A magyarországi orosz befolyás több szempontból is speciális. Ennek egyes vetületeivel, például a szélsőjobboldali szervezetek érintettségével vagy az orosz dezinformációval számos tanulmányban részletesen foglalkoztunk. Sorozatunkban területenként tekintjük át Magyarország Oroszországnak való kitettségét. A második részben Paks II kerül terítékre.

A kormány által az „évszázad üzletének” kikiáltott, 10 milliárd eurós orosz hitelkeretből finanszírozott, az orosz Roszatom által kivitelezett Paks II atomerőmű a Kremlnek minden szinten előnyt jelent: az állami atomenergiacég fontos európai referenciát szerezhet az építkezéssel, az atomerőmű központi elemeit szinte biztosan orosz vállalkozók építhetik meg, és a piacinál kedvezőtlenebb feltételű hitel 2046-ig eladósítja Magyarországot Moszkva felé. Ezen felül a Kreml befolyása Budapest felett tovább nőhet az elkövetkezendő években, még inkább beszűkítve a magyar politika mozgásterét a kétoldalú kapcsolatokban.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nemzeti szuverenitás?

Az Orbán-kormány paradox módon azzal az érveléssel támasztja alá a paksi bővítés szükségességét, hogy az a „nemzeti szuverenitás újabb építőkockájaként” növeli Magyarország energiafüggetlenségét. Ez azonban egyelőre álom. A második Orbán-kormány volt energetikai államtitkár-helyettese úgy nyilatkozott: Magyarország nemcsak gázszükséglete jelentős részét szerzi be Oroszországból, de a paksi fűtőelemek is onnan származnak. Paks II Magyarország áramigényének 50 százalékát fedezi majd Lázár János szerint, így korántsem mindegy, Budapest menetrendszerűen megkapja-e az orosz fűtőelemeket. A Roszatom Finnországban is épít egy erőművet, a Hanhikivit, de Helsinki jobban bebiztosította magát a fűtőanyag szempontjából: Oroszországnak legalább két évre elegendő fűtőanyagot kell finn földön tartaniuk, így nem érheti őket meglepetés. Ráadásul a Roszatom ott résztulajdonosa is az erőműnek, ami érdekeltté teszi Moszkvát annak hatékony működtetésében is.

Magyarország számára nincs ilyen védőháló. Ez nem azt jelenti, hogy Oroszország feltétlenül visszatartaná a fűtőelemek szállítását, hogy nyomást gyakoroljon Budapestre, hiszen amennyiben a Roszatom terjeszkedni akar Európában, nem tűnhet megbízhatatlan partnernek. Az sem elképzelhetetlen ugyanakkor, hogy a magyar-orosz bilaterális kapcsolatok kiéleződése esetén, zárt ajtók mögött Moszkva felhasználja Magyarország energetikai kitettségét, tovább szűkítve ezzel Magyarország külpolitikai mozgásterét. Paks II márpedig az azt működtető fűtőanyagok nélkül nem lenne több egy nagyon drága papírnehezéknél.

Paks II felesleges siettetése

Az MVM volt vezérigazgatója, Mártha Imre szerint Paks II-vel eleve nem kellene sietni: az erőmű a harmincas évek közepéig rendelkezik működési engedéllyel. A szakember kifogásolta, hogy a jelenlegi tervek szerint a két erőmű akár egy évtizedig is egyszerre fog működni, hiszen így szinte minden kapacitást (hálózatot, infrastruktúrát, humán erőforrást) duplázni kell, illetve kifizetni az emiatt keletkezett jelentős költségtöbbletet. Mindezek ellenére a magyar kormány egyrészt látványosan igyekszik minél inkább siettetni a projekt megvalósulását, például azzal, hogy megpróbálta megkerülni az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH) a nukleáris létesítmények engedélyezésénél – igaz, ebben uniós nyomásra kénytelen volt visszavonulót fújni. Szijjártó Péter külügyminiszter Vlagyimir Putyin 2017. augusztusi magyarországi látogatása után jelentette ki, hogy Paks II építését „nem állíthatja meg most már semmi”. Az Index forrásai szerint mindez nem volt véletlen, a Kreml régóta elégedetlen volt a projekt előrehaladásával, így ezügyben (is) nyomást gyakorolt Budapestre.

