PC

A Political Capital elemzőinek és vendégszerzőinek blogja a hazai társadalmi, politikai folyamatokról és ezek nemzetközi összefüggéseiről.

Oroszország

Orosz tapsvihar az új amerikai elnöknek

Tapsvihar tört ki az orosz parlament alsóházában Donald Trump győzelme hallatán. Vlagyimir Putyin orosz elnök az elsők között gratulált a republikánus elnökjelölt győzelméhez, és kifejezte abbéli reményét, hogy az orosz-amerikai viszony újabb fénykorát élheti Trump elnöksége alatt. Az orosz propagandaoldalak természetesen Trump minden NATO-ról alkotott kritikáját és az amerikai-orosz együttműködés szükségességét hangoztató kijelentését felnagyították, azt a képet sugallva, hogy ő végre felismerte, Amerikának nem kell a világ csendőrének lennie. A Kreml szócsövein azonban a bizonytalanság jelei is látszanak. Maguk sem tudják, mit várjanak a jelenleginél jóval kiszámíthatatlanabb új elnöktől, így inkább arról írnak, szerintük mit kellene tennie.

Hillary Clinton és Donald Trump az orosz propagandában

A kampány során egyértelmű volt, hogy Hillary Clintontól mit várt volna az orosz vezetés. A közelmúltbeli montenegrói választások során ugyan még orosz nacionalisták voltak azok, akik a választások befolyásolása érdekében terrorakciókra készültek, de a Hídfő mégis azért aggódott, mert Clinton győzelme destabilizálta volna a balkáni országokat. A propaganda múltbeli jövendölései szerint a demokrata jelölt megválasztása esetén Ukrajnában is kitört volna a háború, Clinton pedig akár ingyen is halálos fegyvereket szállított volna az ukrán hadseregnek. A Hídfő hivatkozik a republikánus oroszbarát képviselő, Dana Rohrabacher, az orosz állami Sputnik hírügynökségnek adott nyilatkozatára, melyben kifejti, hogy Trump a béke, míg Clinton a háború jelöltje. A Hídfő cikke szerint egyébként Rohrabacher bevallotta azt is, hogy „lázadás szításával” akarták megdönteni Ukrajna választott kormányát, egy bábkormány létrehozása érdekében – annak ellenére, hogy a hivatkozott Sputnik-cikkben erről szó sincs. Az orosz propagandának egyébként valahogy sosem jut eszébe megemlíteni, hogy Ukrajna jelenlegi elnökét demokratikus úton választották.

Donald Trump NATO-ról és az amerikai-orosz kooperációról szóló megjegyzései külön figyelmet érdemeltek az oroszbarát médiától, mivel az elnökjelölt saját maga sorolt fel érveket, melyeket ők már hosszú ideje próbáltak eljuttatni az emberekhez: a NATO elavult, csak Amerika tartja fent, ráadásul egy olyan szervezet, amely a Szovjetunió megszűnése után 25 évvel próbálja megvédeni Európát a szovjetektől. Az egyébként igaz is, hogy pénzügyileg az Egyesült Államok tartja fenn a szövetséget, a döntések meghozatala során azonban nincs amerikai túlsúly, ráadásul a NATO alapokmánya egyszer sem említi a Szovjetuniót, így jelenlegi szerepe sem köthető kizárólagosan Oroszországhoz.

Trump megválasztása után a propagandisták is gyorsan rájöttek, hogy a NATO nem szűnik meg egyik napról a másikra, így korrigálták mondandójukat. Ekkor már azt vették elő, hogy ha a NATO-tagállamok nem emelik védelmi kiadásaikat, az USA elfordul majd a NATO-tól – persze kiemelve azt, hogy ez a NATO európai tagállamainak komoly gazdasági problémákat okozhat. A Spiegel megírta, hogy Trump győzelme után, egy NATO jelentés szerint lehetséges, hogy kevesebb amerikai katona lesz jelen Európában, amit a Hídfő készségesen idézett egy „apró” kiegészítéssel: szerintük az egész amerikai hadsereg kivonulhat Európából. A két hír között van némi különbség.

A szíriai konfliktus esetében az orosz-amerikai kiegyezést az orosz propaganda már tényként közli: Putyin és Trump ezek szerint szövetségre léptek. Ráadásul Trump egyik idézett nyilatkozata még ki is emeli, hogy az Egyesült Államok által támogatott mérsékelt lázadókról azt sem tudni, hogy „kik ezek az emberek”, ami a korábbi orosz kijelentések tökéletes alátámasztására szolgálhat. Az viszont nem világos, hogy a megválasztott elnök korábbi szavai szándékosan támasztják-e alá Oroszország álláspontját, vagy csak Trump nem éppen kiérlelt megnyilatkozásai közé sorolható.

pc_blog_teaser_20161013

Összefoglalva, a bizonytalanság közepette nincs más hátra Oroszország számára, mint előre, a Kreml szócsövein keresztül támaszt elvárásokat Trump elnökségével kapcsolatban, ezzel pedig csak nyernek, hiszen az elvárások teljesülése Putyin geopolitikai céljait segítené elő, ezek meghiúsulása pedig a propagandagépezet még magasabb fokozatba kapcsolását hozhatná el.

