Mivel számos félrevezető állítás jelenik meg a hazai közbeszédben az Oroszország elleni uniós szankciókkal kapcsolatban, érdemes néhány tényt rögzíteni.

1. A szankciók csökkentik az orosz hadsereg harcképességét. Az, hogy az orosz invázió sikere messze elmarad a várakozásoktól, részben a szankciók sikerét is mutatja. Nyugati alkatrészek és technológia nélkül az orosz hadiipari vállalatok képtelenek modern haditechnikai eszközöket – harckocsikat, precíziós fegyvereket, vadászrepülőket – gyártani és javítani. Így a katonai parádékon bemutatott csodafegyverek helyett az orosz haderő a valóságban kénytelen 30-40 éves eszközöket a frontra küldeni, ami jelentősen aláássa az orosz haderő támadó potenciálját Ukrajnában. Ennek bizonyítéka az iráni haditechnika importálása és használata, vagy az észak-koreai fegyverbeszerzési szándék. A technológiai tilalom emellett megnehezíti a polgári gépgyártást, valamint az energetikai szektor és a modern infrastruktúra fenntartását Oroszország legtávolabbi pontjain is.
2. A szankciók nehezítik Oroszország erőforrásokhoz való hozzáférését. Minden ellenkező állítással szemben a szankciók nem a háború azonnali megállítására szolgálnak, hanem elsősorban Oroszország Ukrajna, illetve Európa ellen fordítható erőforrásainak csökkentésére. Mivel Oroszország indította a háborút, és nincs szándékában befejezni, értelmetlen a szankciókat a békével ellentétes irányú lépéseknek beállítani. A szankciók célja, hogy a Putyin-rendszer által elkövetett katonai agresszió ne maradjon válasz nélkül, illetve, hogy Oroszországban a háború hosszú távú finanszírozása és személyi, technológiai, valamint anyagi feltételei nehezedjenek. Ez fontos ahhoz, hogy csökkenjen annak esélye, hogy a háborút Oroszország más országokra is kiterjessze. Ezért az Egyesült Államok, az Európai Unió és a G7 államok eddigi szankciós csomagjai az Oroszország bevételi forrásait szolgáló egyes nyersanyagok importjának, érzékeny technológiák exportjának tilalmára, a nemzetközi pénzügyi rendszerből való kizárásra, a katonai agressziót támogató tisztségviselők, katonai vezetők és oligarchák mozgásának és vagyonának befagyasztására vonatkoztak.
3. A háború és a szankciók csökkentik Oroszország nemzetközi befolyását. Oroszország nyugati és globális politikai, gazdasági és katonai befolyása nagymértékben csökken, ami a Kremlt megfosztja nagyhatalmi státuszától, és atomarzenálja ellenére középhatalommá degradálja. Oroszország még sosem volt ilyen elszigetelt, amit jól mutatnak az ENSZ Közgyűlésben tartott szavazás: október 12-én 143 ország ítélte el Oroszországot amiatt, hogy illegálisan megpróbálja Ukrajna egyes területeit bekebelezni, és tagadta meg, hogy e területeket Oroszország részének tekintsék. Mindössze négy ország támogatta Oroszországot: Észak-Korea, Belarusz, Nikaragua és Szíria. Oroszországot még a BRICs országokból is érte kritika, valamint sem Kína, sem India sem támogatja katonai agresszióját politikailag, meghatározó pénzügyi vagy technológiai segítséggel. Sőt, Oroszország befolyása az általa uralt posztszovjet térségben és a FÁK közösségben is csökkent, melynek több tagja (pl. Kazahsztán, Tadzsikisztán) igyekeznek Moszkvától egyes kérdésekben elhatárolódni, a komolyabb politikai befolyását elutasítani vagy éppen megtagadni a „szakadár régiók”, illetve a „bekebelezett területek” elismerését. A szankciók aláaknázták az orosz dezinformációs gépezet hatékonyságát is: az orosz állam által finanszírozott, információs háború frontvonalában tevékenykedő RT és Szputnyik ma nem jut el az európai állampolgárokhoz.
4. A szankciók egyértelműen jobban fájnak Oroszországnak, mint az Európai Uniónak. Az Európai Uniónak az IMF októberi előrejelzése szerint 2022-ben várhatóan 3,2%-kal fog növekedni a GDP-je, ez jövőre 0,7%-ra lassul, de a pozitív tartományban marad. Ezzel szemben az orosz gazdaság idén 3,4, jövőre 2,3%-kal esik vissza. A technológiai szankciók jelentősen megnehezítik több gazdasági kulcságazat (például járműgyártás) működését. Oroszország arany- és devizatartaléka szeptember végéig csaknem 89,8 milliárd dollárral zuhant a tavalyi év vége óta.

+1 Az európai gázhiány NEM az uniós szankciós politika következménye. A kormányzati kommunikációval ellentétben, az uniós energetikai szankció – a részleges olajembargó – még nem lépett életbe, a földgáz behozatala pedig nincs korlátozás alatt. Oroszország még 2021 őszén, vélhetően már a háborúra készülve, elkezdte csökkenteni az Európába irányuló gázszállításokat, mesterségesen emelve a Covid-válság után akkor már emelkedő energiaárakat. Az invázió kezdete óta pedig a Kreml egyértelműen fegyverként használja az energiát, megszegve a szerződéses kötelezettségeit annak érdekében, hogy megtörje az EU egységét. Mivel az uniós szankciók és a gázszállítások csökkentése között nincs közvetlen összefüggés, ezért a szankciók feloldása nem oldaná meg az európai energiahelyzetet. A szankciós csomagok elfogadása és a gáz ára között sem fedezhető fel semmiféle összefüggés: mára az európai gáztőzsdén közel 65 százalékkal csökkent a gáz ára az augusztusi 342 eurós csúcshoz képest, nem lehet tehát „szankciós felárról” beszélni.

81%

Év végéig még

23 491 573 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Abban segítünk, hogy a hírek és álhírek özönében is tisztán lásd a lényeget. Támogass minket! https://www.politicalcapital.hu/tamogatas.php