Noha a Jobbik politikusai előszeretettel neveznek más pártokat „idegen érdekek” képviselőnek, ez a gyanú az elmúlt években épp a szélsőjobboldali párttal szemben fogalmazódott meg a legerősebben. Az alábbiakban a Jobbik és Irán kapcsolatát, a következő elemzésünkben pedig a párt Oroszországhoz fűződő viszonyát elemezzük. Irán szempontjából a Jobbik elsődlegesen az európai politikába való belépés lehetőségét jelenti.

A Jobbik és Irán kapcsolatának története egészen a párt alapításáig nyúlik vissza. Az Irán felé tanúsított közeledés tehát nem önmagában a „keleti nyitás” politikájának meghirdetésével függ össze, hanem más okokra is visszavezethető, így néhány meghatározó személy személyes kapcsolati hálójára, valamint egyes ideológiai és világpolitikai kapcsolódási pontokra. Ezek igazolható okok, szemben a párt – feltételezett és sosem bizonyított – iráni forrásból történő finanszírozásának hírével, amelyet csak az erre hivatott állami szervek tudnának vizsgálat tárgyává tenni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

 Forrás: Jobbik.hu

A Jobbik és Irán viszonya a párt parlamentbe kerülése előtt

Bár Vona Gábor már 2003 februárjában Jemenben tett látogatást és tartott beszédet egy arab konferencián⁽ⁱ⁾, az első jelentősebb, írásos külpolitikai állásfoglalását egy a Barikádban megjelent 2007-es cikkében körvonalazta. Iránt ekkor – nem kis túlzással – a muszlim világ vezetőjeként festette le.

„(…) Az Egyesült Államok monopolizálta világ remélhetőleg a végóráit éli. Képtelen lesz többfrontos harcra Kínával, Oroszországgal, az Irán vezette muszlim világgal és Latin-Amerikával. Ez utóbbival sokat nem tudunk kezdeni, de az első három felé igen is találnunk kell utat.”

A Jobbik külpolitikáját később markánsan meghatározó elemek tehát már Vona elnökségének elején megjelentek. Ebben a világnézetben nem pusztán a magyarok „keleti eredete”, valamint a kulturális és pragmatikus gazdasági érvek támasztják alá a „keleti nyitás” politikáját, hanem egy ennél mélyebb, komplex összeesküvés-elméletre, valamint a Nyugat összeomlásával kapcsolatos várakozásokra épülő ideológia is. Csak a Nyugat hanyatlásának és „gyarmatosítási szándékának” megfogalmazásával válik megmagyarázhatóvá, hogy miért is nemzeti érdeke Magyarországnak a Nyugattól való elszakadás és a keleti hatalmakkal való szövetségkötés.

Az Irán iránti fokozódó nyílt elköteleződést mutatta Vona Gábor 2008. október 23-i beszéde, melyben a pártelnök a 2009-es EP-választásokra Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöktől kért választási megfigyelőket, és az Iráni Forradalmi Gárda segítségét. Egy 2008-as interjúban Vona a javaslatát Simon Peresz izraeli államfő kijelentésére hivatkozva indokolta: „Magyarország jelen pillanatban olyan ország, amelyet Izrael meg akar szállni vagy már megszállt. Simon Peresz kijelentésére gondolok, és ha a választások tisztaságára felügyelni kell, akkor azt Nyugat-Európától, az Európai Uniótól nem várhatjuk”⁽ⁱⁱ⁾.

Az Irán-barátság és az Izrael-ellenesség (illetve az antiszemitizmus) szorosan összefügg a Jobbik ideológiájában. Ez pedig Irán számára is nyilvánvalóan fontos kapcsolódási pont, hiszen az Európai Unió államaiban kevés (és egyre kevesebb) olyan jelentősebbnek mondható pártot találhat, amely partner lenne az Izrael-ellenességben és antiszemitizmusban, mivel a nyugati muszlimellenes szélsőjobboldali pártok jelentős része egyben izraelbarát is.

A keleti nyitás másik fontos eleme az EU-ellenesség: a 2009-es EP-választást megelőzően a Jobbik „kiskátéja” a keleti piacszerzéssel és az Európai Uniótól való függőség enyhítésével indokolta a Kína, Oroszország, India, Japán, Irán és az arab országok felé történő „keleti irányváltás” politikáját.

