A Political Capital blogján politikai döntéshozók és neves szakértők részvételével vitasorozatot indít az USA-EU szabadkereskedelmi egyezményről (TTIP), amelynek első szerzője TAKÁCS SZABOLCS, európai uniós ügyekért felelős államtitkár. Szerinte egy megfelelő tartalmú egyezmény pozitív hatással lehet az EU, a régiónk és Magyarország gazdaságára, amelynek elérése feltételezi ugyanakkor a nemzeti érdekek következetes, kőkemény érvényesítését. Nincs okunk defetista magatartásra – húzta alá az államtitkár.
Az európai sajtó és közvélemény még sosem foglalkozott olyan széles körben és intenzitással nemzetközi kereskedelmi tárgyalással, mint ami az EU és az USA közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség – elterjedt rövidítésével: TTIP – névvel folyó szabadkereskedelmi tárgyalások kapcsán tapasztalható. A közbeszédet sokszor sztereotípiák, eltúlzott várakozások vagy félelmek uralják, ráadásul a heves Európán belüli viták kereszttüzében sokszor háttérbe szorulnak a tények.
Először is érdemes a TTIP tárgyalások kontextusát áttekinteni. Az EU-USA szabadkereskedelem ötlete nem új, először az 1990-es évek első felében bukkant fel a felek közötti megbeszéléseken. Akkor ez a szándék a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrejötte, az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény (NAFTA) megkötése és az EU kibővülése (Ausztria, Finnország, Svédország) miatt elhalt. Később a WTO keretében 2001-ben elindított multilaterális kereskedelem-liberalizációs tárgyalások (Doha Forduló) és az EU 2004-es újabb kibővülése tette zárójelbe a transzatlanti szabadkereskedelem gondolatát.
A transzatlanti együttműködés gazdasági szempontból a világ legjelentősebb kapcsolatrendszerét jelenti, az EU és az USA a világ GDP-jének csaknem felét adja. A felek közti áru- és szolgáltatáskereskedelem éves értéke pedig megközelíti az 1000 milliárd USD-t, ami a világkereskedelem 30 százalékának felel meg. Ez a részesedés azonban folyamatosan csökken. Az elmúlt két évtized a nagy feltörekvő gazdaságok, különösen Kína látványos világgazdasági térnyerését hozta. Az EU és az USA számára is alapvető kérdés, hogy 10-15 éves távlatban hol állnak majd a globális gazdasági versenyben, hogyan, milyen eszközökkel erősíthető meg pozíciójuk.
A nemzetközi versenyképességi kihívásra adandó válasz fontos eleme az áruk és szolgáltatások külpiaci értékesítési feltételeinek javítása. A WTO Doha Forduló tárgyalásai megrekedtek, attól a fejlett országok gazdaságainak külső ösztönzést adó eredmény nem várható. Az EU és az USA figyelme emiatt is (és különösen a 2008-as gazdasági válság óta) a kétoldalú, vagy regionális szabadkereskedelmi tárgyalások (FTA) felé fordult. Ezek sorából kiemelést érdemel Dél-Korea, amellyel az EU és az USA is tárgyalásokat kezdett 2007-ben. (Az EU 2010-ben, az USA 2012-ben jutott el a sikeres lezárásig.) Az EU 2009-ben Kanadával indított FTA tárgyalásokat, az USA pedig 2010-ben kezdte meg a Csendes-óceáni Partnerség nevet viselő, tizenkét országot tömörítő regionális FTA tárgyalásait.
Ezen előzmények után, a 2011. évi EU-USA csúcsértekezleten jutottak egyetértésre a felek arról, hogy magas szintű munkacsoportot hoznak létre a transzatlanti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzésének kívánatos módjáról és tartalmáról. A munkacsoport jelentése egy széleskörű, ambiciózus egyezmény kialakítását ajánlotta a kereskedelmi és beruházási akadályok leépítésére. Ennek alapján 2013 nyarán kezdődtek meg a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség tárgyalásai.
Az EU számára gazdasági és geostratégiai jelentősége miatt a TTIP az utóbbi idők messze legfontosabb kereskedelmi tárgyalása. Ezt tükrözi, hogy egy ésszerű és kiegyensúlyozott tartalmú egyezmény létrehozása helyet kapott az Európai Bizottság által kijelölt tíz prioritást élvező tevékenységi terület között.
A TTIP három pillérre épülő átfogó egyezmény lesz:
Érdemes itt rögtön leszögezni: nincs, és nem is lehet szó teljes, illetve feltétel nélküli piacnyitásról, a szabályozások általános egységesítéséről – és különösen nem a felek szabályozásaiban tükröződő oltalmi szintek mérsékléséről.
A cél az uniós versenyképesség javítása, a gazdasági növekedés erősítése és a foglalkoztatás bővítés előmozdítása anélkül, hogy aláásnánk az élelmiszerbiztonság, egészség-, környezet- és adatvédelem, valamint a kulturális sokszínűség megőrzését szolgáló európai normákat. Ezek a célok és megfontolások egybeesnek a magyar kormány törekvéseivel.
