A Fidesz mozgósító ereje változatlanul erős, nagy számban képesek újabb szavazókat is bevonni, a nagyobb várásokban és a fővárosban is. A kisebb településeken továbbra is jelentős az elköteleződés a kormányoldal irányába, aminek részben az értékválasztás, részben a kiszolgáltatottság, részben az ellenzéki beágyazottság hiánya az oka. Mindez azonban nem feltétlenül elegendő a többség megtartásához, a többségi elv szerint működő választásokon a mandátum elnyeréséhez.
Minél kisebb egy település, annál nagyobb a Fidesz támogatottsága – 9 választás adatait elemezve ez a tendencia rajzolódik ki. A fővárosi és a kistelepülési eredmények közötti olló a 2018-as országgyűlési választás óta nyílik tovább.
Attól, hogy a Fidesz felülreprezentált a kisebb településeken, szavazóinak bő egyharmada a fővárosban vagy a 23 megyei jogú város valamelyikében él.
A megyék között Vas, Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron a három legerősebb Fidesz-bástya. A pártlista jellemzően ezekben érte el a legjobb eredményeit az utóbbi EP- és országgyűlési választásokon. Az erősorrend másik végén Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye helyezkedik el.
A 2019-es önkormányzati választás megyei listás adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy Budapesten és a 23 megyei jogú városon kívül a Fidesz fölénye hatalmas mértékű. Míg 2014-ben még 48-61% között szóródott a 19 megyében a Fidesz támogatottsága, 2019-ben már 51-69% között. A (Budapesten és a megyei jogú városokon kívüli) országos átlaga 4,6 százalékponttal 57,2%-ra erősödött öt év alatt.
A 2019-es EP-választáson a Fidesz a 2018-as listás eredményeihez képest minden budapesti kerületben és megyei jogú városban javítani tudott szavazatarányán, ami jól jelzi, hogy nem kizárólag a kisebb településeken van tartaléka a kormánypártnak.
A Fidesz polgármesterjelöltjeinek döntő többsége még a budapesti kerületekben és a megyei jogú városokban is több szavazatot szerzett, mint öt évvel korábban. Ez azonban már sok helyen nem volt elegendő a mandátumszerzéshez, aminek legfőbb oka a korábbinál hatékonyabb ellenzéki együttműködés.
Az ellenzéki együttműködés tanulságairól
Az ellenzék úgy tudott polgármesteri székeket szerezni, hogy fideszes ellenfele szinte sehol nem gyengült. A korábbiaknál hatékonyabb ellenzéki együttműködés következtében a 2014-es önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban tudott az ellenzék újabb szavazókat megmozdítani, mint a Fidesz. Ez utóbbi mögött a következő okok húzódnak meg:
2006 óta először volt olyan főpolgármester-jelöltje az ellenzéknek, akiről el lehetett hinni, hogy képes lehet legyőzni fideszes ellenfelét. Ez elsősorban Budapesten húzta a kerületi kampányokat, de országosan is volt hatása.
Az öt évvel korábbi önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban voltak hiteles, helyben beágyazott polgármesterjelöltjei az ellenzéknek (de megközelítőleg sem az összes budapesti kerületben és megyei jogú városban). Bár főleg a nagyobb városokban sokan Orbán-ellenes népszavazásként tekintettek az önkormányzati választásra, az ellenzéknek sikerült azt a réteget is megszólítania, amelyik helyi problémákra várt választ a jelöltektől.
A Fidesz által uralt médiatér és a köztéri hirdetésekhez való hozzáférés szinte teljes ellehetetlenülése okán az ellenzék megértette, hogy két fő csatornája maradt, ahol elérheti a választóit: a közösségi média és a közvetlen jelenlét (utóbbi alatt a door-to-door kampánytól a kitelepüléseken át a telefonos megkeresésig terjedő eszköztárat értjük). Az egyik legmeglepőbb fejlemény, hogy a különböző ellenzéki pártok, jelöltek kampánycsapatai viszonylag hatékonyan összehangolták a munkájukat.
A Borkai-botrány konkrét hatása ha pontosan nem is mérhető, feltételezhető, hogy az ellenzék mellett 2019-ben megmozduló pluszszavazók egy részére ez is mobilizáló hatással volt. Ezeknek a Fidesztől távolodó szavazóknak integrálása kulcskérdés az ellenzék számára a további építkezés szempontjából.
A 14 budapesti kerületi ellenzéki győzelem kettősen megítélhető: egyrészt jelentős előretörés, főleg a korábbi állapothoz és a mérsékelt elvárásokhoz képest, másrészt már a 2018-as országgyűlési választási adatok azt mutatták, hogy az összes budapesti egyéni kerületben lényegesen több szavazatot gyűjtöttek a különböző ellenzéki jelöltek kormánypárti riválisuknál. Így aztán az sem lett volna teljesen irreális forgatókönyv, hogy szinte az összes kerületben az össz-ellenzéki jelölt győzedelmeskedik 2019-ben. Ehhez képest a Fidesz 9 ellenzéki polgármesterjelölt győzelmét meg tudta akadályozni.
