Tényleg kell hallelujázni, ha a déli nyitás egyik első sikereként 100 ezer bábolnai naposcsibe és mintegy 30 ezer keltető tojás szállításáról szóló megállapodás köttetett, vagy ha megnyílt a mexikóvárosi kereskedőház, amely már nyélbe is ütötte az első exportüzletet és 15 ezer dollárért adott el magyar borokat? Vendégszerzőnk, BOKOR BALÁZS, diplomata, a 2013-as Budapest Afrika Fórum főkoordinátora úgy véli, hogy nem. Szerinte ugyanis számos ilyen, vagy nagyobb volumenű üzlet kötetett már korábban is, így a kormány által meghirdetett déli nyitás beharangozó sikerei egyszerűen kommunikációs fogásnak tekinthetők.

2014 nyarától a Külgazdasági és Külügyminisztériumban kettévált az addig Afrikai és Közel-keleti Főosztály néven ismert szervezeti egység, és egy Közel-Kelet és Észak-Afrika, valamint egy Afrika Főosztály lett belőle. Ez utóbbi a „szubszaharai” Afrikával foglalkozik. 2015 márciusában pedig miniszteri szinten meghirdetésre került a „déli nyitás”, amely Afrika (és Latin-Amerika) felé irányul. Feltalálták a spanyolviaszt? Aligha.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A régebbi múlt tényei még mindig ismertek

Az 1980-as évek derekáig önállóan működött már egy afrikai főosztály a Külügyminisztériumban. Aki ott volt már akkor is, az tudja, hogy 8. Területi Főosztálynak hívták. Volt Afrika-politikánk. Magyar nagykövetséget tartottunk fenn Etiópiában, Guineában, Tanzániában, Angolában, Mozambikban, Kenyában, Szudánban, Kongóban, Nigériában, Zimbabwe-ban, Ghánában. Jelenleg csak Pretoriában, Abujában és Nairobiban vagyunk fizikailag jelen. Az „afrikai gyereket” a rendszerváltás környékén a vízzel együtt kiöntöttük…

A hatvanas évektől a rendszerváltásig sok ezer afrikai diák tanult országszerte, elsősorban műszaki, mezőgazdasági, orvosi karokon. Igaz, egyfajta ideológiai kötődés alapján kaptak annak idején ösztöndíjat, de mégiscsak Magyarország „nagykövetei” lettek azok, akik tanulmányaik végeztével hazamentek. Döntő többségük pozitív élményeket szerzett legfogékonyabb fiatal évei alatt nálunk. Sokan komoly, vezető beosztásban dolgoznak ma is. Ha pl. Dél-Szudánba megyünk, akkor a parlament felsőházának elnöki székében a magyarul jól beszélő Joseph Bol Chan-t találjuk. Ghánában a Szegeden született Hanna Tetteh külügyminiszter asszony mellett olajipari miniszterhelyettesként Ben Dagadut tisztelhetjük. Fatima Hajaig, a dél-afrikai nemzetgyűlés egyik vezetője és az angolai főügyész helyettese is Budapesten tanult. És még sokan mások… Talán tényleg megérte ösztöndíjakat adni?

Nagyon fontos momentum, hogy Magyarországnak nincs történelmi gyökerű kapcsolatrendszere Afrikában, és ezzel együtt járó politikai felelőssége sem. Sőt, számos ország esetében állandóan visszatérő köszönetet és elismerést hallhatunk saját nemzeti felszabadító mozgalmaik évtizedekkel ezelőtti magyar támogatásáért. Ki kell használni ezt addig, amíg lehet.

Gazdaságilag, üzletileg és a know how tekintetében is pozitív emlékekkel tekintenek ránk. A hagyományosan magyar márkák közül szinte már csak a GE Tungsram izzói, fénycsövei találhatók meg a térségben. Nincs már Globus konzerv, Ikarus autóbusz, Elzett zár, Lampart tűzhely vagy „aranyfácános” paradicsomkonzerv. Épült magyar híd, magyar kórház, magyar stadion az afrikai kontinens területén, Mauritius szigetén az első komoly autóutat is magyarok építették. Az irántunk való nosztalgia megmaradt.

