Minden adott ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin akár 2036-ig Oroszország elnöke legyen. Nem biztos, hogy így lesz, de ez jóformán csak azon múlik, hogy ő így akarja-e. A népszavazás alkotmányos gránittal köti a Krímet Oroszországhoz, és folytatódik a Szovjetunió tisztára mosása is.

Meglepetés nélküli eredménnyel ért véget az Oroszországi Föderáció történetének második alkotmányos népszavazása. A szavazatok teljes feldolgozottsága és 67 százalékos választási részvétel mellett a választók 77,9 százaléka szavazta meg azt a több mint 200 passzusból álló alkotmánymódosítási javaslatcsomagot, amelynek legfontosabb eleme, hogy az elnöki ciklusok az új alkotmánnyal gyakorlatilag „lenullázódnak”, vagyis a 2000 óta folyamatosan hatalmon lévő Vlagyimir Putyin akár további két elnöki ciklust kitöltve, 2036-ig maradhat államfő.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az eredetileg április 22-ére kitűzött voksolást Oroszországban mindezidáig példátlan körülmények között valósították meg: a koronavírus-járvány miatt nemcsak július 1-jén, hanem június 25-étől kezdve, különböző kihelyezett szabadtéri szavazópontokon, levélben, sőt, mobilalkalmazás segítségével lehetett szavazni. A vírus által jobban sújtott Moszkvában és Nyizsnyij Novgorodi Területen pedig interneten is voksolhatott mintegy 1,2 millió választópolgár.

A szavazás értelmében Oroszország alkotmányának 14 cikkelye módosul. Az eddig kitöltött államfői ciklusok lenullázódása mellett a főbb változások a következők:

• Két egymást követő ciklus helyett összesen két ciklusban, vagyis 12 évben maximalizálják a kitölthető államfői mandátumot.
• A Föderáció alkotmánya megerősített elsőbbséget élvez a nemzetközi joggal szemben.
• Az elnök önállóan is dönthet az orosz Legfelsőbb Bíróság tagjainak kinevezéséről és visszahívásáról, valamint a legfőbb ügyész személyéről.
• Megerősítették az idáig tanácsadói jogkörrel működő Államtanács szerepét az ország politikai struktúrájában.
• Alkotmányos keretek tiltják a Föderáció területeinek felosztását vagy területek átadását.
• Megerősödik az Állami Duma szerepe: mostantól a parlament alsóházának jóváhagyásától függ az új miniszterelnök és a főbb kormánytagok kinevezése.
• Megerősödik a Szövetségi Tanács mint nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó testület szerepe: mostantól a parlament felsőházának is beleszólása lesz a leendő védelmi miniszteri és egyéb nemzetbiztonsági pozícióra jelentkezők elfogadására.
• Alkotmányos keretek rögzítik a Szovjetunió második világháborúban játszott szerepének jelentőségét.
• A házasságot kizárólag egy férfi és egy nő kapcsolataként határozták meg, valamint az Alkotmány szövege mostantól rögzíti az „Istenbe vetett hit” fontosságát.

Bár a változások alapvetően belpolitikai vonatkozásúak, az alkotmánymódosítás Oroszország külpolitikája tekintetében is kiemelt jelentőséggel bír, különös tekintettel az Európai Unióval és az Ukrajnával való kapcsolatokra.

1. Manipulált választás megkérdőjelezhető eredményekkel.

A koronavírus-járvány miatt elhalasztott és átalakított népszavazást megelőző kampány során a Kreml számára a legnagyobb kihívást a magas, lehetőleg 55-60 százalék feletti választási részvétel biztosítása jelentette. E cél eléréséhez a putyini vezetés több alkalommal is olyan eszközökhöz folyamodott, amelyek megkérdőjelezték a kampány tisztaságát. Valamennyi állami felület és a kormányzati kontroll alatt lévő média a kormánypárt által támogatott referendumon való részvételt hirdette, az ellenzéki médiamegjelenéseket állami szervek akadályozták, állami dolgozók minimum ezreinek adták parancsba az online szavazást és az arról való visszajelzést (akár több alkalommal is), Moszkvában pénzjutalmat osztogattak a választáson résztvevőknek, számos magáncég dolgozóit központilag irányították a választáson való részvételre, több esetben felmerült a kényszerített vagy hamis választási regisztráció gyakorlata, egyes állami cégek esetében pedig az a fenyegetés is elhangzott, hogy aki nem vesz részt a szavazáson, elveszítheti a munkáját.