A nyilvánosság előtt látható iráni kapcsolatrendszer ebben az időszakban csak pár főből állt, beletartozott Vona Gábor, Dr. H. Jahromi M. Afi étterem-tulajdonos és üzletember, Gyöngyösi Márton, a Jobbik későbbi külpolitikai kabinetjének vezetője és a mindenkori iráni nagykövet⁽ⁱⁱⁱ⁾. Ezeknek a személyeknek nagy szerepe lehetett abban, hogy Vona Gábor 2003-as jemeni látogatását követően pártszinten is történtek a nyilvánosság előtt is ismertté vált találkozók. Ali Irvash Reza iráni nagykövettel 2007-ben találkozott Vona Gábor a közös iráni és a magyar kulturális gyökerek erősítésére hivatott pilisvörösvári iráni kiállítás keretében. Az akkor frissen megválasztott európai parlamenti képviselő, Morvai Krisztina pedig 2009-ben látogatott Iránba egy „emberi jogi konferenciára”.

A Jobbik és Irán viszonya 2010 után

A Jobbik 2010-es parlamenti bejutásával az Iránnal kapcsolatos politika is új szintre emelkedett. A korábbi elszórtabb nyilatkozatokon és személyes kapcsolatépítésen túllépve az Iránnal kapcsolatos nézetek immár a párt külpolitikai tevékenységének szerves részévé váltak: elkezdődött az intézményes kapcsolatrendszer kiépítése a parlamenti és önkormányzati szinten egyaránt.

Vona Gábor 2011. áprilisban mutatta be a „IV. Béla tervet”, amely az Európai Uniótól és a multinacionális vállalatoktól való (szuverenitást sértő) nemzetközi függés megszakításának gazdasági eszközeként hivatkozik az Oroszország, Kína, Törökország, Közép-Ázsia, az arab világ és Irán nyújtotta gazdasági potenciálra.

A politikai kapcsolatok főbb dimenziói:

1. Irán külpolitikai törekvéseinek és atomprogramjának nyílt támogatása. A Jobbik parlamenti pártként több gesztussal és megnyilatkozással is védte Irán geopolitikai érdekeit, elutasítva az országot ért nemzetközi szankciókat. 2012 januárjában Hegedűs Tamás, a Jobbik frakcióvezető-helyettese tiltakozott az EU és az Egyesült Államok új szankciói ellen, azt egyszerre reális háborús veszélyként és „háborús hisztériakeltésként” minősítve a békés Irán ellen, „aki eddig nem támadott meg senkit”. A frakcióvezető-helyettes emlékeztetett arra is, hogy míg Irán nukleáris katonai potenciáljára nincs bizonyíték, „Izraelnek ezzel szemben közel 200 atomfegyvere van”. A Jobbik hangos tamogatoja az iran altal sok fele modon segitett szíriai rezsimnek is. A nyílt állásfoglalások közé tartozik az alább említett tüntetéseken és találkozókon kívül még például az iráni külügyminisztere repülőgépének Magyarország légteréből való kitiltása elleni tiltakozás 2011 végén . Legutóbb pedig a Jobbik üdvözölte az iráni atomdúsítás korlátozásáról szóló, a nemzetközi szankciókat enyhítő genfi megállapodást.

Mindezzel kapcsolatban látni kell, hogy a Jobbik Iránnal – és általában a keleti nyitással – kapcsolatos külpolitikája és agendája a szavazóközönsége számára érthetetlen, vagy egyenesen kevéssé tolerálható, következésképpen a párt külpolitikáját mozgató érdekek nem igazán a hazai pártpolitikai versenyhez köthetők.^(iv) A Jobbik ezért operál rendre a közönsége által leginkább érthető antiszemita érvekkel amikor demonstratíve is kiáll Irán mellett, így például 2011. december 2-án „háborúellenes béketüntetés” keretében tiltakozott az Iránt sújtó szankciók és a nyugati „cionista” érdekek érvényesítése ellen. A tüntetésen felszólalt több jobbikos képviselő mellett Gyöngyösi Márton a parlament magyar-iráni baráti csoportjának elnökeként.

2. Hivatalos politikai kapcsolatépítés. A parlamentbe jutás után új intézményes színteret kapott az iráni kapcsolatépítés és lobbizás az országgyűlés új magyar-iráni baráti csoportja révén, melynek tagjai csak a Fideszből és a Jobbikból verbuválódtak, a jobbikos Gyöngyösi Márton vezetésével.

Találkozók kronológiája:

2010. november. Ifj. Hegedűs Lóránt vezette Hazatérés Templomban tartott fogadást az Attila Király Népfőiskola a szíriai, libanoni, iráni, malajziai és indonéziai nagykövetségek képviselői számára. A rendezvényen a Jobbik részéről többek között Vona Gábor és Morvai Krisztina tájékoztatták a párt „keleti nyitásának” részleteiről a diplomatákkal. Gyöngyösi Márton Simon Peresz „felvásárlási szándékáról” és az izraeli „ingatlanokkal kapcsolatos bűnügyekről” számolt be, Balczó Zoltán, az országgyűlés elnöke pedig a Jobbik álláspontját ismertette az EU és a „népirtó” Izrael közötti társulási szerződésről. Az eseményen angol fordítással levetítették Vona Gábornak az országgyűlésben a társulási szerződés megszavazásának napján elmondott beszédét. Az eszmecsere a Shiraz étterem által szervezett fogadással ért véget.