1956 orosz újraértelmezése

1956 a szélsőbal- és a szélsőjobboldal számára is kiemelt téma volt októberben. Az oroszbarát média beszámolt az orosz állami televízió állításáról, miszerint a magyar 1956-os forradalom egy CIA által szervezett akció volt, sőt, azt is állították, hogy a Nyugat ígéretei miatt vált véres konfliktussá. Egyes médiumok az 1956-os eseményeket és egyéb tüntetéseket is összekötöttek a „színes” forradalmakkal vagy az Euromaidannal – ezzel egy az egyben követve az orosz forgatókönyvet. Az oroszbarát médiának 1956 nem tűnik másnak, mint egy lehetőségnek, hogy újraírják Oroszország vagy a kommunista blokk államainak állampárti múltját – Putyinnak a szovjet időszakra vonatkozó részleges „restorációs” szándékának megfelelően.

A főáramú magyar média beszámolt az orosz állami televízió állításairól és a meglehetősen visszafogott magyar válaszról, amivel a kormány nem tett többet, csak a lehető legkevesebbet, ami elvárható a magyar forradalmárok sértegetéséért. Úgy néz ki, hogy ha éppen az Egyesült Államokat vagy Magyarország nyugati szövetségeseit kell bírálni, akkor a magyar külügy nem zárkózik el a magyar nyelv teljes eszköztárának használatától egy-egy kritika megfogalmazásánál, míg Oroszország bírálatakor csak egy diplomáciai „egyszerű beszélgetésre” futja.

Az oroszbarát propaganda az orosz kormány irányítása alatt állami tévé állításainak visszautasítása helyett inkább egy 2000-es Putyin idézettel válaszolt, valamint kiemelte, hogy az orosz nagykövet szerint Putyin érvényes álláspontja az, amit 2006 februárjában fejtett ki budapesti látogatása során, a Szovjetunió felelősségét hangsúlyozva. Azt a propagandisták elfelejtik elmondani, hogy az orosz állami média száz százalékban állami kontroll alatt áll, így az abban kifejtett vélemény kevésbé a szólásszabadság megnyilvánulása, mintsem az orosz állam véleményének közlése. A magyar állam reakciójáról kevesen írtak, de az egyik leghűbb Putyin-barát oldal még az egyébként méltatlanul gyenge magyar választ is túl soknak találta.

Egy oroszbarát portál szerint a Nyugat ösztönző hangvételű üzenetei vezettek oda, hogy véressé vált a forradalom, pedig a felkelők eredetileg „tiszta” forradalmat terveztek. Az Amerikai Egyesült Államok tehető állítólag felelőssé a Szovjetunió felbomlásáért, bár az amerikaiak szerepét Gorbacsov „megválasztásában” a portálok még nem tisztázták.

NATO: gyenge, de veszélyes

Október második felében az orosz propagandaoldalak két üzenetet is vittek párhuzamosan, amik teljesen ellentmondanak egymásnak: a NATO haderejének növelése a balti államok területén fenyegeti Oroszországot, ugyanakkor viszont a NATO gyenge, nem egységes, és esélytelen lenne egy nyílt háborúban az Orosz Föderáció ellen. Úgy látszik, a propagandagépezet ezzel győzi meg egyfelől az oroszbarát olvasókat arról, hogy a NATO egy agresszív erő, amely fenyegeti Oroszországot, másfelől, a jelenleg még a NATO-ról véleményt nem formált olvasókat, esetleg a NATO támogatóit arról, hogy a szövetség a végnapjait éli. A propaganda célja ezzel valójában a zavarkeltés és a választók elbizonytalanítása, mintsem az egyik vagy másik véleményről való meggyőzése.

A Magyar Nemzet írta meg, hogy Magyarország hamarosan tiszteket küld Romániába, valamint magyar katonák is részt vesznek a balti államok védelmében. A cikk kifejti azt is, hogy a Baltikumban állomásozó NATO-erőkön Oroszország percek alatt átgázolna, ezek jelenléte inkább üzenet az oroszoknak. Egy oroszbarát Facebook-oldal gyorsan közölte is a cikk alapján, hogy a NATO provokálja Oroszországot, bár a cikkben említett orosz túlerőről nem szólnak egy szót sem. Az oroszbarát propagandisták többször tudósítottak a brit és a kanadai csapatok baltikumi érkezéséről, viszont a Kreml hadmozgásait már nem tartják említésre méltónak. Az oroszbarát oldalak inkább arról számolnak be, hogy Oroszország semmilyen veszélyt nem jelent a balti államokra, ráadásul a Nyugat csak félreértelmezi Putyin politikáját. Oroszország mindössze annyit vár el – a Kreml szócsövei szerint –, hogy a NATO ne környékezzen meg minden volt szovjet tagállamot. Ez csak azért érdekes, mert a NATO-hoz való csatlakozás során több körben is meg kell erősíteni a demokratikusan választott, belépni vágyó kormányoknak elkötelezettségüket a NATO csatlakozás iránt, ráadásul Magyarország például népszavazás útján döntött a belépésről.

Az Oroszországot fenyegető NATO képét azonban nem más ássa alá, mint az ország propagandagépezete. A Kremlt veszélyeztető NATO-t „simán” legyőzné Oroszország, ráadásul Magyarország lenne az első, amely elesik egy NATO-Oroszország konfliktus esetén – figyelmeztet a Népi Front.

Trump megválasztásával az orosz propaganda még nem feltétlenül tudja, hogy az új elnök vezetésével változhat-e a NATO szerepe, így csak a jövőben derül ki, hogy a NATO fenyegetését, vagy az annak gyengeségét hangsúlyozó narratíva kerekedik majd felül.

A visegrádi országok kiemelt célpontjai a Kreml dezinformációs kampányainak. Ennek bemutatására tavaly a Political Capital, a szlovák Globsec Policy Institute és a cseh European Values Think Tank összefogásával elindult a Kreml-figyelő, amely többek közt a közösségi médiában is elszaporodó orosz propagandára hívja fel a figyelmet kétheti rendszerességgel.

Megosztás