A megkérdőjelezhető mobilizációs technikák mellett az alkotmányos népszavazás összetettsége és az online szavazás jellege is problémásnak tekinthető. Ahogy azt a Golosz független választási megfigyelő csoport hangsúlyozta, a kiemelkedően nagy mennyiségű módosítási javaslat egészét nem feltétlenül támogatja minden szavazó, a több mint 200 passzus pedig nyilvánvalóan annak elfedésére szolgál, hogy a szavazás a putyini hatalom megszilárdításáról szól. Azzal pedig, hogy hét napra nyújtották ki a szavazást (illetve az internetes voksolásban résztvevők körét is kiszélesítették), a független választási megfigyelők rálátását is korlátozták.

Bár az orosz Központi Választási Bizottság (CIK) már röviddel a moszkvai urnazárást követően arról beszélt, hogy a voksolás érdemi csalás nélkül zajlott le, a 2012-es és 2018-as elnökválasztás, valamint az elmúlt időszakban lebonyolított parlamenti választások tapasztalata ezzel ellentétes képet mutat. Újságírói beszámolók szerint lényegében érdemi akadály nélkül lehetett duplán szavazni (online és személyesen), számos esetben pedig klasszikus hamis voksolásról adtak hírt. A választás tisztaságát, és így annak eredményét az is beárnyékolja, hogy míg Moszkvában a CIK adatai szerint közel kétharmaddal nyertek az offline igenek, addig az ellenzéki exit pollok a nem szavazatok enyhe többségét mutatták ki.

2. Az elnök támogatottsága bizonytalan mértékű, de a rendszert sikerült stabilizálni.

A koronavírus-járvány nagyfokú oroszországi elterjedése miatt a népszavazás időzítése nem kedvezett a Kremlnek. A gazdasági és a szociális következményeknek, valamint az elnök és a kormány elégtelennek tekintett intézkedéseinek köszönhetően Putyin támogatottsága – a független Levada Központ adatai szerint – májusban történelmi mélypontra süllyedt (igaz, még így is 59 százalékon állt, amit júniusban 60 százalékra korrigált).

Putyin támogatottsága – forrás: Levada Központ

A népszavazás kilátásai sem tűntek lefutottnak. A Levada kutatói egy hónappal ezelőtt 45 és 66 százalék közötti részvételt vártak, a putyini reformok támogatottságát pedig 44 százalékra tették. Júniusra már 75%-ra nőtt a részvételi hajlandóság, a javaslatcsomag támogatottságát pedig 52 százalékra becsülték. Még ez utóbbi is jelentősen eltér a hivatalos végeredménytől, amiből leginkább arra következtethetünk, hogy Putyin támogatottsága aligha akkora, mint amit a népszavazás eredménye mutat.

Függetlenül attól, hogy milyen eszközökkel érték el, a magas választási részvétel legitimációt és a stabil többség látszatát biztosítja az elnöknek minden olyan politikai lépéshez, amelyre a továbbiakban készül. Érezhető azonban, hogy ez a támogatottság nem olyan elsöprő, mint az ún. krími többség idején, amelyet a félsziget annektálást követően rövid ideig tudhatott magáénak az államfő.

3. Putyin haláláig elnök lehet, de ez nem biztos, hogy így lesz.

Miközben a Kreml, a szavazást propagáló állami intézmények, a kormányzó Egységes Oroszország párt és a kormányzati kontroll alatt álló média a választási kampány során mindent megtett azért, hogy a részvételt egyfajta hazafias kötelezettségként és a szociális körülményeket javító intézkedéscsomagként állítsa be, kevés orosz számára lehetett kérdés, hogy annak valódi célja Putyin hatalmának és az általa kiépített politikai-gazdasági rendszernek a megszilárdítása, amelyet az is megmutatott, hogy jogi értelemben nem volt szükség a referendumra.  „Most dolgoznunk kell, nem utódokat keresni. (…) Ha ez [a módosítás] nem történik meg, akkor úgy két éven belül a kormányzati munka normál ritmusát a lehetséges utódok keresése váltja fel” – foglalta össze Putyin, hogy miről is szól igazából a referendum: a kormányzó politikai és gazdasági elitek feletti hatalmának megerősítéséről.

A hivatalos adatok szerint kiemelkedőnek tűnő támogatottságot biztosító referendum segítségével ezt a célt sikerült elérnie. Putyin minden valószínűség szerint a 2024-es választáson elindul majd. 2030-ban pedig újrázhat, de egyáltalán nem biztos, hogy ezt meg is fogja tenni. Egy esetleges ötödik vagy hatodik ciklust éppúgy befolyásolhat a jelenleg 67 éves államfő kora és egészségi állapota, mint a szociális alapú társadalmi elégedetlenség megerősödése vagy a demokratizáció mellett elkötelezett tábor esetleges erősödése. Az utóbbi két szempont miatt továbbra is reális forgatókönyv, hogy Putyin 2024-ben vagy 2030-ban tesz egy látszólagos lépést hátra, hogy minél távolabb kerüljön az elnöknél hagyományosan népszerűtlenebb Állami Dumától és kormánytól. Ennek megfelelően továbbra is számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy Putyin a most már alkotmányosan is megerősített Államtanácsban folytatja kvázi első vagy örökös elnökként egy új államfő mellett, amelynek a módosítással a bel- és külpolitikai folyamatokra is ráhatása lehet.