A közelmúltban is sok minden történt

A Martonyi-vezette külügyi tárcánál számos, valós helyismerettel, sokszor bizonyított szakmai tudással, helyi kapcsolati tőkével rendelkező szakember/diplomata dolgozott a 2011-ben meghirdetett un. „globális nyitás” megvalósításán. Az akkori Külügyminisztérium olvasatában ez a kifejezés azt a szándékot demonstrálta, hogy Magyarország erősen meglévő euro-atlanti integrációjának, orientáltságának megtartásával együtt intenzívvé tegye az euro-atlanti térségen kívüli országokkal meglévő kapcsolatokat, ami nemcsak a politikai, hanem hangsúlyosan a gazdasági életre is vonatkozik. Számtalan miniszteri, államtitkári vagy globális ügyekért felelős helyettes államtitkári nyilatkozat tartalmazta egyértelműen, hogy Magyarország globális nyitásról szóló politikája kiterjed Afrikára is.

Szóval, Afrika irányába már megnyitottuk a kapukat néhány éve? Igen! 2012-ben gyorsult fel a folyamat a civil szervezetek, a vállalatok érdeklődésének növekedése, az EU Afrika politikájának hangsúlyossá válása és a jól felfogott magyar érdekek felismerése alapján. 2013-ban széleskörű magyar (kormányzati, vállalati civil szervezeti, tudományos) és nemzetközi (Afrikai Unió, számos afrikai ország) szakmai elismerés övezte a Budapest Afrika Fórumot. A jelentős nemzetközi, elsősorban afrikai részvétellel lezajlott Fórum egyfelől lezárta a komoly előkészítő munkát az Afrika felé történő nyitásra, másfelől Afrika új magyar megközelítésének első markáns állomása volt.

A 2013-as Budapest Afrika Fórum (Fotó: Véssey Endre)

A külső hatások is régóta érezhetőek

Nemrég Szijjártó Péter hangzatos nyilatkozatot tett, üdvözölve az uniós külügyminiszterek brüsszeli tanácskozásának álláspontját, miszerint mind politikai, mind gazdasági szempontból stratégiai fontosságú az Európai Unió együttműködése Afrikával. „A magyar kormány déli nyitás politikájáról meghozott döntésének helyességét igazolja” ez – olvashattuk. Ezúttal – a KKM szerint – sikerült elkerülni azt a hibát, amely korábban a keleti nyitást megelőző időszakban jellemző volt, hogy nem kapcsolódtunk be egy globális gazdasági verseny keleti aspektusába.

Ebben az ügyben is a magyar kormány „mintaadó” példáját követnék az Európai Unióban? Nem. Az EU nem ma találta ki az afrikai irányt. 2004-es EU-csatlakozásunk után három évvel már magunk is elválaszthatatlan részesei lettünk a Közös Afrika-EU Stratégiának (JAES), ami új, előretekintő víziója volt az európai-afrikai kapcsolatok jövőjének, és mindent átölelő módon próbálta létrehozni az egyenlők partnerségét a közös problémák közös megoldási igénye mentén.2014. április 2-3-án pedig Magyarország is aktívan részt vett Brüsszelben, a 4. EU-Afrika Csúcsértekezleten, amely hitet tett – „Befektetés az emberekbe, a jólétbe és a békébe” címszó alatt – az európai-afrikai együttműködés még intenzívebb fejlesztése mellett. Az európai elkötelezettség Afrika iránt tehát egyáltalán nem új! Ha úgy érezzük, hogy most csatlakozunk csak hozzá, és ezzel nem késünk el, akkor tévedünk. Mi már régóta automatikusan részesei vagyunk ennek a folyamatnak. Ha csak a most bejelentett déli nyitásunkkal indulnánk be, akkor már el is késtünk volna. De, ezt minimum a globális nyitással már megtettük. Az más kérdés, hogy mennyit és mit tudtunk kihasználni eddig az EU-tagságból, illetve az EU Afrika-politikájából fakadó lehetőségeinkből. Magyarország EU-tagsága automatikusan kötelezettségekkel is jár. Bruttó nemzeti jövedelmünk 0,11 %-át, 30 milliárd forintot fizetünk be az EU fejlesztési alapjába, amiből mintegy 4-5 milliárd forint jut az afrikai és a karibi térségbe. Nos, az rendben is van, ha a jövőben tényleg szeretnénk a fejlesztési projektekből is részesülni, ha támogatni kívánjuk a magyar vállalkozásokat ebben a vonatkozásban.

