Blogunkon folytatódik a vita a tervezett USA-EU szabadkereskedelmi egyezményről (TTIP). Takács Szabolcs, európai uniós ügyekért felelős államtitkár felvezető írására az alábbiakban SCHMUCK ERZSÉBET és UNGÁR PÉTER, az LMP két politikusa reagál. Szerintük az egyezmény-tervezet ellentétes a demokratikus alapértékekkel, Magyarország önrendelkezésével és az európai emberek gazdasági érdekeivel.

A Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) első hallásra csak egy viszonylag unalmas és mindeninek kevés, de biztos hasznot hozó átlagos nemzetközi kereskedelmi egyezménynek tűnik. A válóság ugyanakkor teljesen más, hiszen a klasszikus kereskedelmi egyezményekkel ellentétben a TTIP nem csak a vámok kölcsönös csökkentését jelentené, hanem eurokrata nyelven a nem-vámjellegű akadályok kölcsönös lebontását is. A nem-vámjellegű akadályok márpedig nem mások, mint azok a demokratikusan meghozott, az életfeltételeinket biztosító szabályozások, mint például az élelmiszerbiztonsági, a természetvédelmi vagy a munkajogi normák. Ezeknek a kölcsönös szabályozásoknak a harmonizálása, ne csapjuk be magunkat, egyet jelent: az erősebb európai szabályozások lebontását. És e szabályozások lebontása, az Európai Bizottság előrejelzései szerint a 2027-ig tartó időszakban akár 0,5% – os GDP növekedést is jelenthet, persze a teljes Unióra nézve. Így amikor a TTIP melletti érvek közül az szerepel Takács államtitkár úr írásában, hogy az egyezmény erősíti a gazdasági növekedést, akkor azt vegyük figyelembe, hogy ez a GDP összesen fél százalékos növekedését jelenti egy körülbelül húsz éves időszakra vetítve. És ez is az Európai Bizottság erősen vitatott saját előrejelzése szerint. Tehát a gazdasági növekedés érve nem elég erős ahhoz, hogy az egyezmény kockázatait és tárgyalásainak antidemokratikus körülményeit elfelejtsük.

De mik is az egyezmény-tervezet fő kockázatai? Az egyezménnyel kapcsolatos aggályaink három csoportba oszthatóak: először is elvi kifogásunk van a szabadkereskedelem kiterjesztésével, mert álláspontunk szerint a tőke áramlását korlátozó akadályok lebontása a szegényebb országokat szegényebbé, a gazdagabbakat még gazdagabbá teszi. Másodszor az egyezmény tárgyalásának átláthatatlanságával is komoly gondjaink vannak, hiszen maga a tárgyalássorozatot kísérő egyeztetés a multinacionális vállalatok lobbistáival és nem az európai állampolgárokkal vagy civil szervezetekkel történik. Valamint komoly kifogásaink vannak az egyezmény tartalmával, a szabályozásharminzációval és a befektető és állam közötti vitarendezési eljárással.

Fotó: Európai Tanács

A mi álláspontunk szerint a szabadkereskedelmen alapuló világrend megbukott. A szabadkereskedelem mellett érvelő neoliberálisok, köztük az Európai Bizottság és a Magyar Kormány, ezzel szemben azt állítják, hogy a tőke szabad mozgása növekvő gazdasági aktivitást és így egyre növekvő jövedelmet jelent.  Ezt a vitát a legjobban az eddig létrejött szabadkereskedelmi egyezmények hatásain keresztül lehet szemléltetni. Az egyik legjobb példa a NAFTA, az USA, Kanada és Mexikó közötti egyezmény. Ez azért is nagyon jó példa, mert az USA sikernek tartja, így az EU-val kötendő egyezménynek is ez elvileg az egyik alapja.  A NAFTA, ami 1994-ben lépett életbe, húsz év alatt nem járult hozzá Mexikó fölzárkóztatásához. Ha csak egy néhány adatot nézünk: Mexikó a húsz latin-amerikai ország között a tizennyolcadik helyen áll GDP per fő reálnövekedése alapján, az ország 2012-es szegénységi rátája megegyezik az 1994-essel, a munkanélküliség 2013-ban nagyobb, mint 1994-ben volt, illetve, ha a 1980-as évek előtti gazdasági növekedési rátát vennénk alapul, és az maradt volna a 1994 és 2012-es időszak között, akkor Mexikó ma egy magas jövedelmű ország lenne. Ezek a tények is igazolják, hogy az az állítás, hogy a szabadkereskedelem önmagában hasznot hoz, nem igaz. Az előbb felsorolt adatok is azt mutatják, hogy a periférián fekvő országok rosszul járnak. Ezt összevetve azzal, hogy az USA–EU relációban Magyarország mennyire perifériális gazdasági helyzetben van, arra következtetésre kell, hogy jussunk, hogy magát a TTIP-t, mint elgondolást is elleneznünk kell.