2011. január. Gyöngyösi Márton a Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány Korán-bemutató programján vett részt és tartott előadást, ahol Hafiz Osman Sahinnak, az isztambuli Fatih dzsámi vezető imámjának előadásában hangzottak el Korán-idézetek. Az eseményen a jobbikos képviselők mellett katari, a marokkói, a palesztin, a maláj és iraki követek és diplomaták vettek részt.

2011. október. Több fős üzleti delegációs érkezett egy öt napos konferencia-sorozatra a Magyarország és Irán közötti kereskedelmi és befektetési lehetőségek felmérésére. A résztvevők a látogatás keretében egyaránt felkeresték a jobbikos Tiszavasvárit, Gyöngyöst és Gyöngyöspatát. Az iráni küldöttséget Tarlós István főpolgármester is fogadta, aki Staudt Gábor jobbikos képviselőt bízta meg a főváros és Irán közötti lehetséges gazdasági együttműködési formák kidolgozására. A konferencián Vona Gábor úgy fogalmazott: „Irán számára Magyarország a Nyugat, Magyarország számára Irán a Kelet kapuja”. Az együttműködési szándékról szóló dokumentumok aláírására és a látogatás lezárására a Hazatérés Templomában került sor, ahol többek között Vona Gábor, Gyöngyösi Márton, ifj. Hegedűs Lóránt lelkész, Dr. Saeed Seyed Agha Banihashemi nagykövet és Dr. H. Jahromi M. Afi, a Magyarországi- és Iráni Üzletemberek Baráti Társasága elnökeként szólalt fel.

2012. szeptember. A Jobbik Székesfehérvári Alapszervezetének négy tagja tett látogatást a budapesti iráni nagykövetségen. A találkozón a jobbikosok kiemelték az iráni néppel és kormánnyal vállalt szolidaritást a nagyhatalmakkal szemben, továbbá Izraelt agresszorként ítélték el.

2013. április. A Shiraz étteremben zajlott le tárgyalás a magyar-iráni kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről a Teheráni Kereskedelmi-, Ipar- és Agrárkamara küldöttségével és az iráni nagykövettel. A találkozón Vona Gáboron kívül több magyar vállalkozó és megyei iparkamarai vezető és Dr. Jahromi H. Afi vett részt.

3. Testvérvárosi kapcsolatok. A Jobbik súlyának változását mi sem jelzi jobban, hogy egyrészt több jobbikos polgármesterek vezette önkormányzat hozott létre iráni testvérvárosi kapcsolatokat, így a Jobbik „fővárosaként” számon tartott Tiszavasvári 2011-ben hozott létre testvérvárosi kapcsolatot az iráni Ardabillal, míg 2012-ben Gyöngyöspata alakított ki hasonló kapcsolatot az egymillió lakosú Qummal. Másrészről most már az iráni politikusok is keresik a kapcsolatfelvétel lehetőségét, amelyre minden évben jutott egy-egy meghatározó találkozó.

Mindez azt mutatja, hogy a Jobbik és Irán kapcsolata egyre szélesebb iráni és magyarországi személyi, politikusi kört átfogó intézményes formát öltött az elmúlt években.

A kapcsolat háttere: pénz vagy politika?

Ideológiai szempontból a Jobbik meglehetősen kényes helyzetben van az Iránhoz fűződő kapcsolatát illetően. Egyrészt a választói egy kisebb része számára ugyan egyszerű gazdasági és külpolitikai előnyöket ecsetelő érveléssel is jól eladható a párt vonzódása az autoriter, Nyugat- és Izrael-ellenes iráni rezsimhez. Másrészről viszont az iszlám, és általában a keleti irányultság nehezen egyeztethető össze a Jobbik által deklarált keresztény identitással, valamint a párt és a szavazótábora általános idegenellenességével és külpolitikai érdektelenségével. Ezért is van szükség valamilyen átfogó világmagyarázatra, amely a Nyugat hanyatlása, a zsidó világ-összeesküvés, valamint magyar őstörténeti mítoszok mentén indokolja a keleti kapcsolatokat.