Afrika tényleg figyelemreméltó

2001 óta az afrikai kontinens átlagosan évi 5 százalékos gazdasági növekedést produkált. A Nemzetközi Valutaalap januárban 4,9 százalékos GDP-növekedést prognosztizált, ami ugyan jóval alacsonyabb, mint az októberi 5,7 százalékos előrejelzés, de ebben nagy szerepet játszik az, hogy a legnagyobb gazdaságok között megtalálható Angola és Nigéria, amelyek jelentős olajexportőrök, így megsínylik az alacsony olajárat. Ez a kontinens adja a világ leggyorsabban fejlődő népességét. 2050-re megduplázódik Afrika jelenleg egymilliárdos lakossága. Afrika a világkereskedelemből 2%-al részesedik, ám 2050-re ez várhatóan 14%-ra nő. Már ma is 600 millió mobil telefonkészülék üzemel Afrikában. Afrika lakosságának 65%-a 35 évesnél fiatalabb. Évente tízmillió fiatal jelenik meg a munkaerőpiacon. A világ aranytartalékának 22%-a, gyémánttartalékának 52%-a, olajtartalékának 7,8%-a Afrikában van. A kontinens kb.6%-át művelik meg, és ez foglalkoztatja a kereső lakosság több mint felét. Lakóinak fele kevesebb, mint napi egy dollárból él. Afrikában van a Föld vízenergia-készletének 25%-a, de a vízerőművekmegépítése, működtetése még a jövő feladata közé tartozik

Lehet-e a déli nyitás lózungja tényleg eredményes?

Legelőször is fölösleges álmokat hajkurászni. Tudjunk a kihívásokról, a problémákról, a konfliktusokról, az eltérő üzleti mentalitásról. Ezt nem lehet elhallgatni! Afrikában egyelőre csak remény az egymilliárd dolláros magyar export: 2014-ben a kontinens szubszaharai felének 47 országába irányuló magyar export a KSH adatai szerint 700 millió dollár közelében volt. Ez persze valóban növelhető, ha nem is jelentősen. Magyarországnak nem kell foglalkoznia azzal, hogy behozza lemaradását a többi uniós tagállamhoz képest. Egyébként nincs ilyen verseny, de nem is lehet összehasonlítani Magyarországot olyan EU-tagokkal, amelyek esetében az Afrikával folytatott kereskedelem hagyományos, volt gyarmati, kulturális kapcsolatokon alapul.

A magyar kis- és középvállalkozások (kkv) alapvetően helyismeret- és információhiány miatt alig vannak jelen a kontinensen. A hazai vállalkozói hozzáállást még mindig eseti, egyedi és elszigetelt próbálkozások jellemzik. Állami támogatás, intézményes segítség alapvető számukra. Ezért nagyon fontos lenne a sikerként megénekelt kereskedőház-rendszer tényleges működtetése. Nem lehet Patyomkin-házakat fenntartani, amelyeknek nincs tényleges elérhetősége, és a kiszervezés alapján az üzemeltetési jogot megkapott magánvállalkozások valójában csak a saját érdekeiket képviselik, még egy internetes honlapjuk sincs.

Természetesen egy kormány csak az üzleti kapcsolatok megkötésének keretrendszerét, feltételeit tudja megteremteni. A sikerhez a gazdasági szereplők sem ülhetnek ölbe tett kézzel. Az államnak generálnia kell a kormányzat, a vállalatok, a civil szervezetek és a tudomány egymás mellé állását, egymás segítségét. A kormányzati kommunikációs önigazolási kényszer nem söpörhet el minden más szempontot, a sikert bemutató események mellett az utógondozásra, a follow up-ra is figyelmet kell fordítani. Ne járassuk le magunkat azzal, hogy egyébként korábban meg sem említett volumenű üzletet úgy állítunk be, mintha valami fantasztikus megállapodás köttetett volna.