Az egyezmény-tervezet átláthatatlanságáról pedig elég annyit tudni, hogy az EP- képviselők is csak egy zárt szobában, jegyzetelés nélkül ismerhetik meg  az EU tárgyalási pozícióit. Senki sincs érdemben tájékoztatva arról, hogy mi folyik az egyezmény-tervezet körül, sem a tagállamok kormányai, sem az Európai Parlament. Az egyetlen fél, akivel több száz konzultáción esett át az egyezmény-tervezet szövege, azok a nagyvállalati lobbisták. Mindez az átláthatóság nevében.

Tartalmi kifogásaink között pedig az egyik legfontosabb az, hogy az egyezmény-tervezet felszámolja a jogegyenlőség alapvető európai értékét és pluszjogosítványokat biztosít a nemzetközi multinacionális vállalatoknak. Ugyanis a tervezett vitarendezési mechanizmus csak arra szolgál, hogy egy vállalat tudjon perelni nemzetállamokat, a fordítottjára nincs külön eljárásrend. Ez a vitarendezési mechanizmus, ami ISDS néven futott, pontosan ezért váltja ki ma is a legnagyobb politikai ellenállást. Ezt az Európai Bizottság úgy kezelte, hogy az eljárást átnevezte, de egyenlőtlen felépítését változatlanul meghagyta.  A másik lényegi tartalmi kifogásunk maga a szabályozásharmonizációs eljárás. Ennek az eljárásnak a hatására Az eljárás következményeként a szabályozások meghozatalát alárendelik a nagyvállalati érdekeknek. Hogy csak egy példát említsek: az egyezmények alapján amint egy új szabályozás ötlete felmerül, azonnal tájékoztatni kell a nagyvállalatokat. Ezt a kötelezettségvállalást nevezi a bizottság „korai figyelmeztetésnek”. Ez azt jelenti, hogy az új szabályozások előkészítésénél a kormányoknak nem a választópolgáraikkal kell először konzultálniuk, hanem a vállalatokkal, és a hatásvizsgálati eljárások során is első sorban az ő szempontjaikat kell figyelembe venni. A javaslat szerint a kormányoknak három kérdésre kell fókuszálniuk: milyen hatással van az új szabályozás a nemzetközi egyezményekre, a másik fél tervezett vagy már létező szabályai figyelembe lettek-e véve, illetve milyen hatással lesz az új szabályozás a kereskedelemre és a befektetésekre. Az új egyezményeknél tehát nem szempont, hogy az állampolgárok, a civil szervezetek, a természetvédők, stb. mit gondolnak egy tervezett szabályozásról. A befektetés-védelem és a nemzetközi kereskedelem érdeke mindent felülír.

Összegzésképp ez az egyezmény-tervezet ellentétes a demokratikus alapértékekkel, Magyarország önrendelkezésével és az európai emberek gazdasági érdekeivel. Akármilyen álérvekkel, mint „gazdasági NATO”, akármilyen technokrata euroblablával, vagy akármilyen jóindulatúnak tűnő zöldre festéssel próbálkoznak, mint az új fenntarthatósági fejezet, ne feledjük, hogy ez az egyezmény csak a multinacionális vállalatok érdekét fogja szolgálni. Meg kell akadályoznunk.

Schmuck Erzsébet

az LMP frakcióvezető-helyettese

Ungár Péter

az LMP II. kerületi önkormányzati képviselője, az Európai Zöld Párt elnökségi tagja