Nemzetközi politikai szempontból már egyértelműen kedvező a helyzet a Jobbik számára. A Jobbik és Irán kapcsolata ugyanis láthatólag mindkét fél számára alkalmas a politikai tőke növelésére. Irán esetében egyértelmű, hogy bármely európai parlamenti párttal kialakított kapcsolatrendszer segíti a nemzetközi elszigeteltség enyhítését, valamint az európai politika befolyásolását. A Jobbik számára pedig az Irán-barátság alkalmas nem csupán az Nyugat- és az Izrael-ellenesség kifejezésére, hanem arra is, hogy tényleges politikai súlyánál jóval hangsúlyosabb nemzetközi „szereplőként” tűnhessen fel a geopolitikailag meghatározó Irán szövetségeseként. Mindez a részben szintén Irán-barát politikát folytató Oroszországgal kialakított kapcsolatot is tekintve komoly nemzetközi hátszelet jelent a magyar szélsőjobboldali párt számára, amely ilyen „barátokkal” a háta mögött belpolitikai szinten sem lesz könnyen félreállítható.

Gazdasági szempontból bár egyes jobbikos és iráni politikusok és vállalkozók gyakran nevezik meg a magyar gazdaság, azon belül is elsősorban a mezőgazdaság potenciális piacaként Iránt, valójában a magyar mezőgazdaság sem volumenében, sem földrajzilag nincs igazán exportképes helyzetben. A szankciókkal sújtott Irán részéről ugyanakkor nyilvánvalóan fontos az Európával folytatott kereskedelmi kapcsolat, azonban komoly gazdasági partnerként a nagy nyugati országok jöhetnek elsősorban szóba. Így nem meglepő, hogy néhány testvérvárosi kapcsolaton kívül komoly iráni befektetés nem jött létre Magyarországon. A perzsa állam számára a magyar kapcsolat nem önmagában, hanem az Európai Unió politikai és gazdasági piacára való belépő pontként lehet fontos, csakúgy, mint más keleti országok esetében.

Ami a sokak által emlegetett, ám nyilvános adatok alapján alig elemezhető pártfinanszírozás kérdését illeti, Irántól nem áll távol a számára fontos külföldi radikális szervezetek anyagi finanszírozása^(v), és a Jobbik is rendelkezik olyan érdekérvényesítési képességgel a magyar politikai rendszerben, amely jól jöhet a magyarországi üzleti érdekeltségekkel rendelkező iráni üzleti körök számára. A kölcsönös előnyökre utal, hogy a hazai iráni közösségben meghatározó Dr. Jahromi H. Afi által tulajdonolt, a Shiraz éttermet is működtető Shiraz Kft-vel még 2011-ben is 3,2 milliós megbízási szerződést kötött a Jobbik az “Iráni küldöttséggel kapcs. (sic!) szervezési fel. szakmai programok előkészítése, lebonyolítása” céljából. A pártfinanszírozási kérdést veti fel a Jobbik korábbi, parlamenti időszakot megelőző zavaros pénzügyi helyzete is. A párt ugyanis 2003-as megalakulása után 2010-ig nem közölte törvényileg kötelező éves finanszírozási kimutatását, emiatt a Legfőbb Ügyészség is vizsgálatlorot kezdeményezett 2010. januárban. A vizsgálat hatására a párt által 2010. januárjában közzétett beszámoló szerint a szervezet éves pénzforgalma 2004 és 2009 között csak 1-3 millió forint között alakult, amely a hvg.hu értékelésében egy „kisebb családi bt.” forgalmával egyenértékű, és közel sem ad számot például a 2009-es EP-választás feltehetőleg több tíz vagy akár százmilliós nagyságrendet elérő kampányáról. A párt gazdálkodásával több szervezet is foglalkozott korábban, sajtóinformációk szerint Gulyás József, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának korábbi tagja úgy vélte, hogy a bizottságban korábban, azaz 2010 előtt felmerült a párt orosz- vagy iráni forrásból történő finanszírozása, ám konkrét részletek tisztázására nem került sor. Ugyancsak sajtóértesülések szerint a Jobbik pénzügyei terítékre kerültek a CIA-nál is 2009-ben.

Mindezek ellenére a párt külföldről történő finanszírozása továbbra sem egyértelműen bizonyított. Ráadásul ma már parlamenti pártként összehasonlíthatatlanul kedvezőbbé váltak a Jobbik anyagi lehetőségei, így a 2010 utáni erősödő kapcsolatrendszert pusztán a hipotetikus finanszírozási függőség alapján még kevésbé lehet magyarázni, mint bármikor korábban. Legfeljebb azt lehet feltételezni, hogy a párton belüli erőviszonyok szempontjából is érdekes a külső finanszírozás, amennyiben létezik egyáltalán. Egyes politikusok párton belüli karrierjében ugyanis komoly szerepet játszhat a pártnak hozott anyagi támogatás.

Irán szempontjából azonban nem feltétlenül a konkrét személyek az elsődlegesek, hanem a kapcsolatokból származó információk és az európai politikába való belépés lehetősége.