A TTIP várható hatásairól készített nemzetközi elemzések az EU számára az export bővülését, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás erősödését prognosztizálják. Ugyanezt a trendet mutatja a magyar kormány által készíttetett hatásvizsgálat is. A konkrét számokkal azonban itt is óvatosan kell bánni, hiszen a tanulmányok előzetes feltételezésekre épülnek, a valós hatások a megállapodás tényleges tartalmától függőek lesznek és 5-10 éves távlatban jelentkeznek. Nem csupán a megállapodás létrehozása lesz időigényes, a felek számára érzékeny árukörökben a piacnyitásra is csak több éves átmenettel kerül sor.
Fotó: Európai Tanács
Összességében úgy látjuk, hogy egy megfelelő tartalmú egyezmény pozitív hatással lehet az EU, a régiónk és Magyarország gazdaságára. Ennek elérése ugyanakkor feltételezi nemzeti érdekeink következetes, kőkemény érvényesítését az egész folyamat során. Mivel az EU nevében a Bizottság a tárgyaló fél, nemzeti érdekérvényesítésünk alapvetően közvetett; az Unión belüli egyeztetéseken kell elérnünk, hogy a képviselendő európai álláspont megfelelően tükrözze érdekeinket. Az első akadályt jól vettük, az Európai Bizottságnak adott tárgyalási mandátum – a magyar kormány aktív és sikeres fellépése eredményeként – megfelelő kiindulópontot teremt nemzeti érdekeink védelmére. A mandátum egyébként nyilvános, magyar nyelven is hozzáférhető.
Látni kell azt is, hogy a magyar kormány támogató magatartása a tárgyalási folyamatra vonatkozik, és semmiképpen nem értelmezhető úgy, mintha Magyarország már előre, a konkrétumok ismerete nélkül elkötelezte volna magát egy tetszőleges tartalmú egyezmény mellett. Számunkra a valós tartalom fontosabb, mint a megállapodás kialakításának időigénye. Erre az elemre kell koncentrálnunk. Nem elég, hogy a majdani megállapodás eredménye összességében egyensúlyt tükrözzön az USA és az EU kötelezettségei között. Azt is biztosítani kell, hogy valamennyi EU tagország és gazdasági ágazat megfelelő, tisztességes módon részesedjen annak előnyeiből, illetve legyen kénytelen viselni az alkalmazkodás terheit.
A tárgyalások valós előrehaladása messze elmarad a közfigyelem mértékétől. A nehéz kérdésekben a valódi alkufolyamat kezdete csak a jövő év elejétől várható, és elég optimista az a várakozás is, hogy a tárgyalások 2016 végéig lezárhatóak lesznek. Mégis vannak, akik előre megjósolják az eredményt és úgy vélik, hogy az uniós (beleértve a magyar) gazdaság csak vesztese lehet az USA-val folytatott szabadabb versenynek. Vessünk egy pillantást az adatokra: az EU-USA kétoldalú áru- és szolgáltatás kereskedelem évi 100 milliárd eurót meghaladó európai többletet mutat. Európa, egyes hiedelmekkel ellentétben, még a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek területén is jelentős aktívumot realizál. Hazánk versenyképességet pedig bizonyítja a tartós és jelentős (évi 6-9 milliárd euró közötti) magyar export többlet a külkereskedelmünk háromnegyedét adó EU piacokon, ahol európai versenytársainkkal egyenlő feltételekkel, bármilyen külön védelem nélkül kell a magyar gazdasági szereplőknek állniuk a versenyt. Az USA ugyan Magyarország legnagyobb Európán kívüli exportpiaca, a teljes magyar kivitelben így is csak 3,5%-ot képvisel. Az USA-ba irányuló magyar export kétszer akkora, mint az onnan érkező behozatal, így az árukereskedelem mérlege 2014-ben közel 1,5 milliárd euró magyar aktívumot mutatott. Nincs okunk tehát defetista magatartásra.
Az európai közvélemény egy részében láthatóan erős félelmek munkálnak a vámon kívüli kereskedelmi akadályok lebontásának és a szabályozási együttműködés erősítésének szándékával kapcsolatban. Egyesek valamilyen okból biztosra veszik, hogy az USA egyszerűen ráerőlteti majd álláspontját Európára, sőt átírja az EU szabályozásokat. (Megjegyzendő: a TTIP amerikai ellenzői ugyanezt a vélelmet hangoztatják, csak ellenkező előjellel.) Érdemes tisztázni: a tárgyalások célja nem az EU csatlakozása az Egyesült Államokhoz (vagy fordítva), hanem egy szabadkereskedelmi megállapodás a világgazdaság két legnagyobb szereplője között. Itt egyenlő súlyú partnerek ülnek az asztalnál, sőt az EU teljes GDP-je és világkereskedelemi részesedése is jóval meghaladja az Egyesült Államokét.