A 10 megyei jogú városban szerzett ellenzéki polgármesteri cím is felülmúlta az előzetes várakozásokat. Ha viszont azt vesszük alapul, hogy már a 2018-as országgyűlési választáson a 23-ból 21 városban többen szavaztak ellenzéki jelöltekre, mint fideszesre, és most először volt szinte mindenhol össz-ellenzéki jelölt, a mérleg már nem is annyira kedvező az ellenzékre nézve. Mindez jelzi a jelöltek fontosságát (távolról sem minden megyei jogú városban sugározta magából az ellenzéki jelölt a győzni akarást), illetve azt is, hogy bár jelentős az átszavazási hajlandóság az ellenzéki szavazók körében, a különböző ellenzéki jelöltekre leadott szavazatok nagyon messze vannak attól, hogy automatikusan összeadhatók legyenek.
Bebizonyosodott, hogy az ellenzéki együttműködésnek nincs alternatívája, de önmagában a kooperáció még nem vezet sikerre. A 2022-es országgyűlési választás együttműködési stratégiájának kialakítása még várat magára, az önkormányzati választási modellből nem következik egyértelműen, hogy melyik utat érdemes választani. Ami biztos: az egyéni kerületekben egyetlen össz-ellenzéki jelöltnek van csak esélye a Fidesz kihívójaként megjelenni, míg a külön vs. közös lista vitájában mindkét megoldás mellett szólnak érvek.
Az önkormányzati választás rengeteg szinten zajlik, ezért jóval nagyobb a tere az együttműködésnek. Ezzel szemben egy országgyűlési választáson mindössze 106 egyéni mandátumon osztozkodhat az összes – együttműködésre hajlandó – párt. A 2022-es választásig hátralévő két és fél évben a konszenzusos egyéni jelöltek megtalálása és felépítése az ellenzék talán legfontosabb feladata.
Ennél is nehezebb a konszenzusos miniszterelnök-jelölt megtalálása, amiből a polgármester- és egyéniképviselő-jelöltekkel ellentétben csak egy lehet, és ami nem csak személyi kérdés, hanem a pártok közötti vezető szerepről is szól. A legtöbb akna itt van, nem a közös lista vs. koordinált indulás vitában.
Abból, hogy az ellenzéki választók sok helyen hajlandók voltak más párt polgármesterjelöltjére szavazni, még nem következik, hogy egy országgyűlési választáson egyetlen közös ellenzéki listában látnák a megoldást. Az esélyes, konszenzusos polgármesterjelöltek kiállítását nem kétséges, hogy díjazták a választók, de az EP-választáson az is látszott, hogy van igényük arra, hogy akár a pártokat meglepve is kifejezzék változó pártpreferenciájukat.
Elkerülhetetlen, hogy a 2019-ben megszerzett önkormányzati pozíciókat a pártok saját hálózatuk, népszerűségük építésére használják. Ez kódolja a rivalizálást a pártok között, de az már csak rajtuk múlik, hogy ez destruktívnak vagy konstruktívnak bizonyul.
Ahhoz, hogy a mai ellenzék a kormányváltás kapujába kerülhessen, a kormányzóképességükről kell elsősorban meggyőzni a rendkívül heterogén választóikat. Az ide vezető első nagy lépést már megtették azzal, hogy az önkormányzati választási eredmények összetörték a Fidesz legyőzhetetlenségének mítoszát. Rengeteg munka áll azonban az ellenzék előtt ahhoz, hogy tényleges kihívóként jelenhessen meg 2022-ben.
Ha a kistelepüléseken nem tud terjeszkedni az ellenzék, akkor az országgyűlési választókerületekben (ahol a legtöbb vidéki választókerületben a nagyvárosokhoz kistelepülések is tartoznak) kevés esélye lesz mandátumra váltani a városi erősödést. Nem sok jóval kecsegtet, hogy a 2022-es választás előtt, a lakosságmozgások következtében hozzá kell nyúlni a választókerületi térképhez, s mivel a Fidesznek továbbra is megvan a kétharmados parlamentii többsége, vélhetően azokat a kerülethatárokat is módosítani fogja, amelyeket a demográfiai változások miatt nem volna indokolt.
Bár az adatok mélyelemzése világossá teszi, hogy a Fidesz továbbra is rendkívül erős, az önkormányzati választáson tapasztalt ellenzéki térfoglalás talán legfontosabb hatása az a percepció, hogy megtört a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza. Ez az a társadalom-lélektani változás, amelyre az ellenzék a jövőben alapozhat.
A teljes tanulmány itt, az angol nyelvű összefoglaló pedig itt elérhető.
Megosztás
A Political Capital hírlevelére itt iratkozhat fel
A szélsőjobboldali szervezetek október 23-i budapesti akciói sokakat váratlanul értek, és több elhamarkodott magyarázat is napvilágot látott. A Political Capital...
Az önkormányzati választás egyértelműen ellenzéki áttörést hozott. Ennek legfontosabb elemei: a főpolgármesteri cím és a fővárosi közgyűlési többség megszerzése (a...
Az október 13-án esedékes önkormányzati választás legfőbb politikai tétje, hogy marad-e a magyar politikai rendszerben korlátja a Fidesz hatalmának. Mára...