Több tény utal ugyanakkor arra, hogy Magyarországnak megérné nagyon körültekintőnek lenni ezzel a projekttel: a finn állami nukleáris ügynökség (STUK) visszadobta a Hanhikvi erőmű engedélyeztetési kérvényeit a Roszatomnak arra hivatkozva, hogy azok több helyen „hiányosak vagy silány minőségűek” – ez pedig semmilyen helyzetben sem lenne bíztató értékelés, nemhogy egy atomerőművel kapcsolatban. Az oroszoknak Magyarországon már a felvonulási épületek építési engedélyét sem sikerült hibátlanul beadni, vissza kellett őket vonni, hogy kiegészíthessék azokat az OAH észrevételeivel. A kormány viszont inkább igyekszik a lehető leggyorsabban visszafordíthatatlanná tenni a beruházást. Különösen aggasztó ez a viselkedés annak tükrében, hogy kérdéses, a magyar fél felvetheti-e aggályait az orosz partnereknek. A BME docense, Ősz János azt hangoztatta, „finoman fogalmazva nem túl jó konstrukciót vettünk”, ezért is lenne kiemelkedően fontos, hogy a magyarok bátran felhozhassák problémáikat a blokkokkal kapcsolatban. Amennyiben azonban a felek közti párbeszédet a kormány orosz nyomásra elfojtja, olyan hibás blokkok épülhetnek fel Pakson, melyek hosszabb időtartamokra is kieshetnek a magyar áramtermelő-rendszerből – komolyan veszélyeztetve az ország energiabiztonságát.

Nyílt tendertől a Roszatomig

Maga az atomerőmű felépítéséről szóló döntés egy 2009-es, a Gyurcsány-kormány végnapjaiban beterjesztett, a parlament döntő többsége által megszavazott elvi felhatalmazás alapján született. A kormány és az MVM azonban egészen 2013-ig váltig állította, a kivitelező személyéről nyílt pályázaton döntenek majd, előbbi még utasította is az MVM-et ennek kiírására 2012-ben. Miután a kormány hirtelen bejelentette, leszerződtek az orosz állammal Paks II-re, több okot is felhoztak, miért volt szükség a verseny kizárására. Aszódi Attila, a beruházásért felelős államtitkár például azzal érvelt, egyedül az orosz VVER 1200-as reaktorok felelnek meg minden magyar követelménynek, ez azonban érdekes érv annak tekintetében, hogy hosszú évekig a magyar szakemberek a nyílt pályáztatást pártolták. Az nem életszerű, hogy ők ne lettek volna tisztában a kínálattal és a magyar fél kritériumaival. Korábbi lapinformációk szerint ugyanis soha nem merült fel, hogy bármely nem orosz reaktor inkompatibilis lenne a magyar előírásokkal. Szergej Bojarkin, a Roszatom projektigazgatója az Indexnek tett nyilatkozata, miszerint a tender csak felelőtlen ígérgetésbe hajtja a pályázókat, inkább arról árulkodik, hogy a nyílt pályáztatás elhagyását az oroszok lobbierejének köszönheti Magyarország, illetve a lobbierő mögött álló pénznek. A kormány által nem cáfolt információk szerint Orbán Viktor és a Gazprom-vezér, Szergej Kirijenko 2013. augusztusi, a befolyásos német üzletember Klaus Mangold által tető alá hozott találkozóján dőlt el véglegesen, hogy a kormány nemzetközi tender nélkül az oroszokat bízza meg az erőmű megépítésével.

Az orosz hitel

A kormány másik érve a tender elhagyása mellett az volt, hogy az oroszokon kívül senki nem volt hajlandó finanszírozást is biztosítani a projektnek. 2014-ben a magyar-orosz hitelüzlet valóban jónak tűnhetett, azóta azonban Magyarország felminősítésével az Orbán-kormánynak sokkal kedvezőbb, piaci alapú hitelek is a rendelkezésére állnak. A kormány ezzel tisztában is van, ezért piaci forrásokból kezdte el kamatmentesen törleszteni a már lehívott orosz hiteleket. Figyelembe véve azonban, hogy Paks II építésének megkezdése egyáltalán nem sürgős Magyarországnak – az új erőműnek ugyanis egyszerűen nem kell készen lennie 2026-ra – érthetetlen, hogy az egyébként a 2014-ben a gazdasági fellendüléssel kampányoló kormány miért nem várta meg, míg az ország sokkal kedvezőbb piaci alapú forrásokhoz juthat.