Jelen állás szerint kevésbé elképzelhető, ugyanakkor szintén lehetséges forgatókönyv, hogy Putyin a gyengébb beágyazottsággal bíró Államtanács helyett egy már meglévő intézményben, mégpedig a Szövetségi Tanácsban tölti ki politikai karrierjének utolsó részét. Az alkotmánymódosításoknak köszönhetően a Szövetségi Tanács nemcsak megerősített védelempolitikai pozícióval bír, hanem az elnök az eddigi 17 helyett 30 szenátort delegálhat az orosz régiók képviselőit tömörítő testületbe, köztük hetet élethossziglani mandátummal. (Rövid távon a referendum legvalószínűbb következménye, hogy a putyini politikai elit jelenleg aktív szereplőit ide „menti át” az elnök.)

A fentieket figyelembe véve valószínűsíthető, hogy a mintegy 200 módosító ellenére a szavazás valójában arra vonatkozott, hogy személyre szabják a Föderáció alkotmányát: az eredmény lehetőséget teremt arra, hogy Putyin úgy alakítsa elnökségének következő szakaszát, ahogy akarja: míg egyes módosítások nyitva hagyják az Állami Duma és a Szövetségi Tanács jövőbeli szerepének megerősítését, addig más változtatások pont az elnöki hatalmat erősítik meg.

4. Az új rendszer még inkább szembehelyezkedik a Nyugattal.

A nyugati közösséggel való kapcsolatokat az alkotmánymódosítás négy pontja is erőteljesen meghatározza: a megerősített szovjet emlékezetpolitika, a területi integritás fogalmának kiszélesítése, a nemzetközi szerződések másodlagossága, valamint az azonos neműek jogainak korlátozása.

A szexuális kisebbségek jogainak alkotmányos korlátozása a választási kampány egyik legfontosabb eleme volt, amelynek módszereit nyugati liberális körökben több esetben is kritizálták. Európai, elsősorban közép-kelet-európai szemszögből nézve legalább ekkora nemtetszést váltott ki az alkotmány azon módosítója, amely a „történelmi igazság megvédésével” próbálja igazolni az orosz vezetés revizionista emlékezetpolitikáját, vagyis azt, hogy a Kreml tisztára mosná a Szovjetunió szerepét a második világháború kezdeti időszakában, és eljelentéktelenítse a hírhedt Molotov-Ribbentrop paktum történelmi jelentőségét.

A Kreml szempontjából valamelyest gyakorlatibb megfontolás vezetett az orosz alkotmány primátusának a nemzetközi joggal való megerősítéséhez. Egyrészt Oroszország több alkalommal is azzal fenyegetett, hogy kilép az Emberi Jogok Európai Egyezményéből, illetve, hogy megszünteti együttműködését az Emberi Jogok Európai Bíróságával. Másrészt pedig Oroszország ezzel a Nemzetközi Bíróság testületeinek is üzent, ahol Kijev az elmúlt hat évben számos keresetet nyújtott be Moszkva ellen, köztük a krími ukrán állami vagyon elkobzása, a Gazprom és a Rosznyefty piaci gyakorlatainak szabálytalansága, valamint a Kercsi-incidens kapcsán, melyek közül többet meg is nyert. Tekintettel arra, hogy az alkotmány a módosítások előtt is prioritást élvezett a nemzetközi egyezményekkel szemben, a mostani lépés inkább szimbolikus, ugyanakkor jelzésértékű az emberi jogok oroszországi alakulása, valamint az ukrán-orosz kapcsolatok jövője számára.

Az orosz-európai kapcsolatokat tekintve a legfontosabb alkotmányos változtatás azonban az a passzus, melynek értelmében a mindenkori orosz vezetés köteles biztosítani Oroszország területi integritását oly módon, hogy nem hoz döntést az ország egyes területeiről való lemondásról vagy a szeparatista kezdeményezések esetleges támogatásáról. Nincs nevesítve, de a Kreml ezzel a passzussal kétségkívül Ukrajnának üzent, bebetonozva azt, hogy a putyini politikai vezetés semmilyen körülmények között nem mond le a 2014 február-márciusában megszállt Krím-félszigetről.

Istrate Dominik

A kiemelt kép forrása: memepedia.ru