Erőteljes lobbitevékenységet kell folytatni a magyar kkv-k érdekében a nemzetközi szervezetek és külföldi befektetési bankok, ügynökségek finanszírozta fejlesztési projektekbe való bekapcsolódás céljából. Tudjuk, hogy adni is kell valamit, hogy kapjunk. Ezért a bruttó nemzeti jövedelem szükséges százalékának befizetése mellett helyes, hogy már csatlakoztunk az EU–Afrika Infrastruktúra Alaphoz, és az International Financial Corporation afrikai bankokat támogató alapjába is tettünk be pénzt. Persze, így is tudnunk kell, hogy a nagy fejlesztési tortából csak kis szelet juthat nekünk. Nem baj ez, hiszen a magyar érdekek pozicionálásához mi is csak 3 millió euróval járulunk hozzá az Európai Bizottság és kilenc uniós tagállam által 2007-ben létrehozott, 800 millió eurós EU-Afrika pénzügyi alapjához.

Komoly munka nem tűr kapkodást. Megérdemli, hogy odafigyeljünk arra, amit teszünk. Az afrikai térség hozzáértést igényel az eltérő mentalitás, eltérő szokások és eltérő stílusok miatt. Miért nem jó az, ha a térséghez értő szakembereket felhasználjuk, bevonjuk őket abba a tevékenységbe, amitől méltán várunk eredményeket. Kezdők, helyi tapasztalattal nem rendelkezők nem segítik, hanem hátráltatják a folyamatokat, még ha operatívak is. Meg kell nézni az afrikai küzdőtéren már eredményeket elért kisebb EU-tagországok vonatkozó gyakorlatát.

Mobilizáljuk a hálózatunkat. Keressük meg a kapcsolatokat a magyarországi egyetemeken végzettekkel és a Magyarországra szimpátiával tekintő politikai, gazdasági, üzleti, kulturális tényezőkkel. Ők, és persze a magyarországi afrikai diaszpóra is segítségünkre lehet a kapcsolatépítésben és konkrét lehetőségek felkutatásában, lebonyolításában. Ne felejtsük el persze azt az alapvetően fontos kívánalmat, hogy a Magyarországra beutazni kívánó afrikai üzletembereknek, barátoknak vízum kell. És, pontosan tudjuk, hogy a jelenlegi gyakorlat rengeteg problémát okoz. Számtalan esetben nem tudtak beutazni hozzánk gyors és fontos üzleti ügyben afrikai partnereink. A minimális számú magyar nagykövetség – ezért az új képviseletek nyitása pozitív jel – fizikailag nem tud ennek a feladatnak átfogóan eleget tenni. Jó lenne már bátrabbnak lenni és követni az EU más tagországainak gyakorlatát, amely a szabályokat figyelembe veszi, de a saját nemzeti érdeknek megfelelő rugalmasságot képes érvényesíteni.

És tanulmányozni kell azt is, hogy a kkv-k miként kaphatnak nagyobb kormányzati pénzügyi támogatást és garanciát, mennyiben lehet új módszereket találni a kormányzat és a vállalatok közös kockázatvállalásának növelésére – hiszen a projektek korai tervezési szakaszában a cégek az afrikai terepen nagyon félnek kizárólagos kockázatot vállalni –, valamint azt, hogy milyen módon lehet erősíteni azt a gyakorlatot, miszerint az egyszerű árueladás helyett inkább „csomagmegoldásokat” ajánljunk. Ehhez kell a kormányzati támogatású összefogás a magyar szereplők között vagy a többlábú együttműködés (pl. más EU-tagország vállalataival közösen).

Most érezhető a különböző magyar szereplők figyelmének növekedése Afrika iránt. A „globális nyitás” emlékeztetőjeként megjelent „déli nyitás” eredménye a „fekete kontinensen” tehát nem a KKM folyamatosan adagolt, „sok kicsi sokra megy alapú” győzelmi jelentéseitől függ, hanem attól, hogy a kkv-k, a civil szervezetek valóban érzik-e majd a figyelmet, a támogatást, az egyes lépéseket követő tényleges utókezelést. És persze legyünk reálisak!

Bokor Balázs

A szerző diplomata, többszörös nagykövet, a 2013-as Budapest Afrika Fórum főkoordinátora, 2014 nyaráig a KÜM Afrikai és Közel-keleti Főosztályának helyettes vezetője. A cikkben leírtak saját személyes véleményét tükrözik.