A kormány saját maga számára egyébként politikailag kiemelkedően kedvező feltételekben állapodhatott meg: az orosz kölcsön legnagyobb részét csak 2026-tól kell majd törleszteni. Ennek következtében előfordulhat, hogy az Orbán-kormány döntése egy későbbi adminisztrációra helyez majd komoly pénzügyi terheket. Ráadásul a paksi hitel következtében az Európai Bizottság szerint 2027-re az államadósság a 2015-ös szintre növekszik, ez lényegében kizárja Magyarország csatlakozását az eurózónához. Bár az valószínűtlen, hogy Moszkva ezt figyelembe vette volna a hitel felajánlásakor, az semmiképp sem válik hátrányára, ha az EU a lehető legmegosztottabb marad, ráadásul a „trójai falova” sem tud közeledni az uniós mag felé.

Oligarchák a projekt közelében

Ugyan az orosz-magyar államközi szerződés kiköti, és a felek is mindent megtesznek azért, hogy a beruházásban a magyar beszállítói arány elérje a 40 százalékot, Süli János Paks-miniszter elismerte, ez messze van a garantálttól. Végső soron ugyanis a Roszatom dönt a projekt alvállalkozóiról és beszállítóiról, és az uniós követelmények miatt a munkák 55 százalékára EU-s közbeszerzést kell kiírnia az orosz cégnek. A Roszatom az első jelentős értékű pályázatnál, az atomerőmű turbinatenderénél kreatívan, az orosz pályázót műszaki okok miatt kizárva hozta ki győztesnek az Alstom és a GE Hungary konzorciumát. Ez feltehetően a nyugati érdekek a projektbe való becsatornázása végett alakult így, de az eset rámutat arra is, hogy a Roszatom a pénzosztás tekintetében szinte teljhatalommal bír.

Az MVM Paks II Zrt., a paksi projektcég közzétett szerződései azt a nézetet erősítik, hogy a beruházás egyik legfőbb célja a kormánypárti „nemzeti burzsoázia” építése: a dokumentumok tanúsága szerint a kommunikációs szerződésekből a 2014-ben még kormánypárti Simicska Lajos I.M.G.-je, Széles Gábor érdekeltségei, illetve Mészáros Lőrinc megyei lapjai kapták a legnagyobb szeleteket, míg a Századvég a beruházás támogatottságának monitorozásában segíthetett. A kormánypárti üzleti kör valószínűleg az atomerőmű építési költségeiből is részesedni akar majd, Mészáros Lőrinc Fejér-B.Á.L. Építőjének már engedélye is van arra, hogy építési és szerelési munkákat végezzen az erőművön. A Roszatom állami vállalat lévén a Kreml iránymutatását követi, tehát nemzetközi közbeszerzést is az nyerhet a projektnél, akire a Putyin-adminisztráció rábólint. A magyar oligarchák pályázatainak pozitív elbírálásáért cserébe pedig az orosz fél elvárhatja, hogy megfelelő ütemben haladjon a beruházás, ráadásul ez a fajta függőség szintén kizárhatja, hogy a magyar fél hajlandó legyen szakmai vitákba bocsátkozni az oroszokkal, amennyiben az indokolt. Orbán Viktornak és kormányának pedig kulcsfontosságú, hogy minél közelebb araszoljanak az ígért 40 százalékos arányhoz, enélkül még nehezebb lenne elfogadtatni a projektet a magyar választókkal.

Összességében Pakson az orosz nyomás és a kormány belpolitikai érdekeinek összejátszása miatt egy olyan atomerőmű épül, melyre jelenleg az országnak nincsen szüksége, ráadásul olyan tempóban, amely veszélyeztetheti Magyarország energiaellátását, mikor Paks II egyedül felel majd a magyar áramszükséglet közel feléért. Ezen felül, az oroszoktól felvett hitel, illetve a fűtőelemek újabb lehetőségeket biztosítanak majd Moszkvának a magyar külpolitika befolyásolására, és később nyomást helyezhetnek az elkövetkezendő magyar kormányokra, hogy úgymond „pragmatikus” kapcsolatokat alakítsanak ki a Kremllel.