Március 11-én a Political Capital, a Common Sense Society és a Friedrich Ebert Alapítvány közös konferenciát rendezett, Keleti fordulat, vagy új egyensúly? címmel. Külpolitikai sorozatunkat a rendezvényhez készült tanulmányunk rövid kivonatának közlésével folytatjuk.
Ha az elmúlt évek magyar külpolitikáját valóban kizárólag érdekalapon, azaz a számok tükrében szemléljük, akkor a kormány szerint sikeresen befejeződött keleti nyitás eredményei legfeljebb csak a diplomáciai találkozók számában látszanak, gazdasági értelembeninkább kudarcról beszélhetünk.
A sikertelenség okai egyaránt köthetők Magyarország geopolitikai helyzetének félreértéséhez, illetve a nagy célországok, mint Oroszország és Kína gazdasági állapotának hibás túlértékeléséhez.
(Hóvári János, korábbi ankarai nagykövet, korábbi globális ügyekért felelős helyettes államtitkár; Íjgyártó István, korábbi moszkvai nagykövet, kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár, Külgazdasági és Külügyminisztérium; Pandur József, korábbi szarajevói nagykövet; Zgut Edit, újságíró, Heti Válasz)
Alapvetően félreértette például a magyar külpolitika az Oroszországgal kapcsolatban létező mozgásterét. Ahogy a legutóbbi budapesti Putyin-látogatás is mutatta, Magyarország elsősorban politikai, illetve energiapolitikai okokból fontos Oroszországnak, a szankciók miatt is megroggyanó orosz gazdaság pedig nyilvánvalóan nem is nyújthat valódi támaszt a magyar gazdaság számára. A „keleti nyitás” keretében a legnagyobb vitát kiváltó orosz-magyar kapcsolat tehát partikuláris üzleti/politikai érdekeket ugyan jól szolgálhat a kormány körüli gazdasági csoportok számára, azonban ez összességében Magyarország komoly egyoldalú energia-kiszolgáltatottságához vezet, ami a – kormány által sokat emlegetett, de soha nem definiált – nemzeti érdeket semmiféle értelemben nem szolgálja.
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország „hintapolitikája” a külügyek terén egyre kevésbé járható út. Az elmúlt évek „szabadságharcai” után úgy tűnik, épp a magyar kormány korábbi manőverezési képessége, nemzetközi mozgástere fogyott el.
(Schiffer András, országgyűlési képviselő, társelnök, LMP; Szapáry György, korábbi washingtoni nagykövet; Szelényi Zsuzsanna, országgyűlési képviselő, Együtt; Joshua Dill, Pannonius Fellow, Common Sense Society)
Ebben a külpolitikai környezetben az egyik legfőbb következő kihívásnak a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP-ről), azaz közkeletűbb nevén az USA és az EU között kötendő szabadkereskedelmi egyezményről szóló vita tűnik.
Tanulmányunkban ezért nem pusztán a külpolitikai kérdések körüli társadalmi véleményeket és az utóbbi évek magyar külpolitikájával kapcsolatos vitákat foglaltuk össze, hanem az USA és az EU között kötendő szabadkereskedelmi egyezménnyel összefüggő főbb tudnivalókat is.
A teljes szöveg elérhető ide kattintva.
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével, vagy az orosz dezinformációval...
