Az elmúlt hét keszthelyi és szegedi eseteinek köszönhetően nagyobb figyelem irányult a magyar online térben működő, kormánypárti álláspontot támogató trollok aktivitására. A módszer lényege, hogy egyes ügyekben a kormánypárt által irányított média a trollok kommentjeire építkezve igyekszik lejáratni az ellenzékinek titulált civileket, vagy a valóban ellenzéki pártokat és politikusokat. Más esetekben pozitív üzenetek támogatására is alkalmasak ezek a kamuprofilok, akár külföldön is. A Fidesz ezúttal sem találta fel a spanyolviaszt, inkább a jól bevált orosz receptet követi.

Trollnak hívhatjuk az olyan valós személyek által kezelt internetes profilokat, amelyek célja a többi olvasó megzavarása, provokálása, illetve viták generálása. A trollok számos feladatra bevethetők: felhasználhatók egyes választói csoportok mobilizációjára vagy apolitizációjára, politikusok támogatására vagy lejáratására, a lakossági vélemények formálására, dezinformációs narratívák terjesztésére, valósnak tűnő, látszólag legitim álláspontokat ütköztető internetes párbeszédek megrendezésére – ahol az egyik hitelesnek beállított álláspont valójában egy hamis információkra épített narratíva. A trollok – és általában a központilag irányított dezinformációs gépezet – hatékonysága abban áll, hogy a rendszer kiépítése után már nagyon egyszerű és olcsó újabb és újabb feladatokra áthangolni a teljes apparátust.

Ismertetőjegyek: a lopott profilképtől az ipari mennyiségben előállított kommentig

A keszthelyi és a szegedi esetek jó példái a troll-módszer működésének. Keszthelyen a város utolsó szabadstrandja helyére tervezett kutyás élménypark ellen tüntetőket „agyhalottazó” profilokról derült ki, hogy sapkareklámban szereplő férfi vagy amerikai orvosnő képeivel felvértezett, hónapok óta építgetett hamis személyazonossággal szálltak be az online közéleti vitákba. A kommentjeik nem csak aláásni próbálták a tiltakozók hitelességét, de antagonisztikus diskurzust teremtenek, ami alkalmas lehet a helyieket eltántorítani a vitában való részvételtől is. A PestiSrácok újságírója később ezekre a kommentekre hivatkozva fejtette ki, hogy „a keszthelyiek” valójában a kormánypárti polgármester által támogatott élménypark mellett állnak.

Szegeden már a kormánypárt „független” jelöltjének támogatására és oldalának felfuttatására vetik be a kamuprofilokat. „Fantasztikus érzés, hogy ennyire sokan vagyunk” – írta ezekre a kommentekre hivatkozva a Fidesz által támogatott jelölt.

A magyar kormánypárt „külföldön” is alkalmazta már trollhadseregét. Emlékezetes például, hogy a Sargentini-jelentést követően elárasztották Judith Sargentini Facebook-oldalát a felháborodott kommentek, amelyekben a volt EP-képviselőt „Soros-kitartott ördögnek”, az Orbán-kormányt pedig a magyar nép egyöntetű választásának állították be. Ezekre, a többségében nem létező emberek által írt kommentekre hivatkozva írta meg az Origo, hogy „elemi erejű a felháborodás” Sargentini közösségi oldalán. A kommentek, illetve a kommentelő profilok számos, a trollokra jellemző vonást mutattak. Egyrészt több felhasználó is ugyanazt a magyar kormányt éltető kommentet másolta be a politikus oldalára, valamint a hosszabb kommentekben kibontakozó érvek is feltűnően hasonlóak voltak. Másrészt több gyanús profil is volt a Sargentini videója alá kommentelők között, például arckép nélküli profilképek vagy ismerősök nélküli profilok is nagy arányban fordultak elő a kommentelők között.

Variációk egy kritikára: négy hozzászóló kommentjei Judith Sargentini április 27-én posztolt FB-videójára

Az is jellegzetes ismertetőjele a trolloknak, ha egy-egy internetes fórumon, vagy cikk kommentszekciójában ugyanazon profil irreálisan sokat kommentel. Magyarországon a leggyakrabban használt kommentplatform a Disqus, ebben a rendszerben pedig a hozzászóló nevére jobb egérgombbal klikkelve lehívható, hogy az illető profilt mikor regisztrálták, és hogy eddig hányat kommentelt. Ha ebből a két adatból irrreálisan magas napi kommentszám jön ki, akkor lehet gyanakodni, hogy a profil mögött nemcsak egy igen aktív és elhivatott felhasználó rejtőzik, hanem ennél szervezettebb az adott profil tevékenysége.

