez a közeljövőben nem fog jelentősen csökkenni. Romániában palagáz-lelőhelyek és a kontinentális talapzaton eddig ki nem használt olaj- és gázlelőhelyek is vannak. Románia a térség egyetlen olyan országa, amely el tudná érni az energiafüggetlenséget, de egyelőre ez még távoli cél. A palagáz-kitermelést több helyen, a legismertebb esetben a moldvai Pungești-en a lakosság ellenállása miatt nem indíthatták be. A tüntetések jól szervezettsége és résztvevőinek szokatlan demográfiai összeállítása miatt egyesek szerint orosz befolyás is szerepet játszahatott az ellenállásban, ugyanis Oroszország érdekeivel ellentétes lenne egy energeiafüggetlen Románia.
Végső soron Románia megfelelő akarattal akár a régió meghatározó katonai és energetikai szereplőjévé is válhatna, de ehhez több befektetésre és infrastruktúrára, a külpolitikai lehetőségek még jobb kiaknázására is szükség lenne.
A szerző a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem hallgatója, a székelyföldi Morfondír Autonómia rovatának szerkesztője, a Kitekintő külpolitikai portál korábbi gyakornoka. A cikkben leírtak saját személyes véleményét tükrözik.
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével, vagy az orosz dezinformációval...