Különösen erős érzelmeket és vitákat kiváltó pontja a TTIP tárgyalásoknak a beruházásvédelem, és ezen belül is a beruházók által az államok ellen indítható vitarendezési eljárások (Investor to State Dispute Settlement – ISDS) kérdése. Ennek alapján, amennyiben egy fogadó állam valamilyen intézkedésével megsérti vállalt kötelezettségeit, az emiatt kárt szenvedett külföldi beruházó kártérítési igényét nemzetközi jogszolgáltatási fórum (választott bíróság) előtt is érvényesítheti. Bár ilyen szabályozás az EU tagállamok által különféle partnerekkel kötött, mintegy 1300 kétoldalú beruházásvédelmi megállapodás döntő többségében is szerepel, a kérdés mégis csupán a TTIP kapcsán került az európai közvélemény figyelmének és kritikáinak középpontjába. Az Európai Bizottság 2014 márciusában a beruházásvédelmi kérdésekről való egyeztetéseket fel is függesztette az USA-val és egy nyilvános konzultációs eljárást követően úgy határozott, hogy a beruházásvédelmi szabályozás leginkább bírált részeire reformjavaslatot készít. Elképzeléseit 2015. szeptember 16-án nyilvánosságra is hozta. A javaslat legfőbb eleme szerint az eddigi eseti választott bírósági vitarendezési mechanizmust egy állandó bírósági rendszer váltaná fel, amelyben a meghozott ítéletek másodfokon történő elbírálására is lehetőség nyílna. A szöveg egyértelműsítené azt is, hogy a megállapodás nem korlátozza a kormányok jogát a közpolitikai céljaikat szolgáló szabályozások meghozatalára vagy módosítására. Kérdéses, hogy ezek a javaslatok elfogadhatóak lesznek-e az EU tagállami kormányok, az Európai Parlament, az uniós közvélemény, és nem utolsó sorban az USA számára. Magyar részről egyébként évek óta (nemcsak az USA, hanem a kanadai és japán FTA tárgyalásokon is) folyamatosan azt hangsúlyoztuk, hogy a nemzetközi választott bíráskodás ugyan nem ördögtől való, de stabil és kiszámítható jogszolgáltatási rendszerrel bíró fejlett országok között ez a vitarendezési forma szükségtelen.
A TTIP gazdasági jelentősége és a kiemelt közfigyelem miatt a tárgyalások átláthatósága alapvető fontosságú. A magyar kormány a többi tagországgal együtt a kezdetektől folyamatosan szorgalmazza, hogy az EU Bizottság osszon meg minden tárgyalási dokumentumot a kormányzatokkal és tegyen a nyilvánosság számára hozzáférhetővé olyan anyagokat, amelyekből megismerhetők a tárgyalások céljai, helyzete és várható hatásai. El kell ismernünk: a Bizottság példátlan erőfeszítéseket tesz az információéhség kielégítésére. Honlapján elérhetők az USA-nak átadott EU tárgyalási javaslatok, pozíció papírok, az egyes tárgyalási témákat bemutató közérthető leírások és a TTIP tárgyalási fordulókról készített összefoglalók. Az Európai Tanács is jelentősen hozzájárult az átláthatósághoz, amikor tavaly ősszel minden uniós nyelven hozzáférhetővé tette a tagországok által kidolgozott és elfogadott tárgyalási irányelveket, amelyek kijelölik az uniós tárgyalók céljait és mozgásterét.
Ezeket a dokumentumokat mindenkinek figyelmébe ajánlom, aki informált párbeszéd részese kíván lenni a transzatlanti szabadkereskedelem kérdéseiről. El kell tudnunk választani a jogos aggályokat az alaptalan vagy tendenciózus vélelmektől, a reális lehetőségeket az illúzióktól.
A tapasztalatok szerint egy szabadkereskedelmi megállapodás kitárgyalása 4-6 évet vesz igénybe. Ebből is látszik, hogy az egyeztetések nagyobb része még előttünk van. A tárgyalások jelenlegi szakaszában, az uniós munkaszervekben – a hasonló érdekű tagországokkal együttműködve – igyekszünk eljárni azért, hogy érdekeink, szempontjaink és érzékenységeink ne sikkadjanak el és ne kerülhessenek feladásra. A Miniszterelnökség EU Ügyekért Felelős Államtitkársága, a Brüsszeli Állandó Képviselet és a Külgazdasági és Külügyminisztérium épp ezért elsőrendű prioritást ad ennek a feladatnak. Az eredményt, amennyiben a tárgyalások sikerre vezetnek, mindenki megítélheti majd. A TTIP megkötése pedig a Tanács egyhangú döntése és az Európai Parlament egyetértése mellett a magyar Országgyűlés megerősítését is igényelni fogja. Ez adja a végső garanciát, hogy nem születhet érdekeinkkel ellentétes egyezmény.
A szerző a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval...
A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével, vagy az orosz dezinformációval...