Ez itt például az Alex Soltész nevű profil a 888.hu-ról:

Az Alex Soltész nevű felhasználó Disqus profilja (lementve 2019. július 19-én)

Látható, hogy az Alex Soltész nevű profilt, amely leggyakrabban a 888.hu-n volt aktív, 2015. december 18-án regisztrálták, és az azóta eltelt 1309 napban 48613-at kommentelt. Ez akkor is napi 37 kommentnek felel meg, ha a felhasználó az elmúlt három év és hét hónap minden egyes napján (!) a gép előtt ült és kommentelt, szabadság és ünnepnapok nélkül. Heti öt munkanappal számolva az elmúlt 187 hétben már napi 51-re jön ki az átlagos kommentszám, amit Alex Soltésznek produkálnia kellett ahhoz, hogy ez a kommentmennyiség összejöjjön. Nem tűnik túlságosan életszerűnek, hogy bárki ilyen mennyiségű kommentet gyártson, és különösen nem ilyen hosszú időn keresztül, pusztán szórakozásból, tehát anélkül, hogy konkrét, jól meghatározott célja lenne vele – annál is inkább, mert ennyi kommentet beírni munkaidő-ráfordítás tekintetében sem kevés.

Ez a troll-felismerési módszer természetesen nem 100%-os hatékonyságú, hiszen elméletileg nem lehet kizárni, hogy pusztán egy roppant elhivatott magánszeméllyel állunk szemben. Mégis, a számolásos eljárás arra alkalmas, hogy felébressze a gyanút egy-egy feltűnően aktív felhasználóval kapcsolatban.

Orosz minták

A troll-módszer nem magyar találmány, professzionális alkalmazása Oroszországban közel egy évtizede jelen van. Az orosz trollfarmokba, köztük a leghíresebb Internetkutató Intézetbe (IKT) beépülő informátorok szerint az online trollkodás kiemelkedő szerepe 2011-ben fogalmazódhatott meg a Kreml gondolkodásában, miután az internetes felületeken és az állami hagyományos médiában a 2011-es parlamenti választási csalásokkal kapcsolatosan megjelenő narratívák között mély szakadék jelent meg. Ez ébreszthette rá a moszkvai döntéshozókat arra, hogy az online térben is fel kell építeniük a Kreml alternatív valóságát. Az orosz trollfarmok egyik célja elhitetni a hazai lakossággal, hogy Putyin Oroszországa jó, Putyin politikája – legyen szó akár Ukrajnáról, akár Szíriáról, akár a gazdaságról – megkérdőjelezhetetlenül nemzeti érdekeket szolgál, a dekadens Nyugat pedig Oroszország aláásásán dolgozik. A legfontosabb: ha már Oroszország nem képes az egykori Szovjetunióhoz hasonló szuperhatalommá válni, akkor legalább el tudja adni a látszatot, hogy mégis az. Moszkva természetesen – már csak lehetőségeinél is fogva – a magyarnál szisztematikusabb, kiterjedtebb dezinformációs kampányt folytat külföldön is, ahol szintén előszeretettel vet be trollokat.

A korábbi IKT alkalmazottak elmondása szerint az orosz trollok az éppen aktuális témákat és az azzal kapcsolatos irányvonalakat, amelyekről (és ahogy) írniuk kell, a munkanap kezdetén kapják meg e-mailben. A trollok aztán az orosz RT által is gyakran használt LiveJournal blogon, más webes felületeken és a közösségi médiában is terjesztik nézeteiket, bel- és külföldön egyaránt. A központi kézivezérlés biztosítja a kampány egységességét és a megfelelő narratívák terjedését, amire később aztán a dezinformációs média is bőszen hivatkozhat. Ahogy a dezinformációval kapcsolatos kézikönyvünkben is kiemeltük, az orosz (és mára részben a magyar) dezinformációs médiabirodalom nagyon szeret ismeretlen szakértőkre, bloggerekre, „újságírókra”, „szemtanúkra” és kommentelőkre hivatkozni, a központilag vezérelt trollok és az általuk felépített hamis személyazonosságok pedig remek lehetőséget kínálnak erre.

Ahogy Magyarországra is egyre inkább begyűrűzik a troll-jelenség, egyre fontosabbá válik majd az ellenzék, a civil szervezetek és az állampolgárok számára is, hogy a lehető legszélesebb ismeretekkel rendelkezzenek a dezinformációhoz kapcsolódó problémákról. A magyar állampolgároknak fel kell tudniuk ismerni mind a hamis információkat, mind a gyanús internetes profilokat, egyszersmind a trollokra alapozott online kampányokat. Ehhez azonban Magyarországon, akárcsak Oroszországban, semmilyen segítséget nem fognak kapni a hivatalban levő kormánytól.

Címlapfotó forrása: KÉVE

Szicherle Patrik – Rácz András